Federico Gatti édesapja, Ludovico Gatti hosszabb nyilatkozatot adott a Tuttosport vasárnapi számának, melyben fia fejlődése mellett szót ejtett a Juventus általános helyzetéről és bajnoki esélyeiről, valamint arról is, hogy a nyár folyamán milyen ajánlatok futottak be a Napoli ellen győztes gólt szerző védőért, melyet gyermeke azonnal visszautasított, mondván, hogy az Öreg Hölgynél szeretne bizonyítani. 

"A Napoli elleni meccset a stadionban tekintettem meg, így közelről láthattam Federico gólját. A szomszédunk a találat utáni családi ünneplést videóra is vette, majd továbbította nekem, én pedig megmutattam azt a fiamnak, aki nagyon örült a figyelmességnek. A gól egyébként éppen jó időpontra esett, mivel a mérkőzést Fede barátnőjének és édesanyjának születésnapja között rendezték meg, így pedig nem vette el senkitől a figyelmet" – fogalmazott a büszke édesapa. 

"Nagyon szeretem a mostani Juventust, mivel ez a csapat láthatóan arra törekszik, hogy valami igazán nagyot alkosson azt követően, hogy évekig nem nyert semmit. Személy szerint a középen futballozó játékosokat kedvelem leginkább, értve ezalatt elsősorban Weston McKennie-t, aki egy nehéz időszakot követően született újjá, Adrien Rabiot-t, aki két évvel ezelőtt még a kritikák kereszttüzében állt, ám most a gárda alapembere, végül pedig a védelem közepén játszó Gleison Bremert, aki mostanra egy hatalmas bajnokká érett. A Bianconeri idén egy nagyon szilárd tömböt képez, melynek a focisták és a technikai alkalmazottak egyaránt részesei. Mindez szerencsére a pályán is látható, köszönhetően Max Allegri elképesztő és óriási munkájának. 

Úgy vélem, hogy a Juve számára nem csupán álom, hanem ambíció is a Scudetto. A játékosok nyilván visszafogottabban beszélnek erről, viszont legbelül tudják, hogy az elmúlt évek történései miatt idén végre ismét szárnyalniuk kell. A nyáron néhány angol klub nagyon éles szemmel figyelte Federicót, én pedig mindig is úgy gondoltam, hogy leginkább a Premier League stílusa feküdne neki. Ő azonban hallani sem akar erről, hiszen mindig azt mondja, hogy ő a kezdetektől fogva csak és kizárólag a Juventust akarta. A fiam sosem szerette az akarata ellenére történő átigazolási műveleteket: tizennégy éves korában a Torino eladta őt az Alessandriának, ami nem volt megfelelő célállomás neki, hiszen a Granatánál is remekül teljesített. 

A Fede nem volt olyan érett tizenöt évesen, mint az AC Milan tehetsége, Francesco Camarda, aki nemrég ebben az életkorban debütált a Serie A-ban. Az én fiam is csatárként kezdte pályafutását, majd karrierje során egyre hátrébb került, ám szerepkörtől függetlenül mindvégig középen maradt. A sportággal való megismerkedésének pillanatától fogva a csúcsra akart jutni, még akkor is, amikor az olasz amatőrbajnokságokban játszott: egy ponton még azon is elgondolkodott, hogy az Amerikai Egyesült Államokba, vagy Máltára igazol, hogy a nulláról építhesse fel magát annak érdekében, hogy egy napon megélhessen a szenvedélyéből. 

Federico hosszú ideig nem kapott ajánlatokat profi alakulatoktól, amiből egy idő után elege lett, elvégre úgy érezte, hogy többre hivatott. Az élete csak a munkából, az edzésekből, és az alvásból állt, gyakorlatilag semmi más nem töltötte ki a mindennapjait. Soha nem lazított, s mindig legnagyobb ellenfele, azaz önmaga ellen küzdött, ám egy ponton úgy érezte, hogy változtatnia kell az életvitelén, ami kitartásának hála sikerült is neki, ezért pedig végtelenül csodálom őt. Mikor nemrég szerződést hosszabbított a Juventusszal, a klub futballigazgatója, Cristiano Giuntoli mondott nekem néhány mondatot. Bár ezek tartalmát nem szeretném felfedni, annyit elárulhatok, hogy a szakember véleménye nagyon megdöbbentett, s életem végéig emlékezni fogok arra, amit akkor közölt velem. 

Fiam legnagyobb példaképe Novak Đoković, már csak azért is, mert a szerb teniszező sosem elégedett önmagával, valamint az általa elért győzelmekkel. Mindig többet és többet akar, Federicót pedig ugyanezen motiváció hajtja. Nem tartom hátrányosnak, hogy Fede néha agresszívebben játszik a meccsek során, ugyanis olykor még az elegancia és az olasz labdarúgás oszlopának, Gaetano Scireának is be kellett vetnie piszkosabb megoldásokat a cél érdekében. Egy profi játékosnak értelemszerűen a kamerák kereszttüzében kell szerepelnie, míg fiam heves vérmérséklete alapvetően az amatőr ligákban szerzett tapasztalatokból ered, ahol minden megengedett és meg nem engedett eszközt is felhasználhatsz azért, hogy megállíts egy nálad erősebb futballistát. Federicónak nem számítanak a kritikák, vagy a vádak: neki csak a győzelem a fontos, ezért viszont képes mindent megtenni" – összegzett Ludovico Gatti.