Ők az igazi szurkolók, akik nélkül nincs hangulat a stadionban? A társadalom marginalizált tagjai, akik csak itt találnak maguknak közösséget? Lokálpatrióták, akik büszkeséggel töltve képviselik és védik nem csak csapatukat, de tartományukat, városukat, vagy esetleg városrészüket? Deviáns személyek, akik csak az erőszakot keresik a másikat gyűlölve, olykor akár gyilkosságot is elkövetve? Ők a tényleges 12. ember a stadionokban, akik szemkápráztató koreográfiákat képesek alkotni, és hajszolják 90 percen át győzelembe imádott csapatukat? A szervezett bűnözés és újjáéledő szélsőjobboldali mozgalmak képviselői? Akárhogy is vélekedünk róluk, az ultrák által képviselt szubkultúra megkerülhetetlen jelensége a labdarúgás világának, még ha a sportág globalizációjának és elüzletesiedésének következtében jelentősen csökkent is a szerepük egyes országokban. Habár ez Olaszországot is érintette valamelyest, az ultrák mai napig szerves részei maradtak az olasz futball vérkeringésének annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hogy jobban megismerhessük őket, a soron következő szezon során minden idegenbeli mérkőzés előtt bemutatjuk a Juventust vendégül látó csapat legismertebb szurkolói csoportjait. Ennek okán sorozatunk első részében az Udinese ultráit ismerhetjük meg közelebbről, akik hosszú évek óta nem tudtak derby keretén belül összecsapni legnagyobb regionális riválisukkal, a Triestina szurkolóival, de így is találtak alkalmat a balhézásra, hisz legutóbb a Napoli-szurkolók ünneplését rontották el, amikor a camapaniai együttes Udinében bebiztosította a bajnoki címet.

Az olasz ultracsoportok megalakulását az Angliában tért hódító mozgalom inspirálta. Az itáliai félsziget első hivatalos ultracsoportja a Milan hivatalos szurkolói szervezetéből kinőtt Fossa dei Leoni volt, mely 1968-ban alakult. Természetesen őket több más hasonló szerveződés követte, a ’70-es években több klubnak alakultak hasonló jellegű szurkolói csoportosulásai. Olaszországot ezen évtizedben politikai erőszak, merényletek, valamint komoly felfordulás jellemezte, több szélsőbaloldali és szélsőjobboldali csoport alakult, akik önhatalmúlag vetettek véget üzletemberek és politikusok életének. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy az ekkor alakult ultracsoportok nevében gyakran jelent meg valamilyen katonai kifejezés (Brigade, Phalanx, Commandos, stb.)

Udinében az ultracsoportok viszonylag későn, a ’80-as években jelentek csak meg. Az első csoportot B.A.W.S. (Black & White Superstars) névre keresztelték, 1980 szeptemberében alakultak, a stadion északi kanyarának felső szektorában helyezkedtek el. Még ebben az évben 1980-ban hozták létre az udinei ultrák mozgalmának mai napig is vezető csoportját, a Hooligans Teddy Boyst, rövidítve HTB. Mai napig ők számítanak a friuliak egyik legmeghatározóbb szurkolócsoportjának, hiszen immáron több, mint 40 éves múltra tekinthetnek vissza. További érdekesség, hogy ők használták először nevükben a Hooligans kifejezést is, melyet saját zászlójukon is feltüntettek.

Az évtized során hatalmas növekedés volt tapasztalható a csapat népszeűréségében, mely magával hozta újabb csoportok alakulását, mint például a Nascita di Nuova Guardia Ultrà, akik 1983 óta vannak jelen a lelátókon, ezzel ők a második legrégebbi csoport. Ezen népszerűség növekedésének egyik fő oka a brazil szupersztár, Zico leigazolása volt, ami egyébként korántsem ment zökkenőmentesen. A Flamengóban játszó fantasistát a Roma és a Juventus is le szerette volna igazolni, így mindenkit megdöbbentett, amikor a korszak két gigaklubja helyett végül Udinét választotta a „Fehér Pelének” becézett játékos. A döntés magát az Olasz Szövetséget is meglepte, egy ponton nem is engedélyezték az átigazolást mondván, hogy túl nagy összeget készül fizetni a Zebrette egy külföldi játékosért. Mondani sem kell, ez hatalmas felháborodást váltott ki a szurkolók körében, mely tüntetések formájában öltött testet a városban. Több tüntető a „Zico, vagy Ausztria” feliratú táblával protestált, mellyel szurkolók ironikusan arra utaltak, hogy a város el fog szakadni Olaszországtól, és Ausztriához fog csatlakozni, amennyiben a Szövetség akadályt gördít az átigazolás elé. Ez történelmileg egyébként annyira nem is állt volna távol a várostól, hiszen az egységes Olasz Királyság megalakulása előtt a Lombard–Velencei Királyság része volt, mely az Osztrák Császárság egyik tartományának számított. Az események hatására a Szövetség kihátrált a döntés mögül, az átigazolás megvalósult. Habár Zico csak két szezont töltött a csapatnál, azonban így is legendává vált, többek között a 79 mérkőzésen lőtt 57 góljának köszönhetően. Több rövid életű csoport mellett a Nukleo Milano érdemel még említést, akik az évtized végén alakultak, és immáron 35 éve buzdítják a csapatot.

A ’90-es években két újabb meghatározó ultracsoport jött létre, a Friuliani al seguito és az Ultras 1995 (a két csoportosulás közül az utóbbi aktív még a mai napig). Ez időben egybeesik a csapat újboli felemelkedésével, mely az évtized közepen történt. Az Alberto Zaccheroni vezette együttes az 1997/98-as szezonban még a bajnoki cím sorsába is beleszólt egy darabig, elsősorban a német sztár, Oliver Bierhoffnak köszönhetően. A csoda végül elmaradt, de a harmadik hely így is holtversenyben az utóbbi évtizedek legjobb eredménye. A legfiatalabb, ma is még aktív csoport a Collettivo IncUdine, amely egy Leonardo Cecon nevű fiatal rajongó tiszteletére született, aki 2003-ban egy autóbalesetben vesztette életét, miközben hazafelé tartott a születőben lévő csoport egyik találkozójáról. Ezen csoportra egyébként jellemző a szociális kérdések iránti erős elkötelezettség, amelynek eredményeképpen több adománygyűjtést szerveztek már árvízkárosultak és földrengések áldozatai számára.

Olaszország több klubjának ultrái között jellemző a csoportok közötti széthúzás, mely az Udinese esetében nem jellemző, legalábbis az Ultras 1995 egyik tagja szerint, melyet korábban egy interjúban kifejtett a Guardiannak. Minden csoport önállóan működhet saját jelképekkel, de természetesen olykor szükséges az együttműködés, különösen az idegenbeli mérkőzésekre szervezett utazások alkalmával. Olaszország ultracsoportjai jellemzően szélsőjobboldali nézeteket vallanak néhány kivételtől eltekintve. Udinében ez nem jellemző, ha mindenképp meg kell jelölni egy ideológiai irányt, inkább jobboldali nézeteket vallanak, de inkább apolitikusnak mondják magukat, a Curva sem hagyatkozik semmilyen politikai ideológiára. A már említett interjúban az Ultras 1995 tagja is vallja, hogy politika bevonása romboló hatással van az ultrák mozgalmára. Érdekesség, hogy habár Zico, Bierhoff és Di Natale révén több kiemelkedő játékosa is volt a klubnak, egyikükhöz sem íródott szurkolói dal. „A többi csoporttal együttműködve, nem szurkolunk az egyes játékosoknak. Ennek az oka, hogy játékosok jönnek, mennek, a színek és a mez, ami örök. Ezen okból nincs egyes játékosokat éltető szurkolói rigmusunk. A normál szurkolók számára ez nem így van, és természetesen Di Natale az Udinese szimbólumává vált az elmúlt időszakban.”

Ha már az ultrákról írunk, természetesen nem mehetünk el a főbb rivalizálások és baráti csoportok mellett sem. Az Olaszországra oly jellemző területi rivalizálási itt is kiütközik, ugyanis az egyik legfőbb riválisnak a Triestina szurkolói számítanak. A Bianconeri-ultrák nagy bánatára az észak-keleti derbyre régóta nem került sor, mivel a trieszti együttes már hosszú ideje alsóbb ligákban sínylődik. Kiszélesítve kicsit a területi spektrumot, történelmileg nagyobb rivalizálás jellemző a Hellas Verona szurkolóival és a Veneziával, illetve a Juventus ultráival sem ápolnak baráti viszonyt az egyező közös színek ellenére. Az elmúlt időszakban a legnagyobb összecsapások a Napoli ultráival történtek, melynek legutóbbi fejezete éppen a camapaniai együttes Scudettójának ünneplése közepette zajlott. Mint ismert, a Napoli Udinében biztosította be bajnoki címét, a hazai szurkolók azonban nem hagyták, hogy felhőtlen legyen az öröm, elárasztották a pályát, és verekedést kezdeményeztek a dél-olasz szimpatizánsokkal. Említést érdemel még a Bolognával, Lazióval, Cremonesével és Fiorentinával ápolt hűvös kapcsolat.

Természetesen több csoporttal baráti kapcsolatot is sikerült kialakítani, ezek közül legerősebb a vicenzai Curva Suddal kötött szövetség. A Veneto tartományban található Vicenza mellett fontos kötelék alakult ki az arezzói Ultras Arezzo-val, illetve külföldön jelentős az Austria Salzburg és Werder Bremen szurkolóival kialakított jó viszony.

Felhasznált források: The Guardian, Wikipedia.it, Tobias Jones: Ultra, PianetaEmpoli.it