Három hét után ismét idegenben játszik szeretett csapatunk, így Edy-től visszavéve a stafétabotot, a hazai mérkőzések előtti cikksorozatot követően ismét egy újabb klub szervezett szurkolóit ismerhetjük meg ultrákkal foglalkozó cikksorozatunk keretén belül. Ezúttal a Sassuolo szurkolóiról olvashatunk, akik paradox módon a klub legsikeresebb modernkori időszaka óta hazai mérkőzéseiket is idegenben kénytelenek játszani, hiszen a Neroverdi saját stadionja alkalmatlan Serie A-mérkőzések rendezésére annak kicsiny méretei miatt. Mivel a klub történelme során nagyrészt amatőr ligákban szerepelt eddig, így történelmileg sem tudott komoly szervezett szurkolás kialakulni, melyet a közelmúltban igyekeznek az ultrák bepótolni. Kevesen vannak, de mégis szívvel-lélekkel kötődnek a fekete-zöld színekhez. Jöjjenek tehát a Sassuolo ultrái!

Hogy jobban megértsük, miért vannak a Sassuolo-ultrák ilyen kis számban jelen a csapat hazai mérkőzésein, közelebbről kell ismernünk a Neroverdi történetét és földrajzi helyzetét. A város a maga 40000 lakosával nem számít a régió központjának, kiemelkedő turizmus sem jellemzi. A településsel összhangban az azonos nevet viselő futballklub sem rendelkezik kiemelkedő történelemmel. A Unione Sportiva Sassuolo Calcio nevű egyesületet 1920-ban alapították, majd' fél évszázadon át a csapat a helyi amatőr divízióban játszott a környékbeli csapatokkal rivalizálva.

Addigi történelmük legnagyobb sikere a Serie D-be való feljutás volt az 1968/69-es szezonban. 1974-ben a helyi Giofil San Giorgio nevű klubbal összeolvadva létrejött a ma is ismert Sassuolo, mely 1984-ben tudott szintet ugrani a Serie C2-be való feljutással, amivel jegyet váltottak a profi futball legalacsonyabb szintjére. Ezt nem sikerült állandósítani, a '90-es évek nagy részét ismét a D-ben töltötték, 1998-ban sikerült újra a Serie C2-be jutni, 2006-ban pedig újabb szintlépés következett a Serie C1-be. A következő szezonban lehetőségük lett volna azonnal feljutni a Serie B-be, azonban a selejtező során elbuktak a Monza ellen. A 2007/08-as szezonra szerződtették a Juventus jelenlegi edzőjét, Massimiliano Allegrit, aki a bajnoki címet nyert a Neroverdinek, elérve a klub történetének addigi legnagyobb sikerét.  Mint ismert, a sikertörténet itt még nem állt meg, ugyanis a szebb napokat is megélt Eusebio Di Francesco vezényletével a Sassuolo 2013-ban a Serie B bajnoka lett, és elérte az olasz futball legmagasabb divízióját, a Serie A-t, a csapat pedig országos ismertséget szerzett, többek között a saját akadémiáján nevelkedett fiataloknak köszönhetően.

Páratlan sikertörténet ez – melyben elévülhetetlen szerepe a van a Mapei céget tulajdonló Squinzi családnak – egy olyan klub számára, mely történelmének majdnem háromnegyede során amatőr divíziókban játszott, ma pedig az olasz futball egyik legelismertebb szakmai műhelyeként tartjuk számon. Történelmileg azonban nincs megalapozott szurkolóbázis, a helyiek a nagyobb tradíciójú klubokhoz kezdtek el kötődni korábban, mint a Bologna, vagy a Modena. A szurkolók – ezáltal az ultrák – alacsony számának másik oka a csapat eredeti stadionja, a Stadio Enzo Ricci, mely 4000 fős kapacitásával aligha nyújthat lehetőséget lélegzetelállító koreográfiák készítésére. A magasabb osztályokba való feljutás miatt a Sassuolo kénytelen másik városban játszani hazai mérkőzéseit, hogy megfeleljen az előírásoknak, így először Modenában, majd a Reggio Emiliában található Mapei Stadium – Città del Tricoloréban fogadja vendégeit. Láthatjuk, hogy az ultramozgalmat ez sem segíti, hogy maga a stadion sem kötődik a városhoz.

Az 1980-as és 1990-es években a növekvő népszerűség hatására jelentek meg az első csoportok, közülük a Gioventù és az Alkatraz érdemel említést. A kis létszám ellenére is jellemző volt a belső viszálykodás a '80-as évek végén. A '90-es években több kisebb csoport is létrejött, azonban ezek mind rövid életűnek bizonyultak, volt időszak, amikor nem is volt igazán szervezett szurkolás a városban. 2003-ban alakult meg Head Out nevű csoport, az ő felbukkanásuk segített felélénkíteni a Stadio Enzo Ricci légkörét.

Érdekesség, hogy a stadion apró befogadóképessége miatt nem volt kanyar, így az ultrák a tribünön (az oldalsó lelátón) helyezkedtek el. A 2000-es évekből jelentős még a Gruppo 1922 és az Ultras Saxolum 1988. Utóbbiaknak a Campanilismo (helyi büszkeség és identitás) volt a lételemük, nevük Sassuolo latin nevéből, a "Saxolum" szóból származik, amelynek etimológiája állítólag a latin "Saxum" (nagy kő) és "Solum" (talaj vagy hely) szavakból ered. Annak ellenére, hogy ritkán töltötték meg a 4000 ülőhelyet, az otthonuk így is egyfajta erőddé vált, és a Serie C1-be 2006-ban és a Serie B-be 2008-ban történt feljutásuk során a Neroverdi mindkét szezonban mindössze három hazai mérkőzést veszített el. A sikerhez és a költözéshez nehéz volt hozzászokni, a szurkolók alig töltötték meg a modenai 20000 férőhelyes arénát.

Azt gondolnánk, hogy a Serie A-ba való feljutás tovább mélyíthette a szurkolók viszonyát Squinziékkel, azonban ez közel sem volt így. Az ultrák nehezen élték meg, hogy pár éven belül újra stadiont kell váltani, ráadásul Squinzi 2013 decemberében megvásárolta a Stadio Citta del Tricolorét, majd átnevezte azt Stadium Mapei-re. Ez az üzlet felbőszítette a Sassuolo ultráit. "Hányszor megerősítettük már az összetartozás érzését és a városunk iránti szeretetünket, és hogy mennyire fontos, hogy ne érezzük magunkat állandóan vendégnek; de sajnos a gazdasági érdekek felülkerekedtek a szenvedélyen és a színeinkhez való ragaszkodáson... Még egyszer mondjuk, nem tartozunk ehhez a stadionhoz" – írták. Más ultrák is kifejezték szolidaritásukat: még abban a hónapban, a Sassuolo Chievo elleni mérkőzésének első 15 percében 500 Reggiana-szurkoló ült a zöld-fekete ultrák mellett a Curva Nordban, és fejezte ki felháborodását az alábbi drapériát kifeszítve: "Tökéletes üzlet Squinzinek, nulla tisztelet a Sassuolónak." A szurkolók neheztelése azóta sem csökkent. A folyamatos "hontalanság", valamint a klubvezetéssel való nézeteltérés oda vezetett, hogy a Saxolum, az Alkatraz, a Gruppo 1922 és Head Out is idővel feloszlott.

Habár a drukkerek száma továbbra sem hasonlítható össze a tradicionálisan nagyobb bázissal rendelkező csapatokéval, a Sassuolo szurkolói magja mégis növekedésnek indult a közelmúlt sikereinek köszönhetően, illetve régi csoportokból megalakult a Clan Curva Nord, akik azt vallották, hogy ők a Sassuolo egyetlen "igazi" ultrái, hozzájuk később csatlakozott két szurkolói csoport, a Sasol és a Gli Antenati. A Clan Curva Nord azonban nem volt hosszú életű, a 2010-es évtized végére feloszlatta magát.

Érdemes még megemlíteni az utóbbi években alakult Sic Ex Murice Gemmae nevű csoportot, nevük a város latin mottójából ered. Ők nem elfeledve a gyökereket, idén nyáron petíciót indítottak el, melyben kezdeményezték, egy 10-12000 fős stadion megépítését a városban. A zöld-fekete szurkolók létjogosultságát nem ismerik el mindenhol az országban, sőt több esetben gúnyos megjegyzés is övezi őket, divatdrukkereknek titulálva: "Ők Juventus-szurkolók, akik korábban a Modenának szurkoltak abban a két évben, amikor ez utóbbi a Serie A-ban versenyzett. Visszatértek a Juvéhoz, és most a Sassuolónak szurkolnak. Azt leszámítva, amikor a Juve ellen játszanak, de utána rögtön visszaváltoznak Juventinóvá." – jegyezte meg egy Parma-szurkoló, akik valószínűleg nehezen viselik, hogy a Neroverdi számít jelenleg Emilia-Romagna régió legsikeresebb csapatának megelőzve a Parmát és a Bolognát is.

A rövid történelem és kis létszám ellenére természetesen itt is találhatunk baráti/testvérvárosi, valamint ellenséges kapcsolatokat. Viszonylag új keletű a baráti viszony a Piacenzával, mely leginkább a közös jobboldali politikai hitvalláson alapul. Többször előfordult, hogy a Sassuolo szurkolók hazai mérkőzéseiken a "Piacenza futballszurkolói" feliratot tűzték ki. További jó viszony alakult ki a teljesség igénye nélkül a Chievo, Udinese, Pescara és a Reggiolo szurkolóival is. Történelmileg a legnagyobb riválisok értelemszerűen a régió csapataiból kerültek ki. Kiemelendő ezek közöl a Carpival és Modenával való ellenséges viszony. Viszonylag friss az Empolival való rossz viszony.

Források: SassuoloNews.net, QuotidanoSportivo, The Gentleman Ultra, Pianeta Empoli