A Juventus egykori kiváló védője, Andrea Barzagli ma reggel hosszabb interjút adott az olasz médiának, melyben az Öreg Hölgy helyzetének kielemzése mellett néhány játékosról is beszélt, nem feledkezve meg a riválisokról sem, hiszen ma este Napoli-Inter rangadót rendeznek a Serie A-ban, ami több szempontból is fontos lehet a torinóiaknak. 

"A Juventus első helye egyértelműen megérdemelt, s úgy vélem, hogy az ismert módon kivívott, utolsó pillanatos monzai siker még fontosabb, mint az Interrel szemben elért döntetlen. A Derby d'Italián a felek egyenlő feltételek mellett léphettek pályára, ami növelte a Bianconeri elismertségét és magabiztosságát, a csapat pedig a végsőkig kitartott, hiába volt nagyobb esélye a Nerazzurrinak a győzelem megszerzésére" – szögezte le a La Gazzetta dello Sport felkérésének eleget téve. 

"A Monza ellen viszont elengedhetetlen volt a siker, a Juve pedig abszolválta is a feladatot: egy 94. perces diadal, ráadásul úgy, hogy az ellenfél mindössze két minutummal korábban egyenlített, elképesztően sokat jelent. A bajnokcsapatok pontosan ilyen jellemvonásokkal rendelkeznek: elszántak, és nem tartanak a piszkos eszközök bevetésétől. Egy pontvesztés akár végzetes következményekkel is járhatott volna, ugyanakkor a Juve kockáztatott, s négy-öt embert is mozgósított az újabb találat megszerzésének érdekében. Adrien Rabiot rendkívüli egyéni teljesítményt mutatott be a találatot megelőzően, Federico Gatti pedig könyörtelenül értékesítette a kínálkozó lehetőséget. Ez a gárda alapjaiban bír más mentalitással, mint a tavalyi együttes. 

Természetesen ez továbbra is Max Allegri csapata, ami látszik is a Juventuson, ugyanakkor a mester visszahozta a megfelelő szellemiséget, a srácok pedig kivirágoztak emiatt. Bár ez a hozzáállás gyakran jellemezte az Öreg Hölgyet a klub történelme során, egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a pozitív tulajdonságok idén ilyen formában kristályosodnak majd ki. A jó eredmények segítik a csapatot a növekedésben, nem is beszélve arról, hogy a játékosokon is exponenciális fejlődés látható a kedvező szereplés miatt. 

Személy szerint nagyon meglep, hogy a külső szemlélők némelyike még mindig megkérdőjelezi azt, hogy Allegri-e a megfelelő ember a Juve kispadjára: most derűre és egységre van szükség, ezt pedig Cristiano Giuntoli és a vezetőség is tudja, ami miatt nem szolgáltatnak táptalajt az edzőváltással kapcsolatos pletykáknak.

Paul Pogba és Nicolò Fagioli eltiltása miatt mindenképpen lépéseket kell majd tenni a januári mercato során, viszont a téli átigazolási ablak mindig egy kényes időszak, elvégre a szakemberek előtt alapvetően két út áll: vagy találnak egy olyan labdarúgót, aki azonnal képes magasabb színvonalat nyújtani, vagy pedig más szerepkörbe helyeznek egy, már most is a csapatot erősítő futballistát, s remélik, hogy ez kellő hatást gyakorol majd a gárda egészére. Személy szerint egyébként mindenképpen megpróbálkoznék Domenico Berardi leigazolásával, aki új szintre emelhetné a támadójátékot, bár ehhez Maxnak változtatnia kellene bizonyos sémákon. 

A szezon egyik legnagyobb meglepetését Weston McKennie jelenteti számomra, akiről egy ponton úgy tűnt, hogy elhagyja az alakulatot, azonban végül maradt, s nagy hozzáadott értéket jelent a Bianconerinek. Összességében véve azonban szinte mindenki fejlődött az utóbbi hónapokban: Gleison Bremer sokkal magabiztosabbá vált, Gatti más meggyőződéssel bír, mint egy átlagos védő, Daniele Rugani pedig kiváló produkciót tett le az asztalra az elmúlt időszakban.

Manuel Locatelli egyre inkább a csapat vezérévé válik, Hans Nicolussi Caviglia pedig akár már nagyobb feladatokra is készen állna, s akkor nem feledkezhetünk meg Andrea Cambiasóról, vagy Filip Kostićról sem. Gatti erejét leginkább a benne felgyülemlett elszántság és düh adja: Federico éveken át várt arra, hogy eljöjjön az ő ideje, most pedig hétről-hétre tanúbizonyságot ad arról, hogy milyen kiváló személyiséggel rendelkezik, természetesen az általa képviselt megbízhatóság mellett. 

A mostani Juve, valamint Antonio Conte első, 2011/2012-es alakulata két különböző együttes volt, ám ugyanaz a szellemiség, és ugyanaz a tettvágy jellemzi őket. Ez az Öreg Hölgy meg van győződve arról, hogy az idény végéig is képes lesz a Scudettóért küzdeni. Amellett, hogy a Zebrák 2012-ben sem játszhattak a nemzetközi kupasorozatokban, van még egy alapvető hasonlóság a két csapat között: abban az évadban szintén nem volt egyetlen, megkérdőjelezhetetlen gólszerző a kereten belül, hanem mindenki egy testként és lélekként működött közre. Jelenleg pontosan ugyanezt láthatjuk: ha Dušan Vlahović, vagy Federico Chiesa nem tudják bevenni az ellenfelek kapuját, akkor ezt Rabiot, Gatti, Bremer, esetleg Cambiaso teszi meg helyettük. 

Dušannak és Fedének tudnia kell, hogy így vagy úgy, de előtt-utóbb újra betalálnak majd, hiszen ezzel a gondolkodással növelhetik saját önbizalmukat. Vlahović nem volt szerencsés a Monza ellen, elvégre kihagyta a büntetőjét. Megítélésem szerint a szerbnek ki kell zárnia a külvilágot, ha odaáll tizenegyest rúgni, hiszen egy jó támadó belülről érzékeli, hogy hová, s milyen erővel kell helyeznie a labdát. Chiesa valószínűleg hamarosan újra gólokat fog szerezni, ahogy Arkadiusz Milik és Moise Kean is. Fontos tudni, hogy a Juventus egy rendkívül szilárd alakulat: bár az elmúlt három meccsen háromszor is bevették a kapujukat, véleményem szerint most is ugyanolyan kompakt védelemmel bírnak, mint azokban a hetekben, mikor egyetlen találatot sem engedtek be. 

Max Allegri és a játékosok bizonyára meg fogják tekinteni a ma esti Napoli-Inter rangadót, hiszen az ilyen mérkőzésekből ők is csak tanulhatnak, ám ettől függetlenül jobban teszik, ha főként magukra koncentrálnak. Én magam inkább kíváncsian várom az összecsapást, hiszen a milánóiak hihetetlenül erősek, mindazonáltal a jelek arra engednek következtetni, hogy a Napoli ismét önbizalomra és nyugalomra lelt Walter Mazzarri visszatérésének köszönhetően" – zárta szavait Barzagli.