A La Gazzetta dello Sport ma reggel hosszabb interjút jelentetett meg a Juventus szerb támadójával, Dušan Vlahovićcsal, melyben az Inter elleni mérkőzésen 71 nap után ismét betaláló labdarúgó terjedelmesebben beszélt pályafutásának eddigi nehézségiről, a Szaúd-Arábiába való igazolás lehetőségéről, valamint arról, hogy kilátásban van-e számára az Öreg Hölggyel való szerződéshosszabbítás. 

"Nem volt bennem semmiféle szorongás amiatt, hogy egy ideig nem szereztem gólt, s a napi munkán kívül nem is ismerek más titkot arra, hogy kiküszöböljem az efféle gondokat. A futball hullámhegyekből és hullámvölgyekből áll, csakúgy, mint az élet, azonban ha tisztán tudod tartani a fejed, s nem hagyod magadat befolyásolni, képes lehetsz kizárni a zavaró gondolatokat és véleményeket. Személy szerint egy percig sem aggódtam, mikor pedig pályára léptem, egyből a csapat érdekeinek rendeltem alá magam, hiszen mikor ilyen hozzáállással játszol, szinte minden összejöhet" – jelentette ki a balkáni center. 

"Tudjuk, hogy erősek vagyunk, ám még így sem játszottunk könnyű meccset a Scudetto legnagyobb favoritjának számító Inter ellen. A velük szemben elért döntetlen mindazonáltal még inkább alátámasztja eddigi gondolatainkat, melyek szerint idén harcban lehetünk velük a bajnoki címért. Egy labdarúgónak mindig álmodoznia kell. Természetesen mindenkinek megvannak a maga személyes céljai, ahogy mindenki tudna mondani egy olyan dolgot is, amit a csapattal közösen szeretne elérni. 

Jelenlegi prioritásunk az, hogy az idény végén ismét a legjobb négy között végezzünk, s hogy jövőre újra a Bajnokok Ligájában szerepelhessünk, ezen felül pedig majd meglátjuk, hogy mit tehetünk. Az öltözőben természetesen mindenki vérszomjas hangulatban van, s mindannyian nyerni akarunk, hiszen a Juventus mezének viselése már önmagában is ezt követeli meg tőlünk. A magam részéről azon dolgozom, hogy minél többet segíthessek az együttesemnek, személyes céljaim és jó teljesítményeim pedig a kollektív törekvések elérését szolgálják. 

Úgy vélem, hogy minden csak a befektetett munkától függ. A mi szakmánkban egy játékos mindig képes lehet a fejlődésre, ami egyaránt igaz egy fiatalra, valamint egy pályafutása végén járó futballistára is. Nézzük csak meg Cristiano Ronaldót, aki jelenleg is sokadvirágzását éli Szaúd-Arábiában. A labdarúgás a mindennapi életem középpontjában áll, ennek nyomán pedig minden egyes nap fejleszteni akarom az erősségimet, s magasabb szintre kívánok lépni azokon a területeken, ahol még képes lennék a javulásra. Meggyőződésem, hogy csak így válhatok teljes játékossá. 

A futball nagy fejlődésem ment keresztül az utóbbi években, ezért ha topjátékos akarsz lenni, nem engedheted meg magadnak a lazítást, ahogy nincs sok lehetőséged a hibázásra sem. A focisták egyre technikásabbá és fizikálisan erősebbé válnak, én pedig magától értetődő módon szintén erre törekszem, s bízom benne, hogy az eredmények hamarosan kézzelfoghatóak lesznek. A nyári felkészülési szezont sem éltem meg eltérően, mint bármely más, hasonló időszakot, elvégre az én szemszögemből nézve semmi változás nem történt. Az amerikai turné alatt végig igyekeztem koncentrált és nyugodt maradni, még akkor is, mikor egy kisebb sérülés miatt ki kellett hagynom az AC Milan elleni összecsapást. 

Biztos voltam a döntésemben: a Juventusnál akartam maradni. A pletykák értelemszerűen időről-időre felbukkannak, ám mindez a sportág részét képezi, ha pedig minden híreszteléssel behatóan foglalkoznánk, hamarosan valószínűleg megőrülnénk. Próbáltam kizárni a körülöttem zajló eseményeket, hogy egyedül az edzőtáborra tudjak fókuszálni. Nagyon boldog vagyok, hogy a Bianconeri kötelékében folytathattam, mivel ez volt a legfőbb vágyam, s egyetlen perc erejéig sem merültek fel kérdések bennem ezzel kapcsolatban. 

A szurkolóknak pusztán egy hatalmas köszönömöt tudnék mondani, mivel nincs olyan alkalom, ahol ne lennének ott, legyen szó az edzésekről, a hazai mérkőzésekről, vagy az idegenbeli találkozókról. A legjobb formámban akarok szerepelni előttük, hiszen valamivel viszonoznom kell, hogy mindig az én pártomat fogják, izgalmas és nagyszerű érzéseket okozva ezzel nekem. A Juventusnál remek közeg uralkodik, ezt pedig csak belülről lehet látni igazán. Mielőtt megismerkedtem volna a klub valós méreteivel, s azzal az atmoszférával, ami átöleli az Öreg Hölgyet, én sem értettem, hogy miért szeretne mindenki ránk hasonlítani, s hogy miért szeretne mindenki olyan lenni, mint mi. Mióta viszont itt vagyok, rájöttem, hogy valójában mindig is a fekete-fehérek mezét szerettem volna viselni. 

Federico Gattival az első naptól fogva jó viszonyt ápolok. Meglepődtem azon, hogy társamnak mennyi nehézségen kellett keresztülmennie az idáig vezető úton. Története kiváló példa lehet a nehéz sorsú gyermekek számára, hiszen Gattone az iskolapéldája annak, hogy nem szabad feladni, s mindig hinni kell abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak, ugyanis kemény munkával még a legmagasabb szintet is el lehet érni. Védőnk mindig a helyén van, ami egyaránt igaz a pályán, valamint az azon kívül zajló eseményekre. Most arra próbál rávenni, hogy olvassak el egy általa ajánlott könyvet... Nagyon jó srácnak tartom őt, bár másokkal is kiváló kapcsolatban állok a keret tagjai közül, hiszen egy elképesztően jó társaság vagyunk, pozitív felfogással. 

Max Allegri mindig a győzelemre fekteti a hangsúlyt, ami már csak azért is kedvező, mert a sikerek segítenek nekünk a helyes mentalitás megtalálásában. Mesterünk egy győztes szakember, s nagy segítség, hogy egy olyan tréner ül a kispadunkon, mint ő. Mikor megérkeztem a Juventushoz, megdöbbentett, hogy milyen remek szellemiség mentén irányítja az alakulatot. Amikor az Öreg Hölgy kötelékében játszol, annak a bizonyos szikrának feltétlenül belőled kell fakadnia, hiszen legfőbb kötelességet az, hogy állandóan nyerj, elvégre ezzel szolgálod a klub érdekeit. Szilárd és tudatos együttesnek tartom magunkat, az pedig, hogy néha szenvedünk egy-egy mérkőzésen, csak még inkább összehoz bennünket. Kiválóan kezdtük az évadot, most azonban meccsről meccsre kell haladnunk, egyszerre csak egy találkozóval törődve, hogy a bajnoki idény végén jó mérleget állíthassunk majd fel. 

Federico Chiesával még a Fiorentinánál ismerkedtünk meg. Mi ketten sok tekintetben hasonlítunk egymásra, már csak azért is, mert ugyanolyan ambiciózusnak számítunk. A pályán kívül is közeli barátságban vagyunk, ezért pedig még nagyobb öröm, mikor mellette futballozhatok. Tavaly rengeteg nehézséggel kellett szembesülnünk, ám mostanra mindketten visszataláltunk a szükséges formához, s tudjuk, hogy ki kell vennünk a részünket a csapat munkájából. Személyiségünk alapvetően eltérő, ugyanakkor valami miatt mégis ösztönösen megértjük a másikat, akár szavak nélkül, pusztán mozdulatok alapján is. Remélem, hogy a továbbiakban is így folytathatjuk az idényt. 

Azt a vitát, hogy jól játszunk-e, nem mi kezdtük, így tehát nem is a mi dolgunk ezzel foglalkozni. Mikor kifutunk a gyepre, csak a győzelem jár az eszünkben, ha pedig sikerül bezsebelnünk a három pontot, mindannyian boldogok vagyunk, ugyanis ez az egyetlen dolog, ami számít. Logikus, hogy a hibáinkon dolgoznunk kell, amit meg is teszünk, még ha ez nem is megy egyről a kettőre. Nem tudom, hogy az Inter ellen játszottam-e a legjobb itteni mérkőzésemet, ám ha Max Allegri ezt mondta, akkor biztosan így van. Ennek dacára biztos vagyok benne, hogy ennél jobb produkcióra is képes vagyok, s az a fő prioritásom, hogy ezt be is bizonyítsam. 

A mostani évadban is ki kellett hagynom néhány megmérettetést, s csak nemrég térhettem vissza teljes értékű játékosként a pályára. Tisztábban vagyok vele, hogy Lautaro Martínez nyolc góllal többet szerzett, mint én, ám feleslegesnek tartom az ilyen összehasonlításokat, elvégre mi ketten más összefüggésekben létezünk. Az Inter csatára egy világbajnok labdarúgó, amihez csak gratulálni tudok neki. Rajta kívül Victor Osimhen és Olivier Giroud is fantasztikus centerek, ám én sem irigylek senkit, s hiszem, hogy ennél jobb teljesítményre is képes vagyok. Tudom, hogy Luca Toni szerint akár 20 találatot is szerezhetek a bajnoki szezonban, az ő véleménye pedig értelemszerűen sokat jelent számomra, mivel egy világbajnok támadóról beszélünk, aki többször is gólkirályi címet szerzett a Serie A-ban. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy bebizonyítsam: nem tévedett velem kapcsolatban. 

Erling Haaland ugyancsak egy nagyszerű center, aki szinte minden rekordot megdöntött az utóbbi évben. Mi ketten más idővonalon haladunk, ahogy háttértörténetünk is eltérő, bár nem tagadom, hogy egyszer megpróbálok majd annyi gólt szerezni, mint ő tavaly. Nem tudom, hogy Sergej Milinković-Savić hogy érzi magát a szaúdiaknál, mivel nem szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni. Legutóbb csupán arról érdeklődtem nála, hogy összességében véve boldog-e. Én magam nem gondolok az esetleges közel-keleti ajánlatokra, hiszen a világ egyik legfontosabb csapatának tagja vagyok, ami nagy megtiszteltetést jelent számomra, s hatalmas büszkeséggel tölt el. 

Egyelőre itt látom a jövőmet, s nem szeretném elhagyni a Juventust, ahogy sosem szerettem volna. Jelenlegi szerződésem kifutásáig még két év van hátra, s bár nem sietünk a hosszabbítással, tudomásom van róla, hogy az ügynököm és Cristiano Giuntoli már tárgyalnak ennek lehetőségéről. Nagyon boldog lennék, ha továbbra is itt maradhatnék" – összegzett Vlahović.