Néhány héttel ezelőtt már láthattátok, hogy Consminornak köszönhetően elindult az ultracsoportokat bemutató sorozat, én pedig a futball másik főszereplőihez próbállak közelebb vinni titeket, a játékosokhoz. Minden hazai összecsapás előtt bemutatásra kerül mind a Juventusból, mind az aktuális ellenfélből egy-egy spíler, akit mindenképpen érdemes lesz kiemelt figyelemmel kísérni. Próbálom úgy válogatni a szereplőket, hogy kapcsolódjanak a szemben álló felekhez, ha van erre lehetőség. Ezen a héten a többszörös gólkirály Ciro Immobile és az ittléte alatt a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemlő Danilo Luiz da Silva kerül bemutatásra. 

A brazil hátvéd 1991. július 15-én született Bicasban. A világ futballjában kicsit lenézett jobb oldali védőnek számított, annak ellenére, hogy eddig 18 alkalommal emelhetett fel valamilyen serleget pályafutása során, és a Juve előtt a Real Madrid, vagy a Manchester City mezét is magára ölthette. Max Allegri jelenleg középhátvédként számít rá, a három tagú védősor jobb oldalán, de a klasszikus jobbhátvéd pozíciójában is feltalálja magát. Idén 6-os mezszámmal található meg a pályán.

Az Empoli ellen úgy vezényelte a társakat, hogy kapott gól nélkül hozták le a mérkőzést, emellett még a gólszerzésre is futotta az erejéből. 184 cm magasra nőtt, a jobb lábával focizik magabiztosabban, 2019 augusztusa óta erősíti jelenlegi alakulatát, bemutatkozása pedig emlékezetesre sikerült, hiszen a debütálását követő másodpercekben már be is vette a Napoli kapuját. Szerződése a 2024/25-ös idény végéig szól. Egy csereügylet keretében João Cancelo helyére a City-ből érkezett. Jelenlegi értéke a Transfermarkt szerint 15 millió euró, de a fénykorában sem volt több 25 milliónál. A hazája válogatottjában 53 alkalommal játszott, és egy gólt ért el. 

Karrierje az América-MG korosztályos csapatánál indult, 2008-ban kapta első felnőtt szerződését, majd a kontinens ünnepelt alakulata, a Santos igazolta le, az a csapat ahol a teljesség igénye nélkül, Pelé, Carlos Alberto vagy Neymar jelentette egykor a szintet. Mindössze egy évet töltött ott, hiszen 2011-ben első európai klubjaként leigazolta az FC Porto. Az átigazolási díja 13 millió euró volt. Érdekesség, hogy még egy fél szezonra rögtön kölcsön is adták újra a brazil csapatnak. Itt egyébként együtt játszott jelenlegi csapattársával, Alex Sandróval a védelem két szélén. Abban az évben félelmetes kerete volt a kék-fehéreknek, csak kóstolóként, Hulk, Maicon, Otamendi, João Moutinho, Lucho González és Juan Iturbe is a tagság részét képezte. 

Négy idény után a félsziget túlsó végébe költözött, és a Real Madrid mezét vette magára. Itt került a pénztárnak 31,5 milliójába. A védelem itt sem számított akkortájt gyengének, hiszen Marcelo, Pepe, Sergio Ramos és Raphaël Varane is azt a sort erősítette. Ennek ellenére csupán két évet húzott le fehérben, mielőtt egy újabb sztárcsapat igazolta le. A már akkor is a BL győzelmet kergető manchesteri csapat benne látta a hiányzó láncszemet a védelem megerősítésére, és 30 millióért magukhoz is csábították. Azt, hogy nem voltak vele teljesen elégedettek, mi sem jelzi jobban, mint, hogy szintén két évad után elcserélték a Torinóban nem kívánatossá váló Cancelóra. A könyvelésben ekkor 37 millió eurós vételár jelent meg. A portugál azóta is keresi önmagát, de legalább Európa élklubjaiban teszi ezt, legújabban Barcelonában, a brazil viszont otthonra lelt a Pó partján, és idén a csapat kapitányaként hálálhatja meg a mester bizalmát. 

Eddigi alakulatai közül a legtöbb pályára lépése fekete-fehérben van, 166 meccs, a legtöbb kanadai pontot viszont a Porto játékosaként érte el, hiszen ott 13 gól és 16 gólpassz fűződik a nevéhez, ugyanez Piemontban 9 és 10. Ebben a két csapatba ért el 100 feletti bevetést, a többi gárdában mindenhol 60 körüli meccsszám jutott neki. A sorozatokat figyelembe véve a Serie A-ban futballozott legtöbbször, posztokat tekintve pedig jobbhátvédként. A brazil U20-nak és az olimpiai csapatnak is a tagja volt, utóbbinak a 2012-es játékokon. 

A tavalyi bajnoki szezonban mindössze 1 találkozót mulasztott, 35 esetben kezdőként lépett pályára, ezeken átlagosan 86 perc jutott neki. Hétszer szerepelt a hét csapatában. Összesen 3 gólt szerzett, ugyanennyi alkalommal szolgálta ki a társait. 20 esetben volt úgy a pályán, hogy a csapat nem kapott gólt, saját térfélen 90%-os pontossággal passzolt. Védő létére lehozta az idényt összesen 5 sárga lappal. A Sofascore statisztikái szerint az idényátlaga 7,24 volt. Ugyanezen portál számai alapján pont tavaly nyújtotta a legjobb éves teljesítményét. Címeit tekintve kétszeres BL-, és egyszeres klubvilágbajnokság-győztes, U20-as világbajnok, UEFA-kupa és UEFA-szuperkupa győztes. 2-2- bajnoki címe van Angliában és Portugáliában,  míg Spanyolországban és Olaszországban 1-1 aranyérmet nyert, ezen felül még jó pár kupa és szuperkupa győzelemmel rendelkezik. 

A túloldal örökös gólfelelőse, Ciro Immobile, akit már-már ős rómainak gondolnánk,  1990. február 20-án látott napvilágot Torre Annunziatában. Az 1,85 magasra nőtt középcsatár négyszer volt az élvonal gólkirálya, emellett egyszer a másodosztályé és egyszer az EL-é is, a 2019/20-as szezonban pedig aranycipős lett 36 találattal. 2016 óta a Lazio játékosa, szerződése 2026-ban jár le. Erősebb lába a jobb. Jelenleg 15 milliót kóstál az értéke, de volt ez 50 millió is. Az idei szezonban eddig egyszer talált be. Ha pályára lép a hétvégén, akkor azt 17-es mezben fogja tenni, a brazil kollégájához hasonlóan csapata kapitányaként. 

A Juventus U19-ből vezetett az útja a gárda felnőtt csapatához, de többször kölcsönadták, például a Sienának, a Grosettónak, a Pescarának. Ezután a Genoához, majd a városi rivális Torinóhoz került, 13,5 millióért cserébe. Ez jó döntésnek bizonyult, mert 22 góllal elnyerte a mesterlövész címet, és felhívta magára a Bayern Münchenbe távozó Robert Lewandowski utódját kereső Borussia Dortmund figyelmét, akik 18,5 millióért szerezték meg az olaszoktól az akkor még csak 24 éves támadót. Teljes kudarc volt az az éve, hiszen 24 meccsen 3 gól és 1 assziszt volt a mérlege a bajnokságban, összesen pedig 34-10-2-es mutatókat hozott össze. Nem is csoda, hogy az idény végén máris továbbadták a Sevillának, először csak kölcsön, aztán 11 millió euróért végleg. Itt tovább rombolta a renoméját, hiszen  15 meccs és 4 gól jutott neki. A spanyolok egy fél idényre kölcsön adták volt klubjának, a Bikáknak, majd a római kékek nyújtottak neki mentőövet, ahol egy új élet, és egy sikertörténet indult 2016-ban, ami a nem egész 10 milliós árcédulát tekintve szinte ingyen volt. 

Karrierjének 493 pályára lépése alatt 303 találatot és 87 gólt érő átadást ért el. Az olasz főváros jobbos felén kerek 300 alakommal szólították játékra, amit 197 találattal és 53 gólpasszal hálált meg, valamint a már fent említett gólkirályi címekkel és aranycipővel. Utóbbi azért is értékes, hiszen abban az idényben még javában rúgta a labdát az öreg kontinensen Leo Messi, CR7, Lewandowski, Benzema, Ibra, Cavani vagy Suárez. Ahogyan a külföldi kitérőire nem lehet büszke, annál inkább a Pescarában bemutatott 37 meccs 28 gól, vagy a torinói 48 mérkőzés, 28 találat statisztikáira. Az olasz élvonalban 325 pályára lépés és 195 gól a mérlege. Válogatott szinten van U20-as pályára lépése, az U21-esek között 16 meccsen 8 találatot szerzett, a legmagasabb szinten 57 találkozó, 17 gól és egy Európa-bajnoki cím. A Juventus felnőtt csapatában 5 találkozó jutott neki, kanadai pontot nem szerzett, erre nem is lett volna sok ideje, mert egy 2009-ben lejátszott Bordeaux elleni Bajnokok Ligája találkozót kivéve, ahol 22 percet kapott, legtöbbször időhúzó csereként lépett pályára, összesen 35 minutum erejéig szolgálta az Öreg Hölgyet.

A legjobb idénye természetesen a 2019/20-as, és a tavalyi számai ehhez képest nyilván gyengébbek. Azt a szezont 7,54-es átlaggal és 88 percenkénti gólszerzési hatékonysággal zárta, míg a legutóbbit 6,98-assal, és 12 találatát 186 percenként érte el. Ezzel együtt a karrierjére abszolút büszke lehet, mint ahogy a német és olasz kupa-győzelmére, valamint az általa elhódított 2 olasz szuperkupa megnyerésére is.