A Juventus balhátvédje, Andrea Cambiaso a minap hosszabb interjút adott a La Gazzetta dello Sportnak, melyben több más téma mellett kitért a bajnoki címért folyó küzdelemre, leszögezve, hogy a csapat valóságot tragédiaként élte meg az utóbbi hetek eredményeit, ezen felül pedig szót ejtett Thiago Mottáról is, akinek edzésmódszereit a Bologna labdarúgójaként már megtapasztalhatta az elmúlt évadban, a pletykák szerint pedig erre ismét lehetőséget kaphat az elkövetkezendő idénytől fogva. 

"Nemrég lekorlátoztam az Instagram használatát a telefonomon, mivel túlságosan függtem az apptól, ugyanúgy, mint például a PlayStationtől. Ezek az alkalmazások persze kikapcsolnak és szórakoztatnak, ám nem jó, ha korlátlanul használjuk őket. Mivel sok fiatal szurkolónk számára fontos a közösségi médiában való jelenlétem, nem vonultam ki ezekről a platformokról, ám igyekszem felhívni a figyelmet az ebben rejlő veszélyekre is. Az internet világa olyan, mint a dzsungel: lenyűgöző, ám nem veszélytelen" – kezdte mondandóját az olasz játékos. 

"Csak és kizárólag a jelenre fókuszálok, hiszen huszonnégy éves vagyok, és távol állok attól, hogy már most a jövővel foglalkozzak. Igyekszem jól érezni magam, s nyugodtan kiélvezni azt az állapotot, amiben vagyok. Elismerem, hogy helyzetem némileg kiváltságos, hiszen a mi korunkban is vannak olyan emberek, akiknek a háború borzalmaitól kell szenvedniük. Belegondolni is rossz, hogy hány haláleset történt Ukrajnában, Gázában, vagy Izraelben. Gyakran úgy tűnik számomra, hogy halandó emberként tehetetlenek vagyunk, ha működésbe lép a hadigépezet, éppen ezért pedig az én korosztályom talán ettől a jelenségtől retteg leginkább. 

Sok szabadidőm van, talán néha túlságosan is sok. Ha nem vigyázunk, az unalom örvényként szippant be minket, ezért pedig a kevésbé eseménydús órákban igyekszem zenét hallgatni, kimenni a természetbe, olvasni, vagy filmeket és sorozatokat nézni. Ezeknek egy része persze csak pótcselekvés, mivel addig sem kell gondolkodni az egyetemre való beiratkozáson, amivel egyébként boldoggá tenném a szüleimet, és értelmesebben tölthetném el a futballon kívül rendelkezésemre álló időt. 

A szűkebb családban négyen élünk: az apám, Ugo, az anyám, Ilaria, a bátyám, Alberto, és én. Genovából származunk. Apám egy gumikesztyűket gyártó cég vezérigazgatója, anyám pedig bérszámfejtő a vállalatnál. Rendkívül hálás vagyok a szüleimnek emberek, és maximálisan tiszteletben tartják a labdarúgás iránti szenvedélyemet. A gimnáziumi évek után édesapám megengedte, hogy szabadságot vegyek ki, s hogy a futballra koncentráljak, ami egyébként később a munkám is lett. Hagyták, hogy a szenvedélyemnek éljek, ezt pedig sosem fogom tudni igazán megköszönni nekik. 

Nem titok, hogy a szélen érzem magam a legjobban, mivel itt tudom leginkább kibontakoztatni a képességeimet, akár a beadások, akár a pályán való általános jelenlét szempontjából. Nem tudom, hogy inkább bal, vagy inkább job lábas vagyok-e, s ezt a vitát még a mesterrel sem zártuk le, ami miatt időnként mindkét oldalon lehetőséget szoktam kapni. Az egyik legnagyobb példaképem João Cancelo, aki mindkét szélen stabil teljesítményt nyújt, a másik bálványom pedig Paulo Dybala, aki egy elképesztő jelenség. Mivel genovaiak vagyunk, kiskoromban Diego Militóért is rajongtam, hiszen az argentin két ízben is magára ölthette a Grifoni szerelését. 

A Juventus teljesen más, mint a többi olasz csapat. Minden nap hatalmas mosollyal érkezem meg az edzőközpontba, bár tudom, hogy a zebracsíkos mez viselése megkülönböztetett felelősséggel jár. A győzelem sosem magától értetődő, azonban az Öreg Hölgynél és kudarc valóságot tragédiát jelent, és eltér a normálistól. Nem tudom, hogy a futball szempontjából ez-e a helyes hozzáállás, viszont tisztában vagyok vele, hogy Torinóban mindig is ez volt a legfontosabb alapvetés. 

Max Allegri nagy segítséget jelentett abban, hogy megértsem ezt a koncepciót, s hogy magaménak érezhessem a Juventus létformáját. Idén mindig is egyetlen célunk volt: az, hogy bejussunk a Bajokok Ligájába, függetlenül attól, hogy a közvélemény milyen elvárásokat fogalmazott meg velünk kapcsolatban. Vissza akarunk térni a BL-be, és meggyőződésem, hogy vissza is fogunk. A Bologna csapatánál szerzett tapasztalat nagyon fontos volt számomra, ugyanis ha nem töltöttem volna egy idényt kölcsönben, kevesebb rutinnal kezdhettem volna meg karrieremet a Zebráknál. Thiago Motta egy remek, innovatív szakember, aki képes összefogni és egyben tartani egy alakulatot, ráadásul a piros-kékek városa a kosárlabda miatti őrületből kifolyólag is elképesztő atmoszférával bír. 

Amikor legutóbb behívtak az olasz válogatott keretébe, Luciano Spalletti munkamorálja teljességgel lenyűgözött, hiszen hatalmas odafigyeléssel, és kiváló technikai elképzelésekkel foglalkozik velünk. Remélem, hogy ott lehetek majd az Európa-bajnokságra utazó keretben, ám ez végső soron csak rajtam múlik, pontosabban azon, hogy milyen produkciót fogok nyújtani a fekete-fehér szerelésben. 

Az első Serie A-gólomat huszonegy éves koromban szereztem, egy Genoa-Napoli mérkőzésen, a bajnokság második fordulójában. Az egész családom ott ült a lelátón, én pedig úgy éreztem, hogy abban a pillanatban egy gyermekkori álmom vált valóra. Végtelenül sajnálom, hogy a nagyszüleim már nem láthatják, hogy a válogatott és a Juventus futballistája vagyok. Nagyapám akkor is nagyon izgatott volt, mikor megkaptam az első profi szerződésemet egy negyedosztályú csapattól. Ha föntről figyelemmel kísér, most biztosan elképesztően boldog" – összegzett Cambiaso.