Fekete vagy fehér? – Elemzés az Udinese elleni meccs után

juve_udinese.jpgMióta JuventusFanatikus kolléga visszább lépett a cikkírás terén, azóta nagyon sokan hiányoljátok a mérkőzések utáni elemző cikkeket. Két dolgot nem tudok megígérni, azt, hogy olyan mély szakértelemmel tudom ezt számotokra megvalósítani mint Ő, és azt, hogy minden mérkőzés után lesz alkalmam megírni az aktuális verdiktet, de a saját szintemen megpróbálom ezt a régi hiányt pótolni. A rangadók, derbik után mindenképpen jelentkezik ez a rovat, a súlyos vereségek és a nagy győzelmek is ki lesznek vesézve, vagy mint a hétvégi bajnoki rajt, amik bármilyen irányba fordíthatják a szezonunkat.

Ezekben az írásokban sem a vezetőség, sem a mester nem lesz klasszikusan dicsérve, vagy pellengérre állítva, csak ha valami szituációban mindenképp, és látványosan az Ő erényeik vagy mellé nyúlásuk érdemel említést. Kezdjük is most a Zebrette elleni csata elemzésével az újra felmelegített véleménycikket, remélve, hogy rengeteg baráti vitára ad majd okot a tartalma.

Az eredményt mindenki tudja, miszerint 0:3 arányban diadalmaskodott a torinói csapat, a gólokat pedig az a három játékos szerezte, akik távozása az egész mercato alatt lebegtetve volt, és a játékukon, valamint a reakcióikon is látszott, hogy ők ennek a csapatnak a tagjai akarnak maradni, és együtt kiköszörülni a tavalyi fiaskót.

A mester a tavaly már megszokott 3-5-2-es felállást álmodta meg, ami valószínűleg  senkinek nem okozott meglepetést, ám az, hogy mely játékosokkal próbálta ezt megvalósítani, már sokkal inkább. Alex Sandro szerepeltetése a három fős védelmi vonal bal szélén, Gatti kárára volt az első érdekesség, aztán Cambiaso csatasorba állítása Kostić helyett a másik. Miretti kezdetése úgy, hogy Fagioli még nem nyerte vissza teljesen az erejét a sérülése után, valamint úgy, hogy Rovella pánikszerűen tovább lett adva a Lazio számára, szinte papírforma volt. Az, hogy Chiesa lett Vlahović párja az első harmadban, annak tudatában, hogy Kean nem tudta vállalni a játékot, egyrészt ugyancsak borítékolható volt, másrészt minden esetre egy próbát megért. A fiatal Weah szinte posztrivális nélkül áll jelen pillanatban, és ezen Mattia De Sciglio felépülése sem fog lényegileg változtatni.

Chiesa a 2. percben rögtön megadta az alaphangot a mérkőzésnek, választ adva a posztjával, az erőnlétével és a formájával kapcsolatos kérdésekre, nem feledve azt a tényt, hogy a szerb center agresszív labdaszerzése vezetett a helyzet kialakulásához. Ez a momentum természetesen teljesen felborította a taktikát mindkét oldalon, hiszen a hazaiak nem tudták a bunkerfociból indított kontrákat játszani, a Juventus pedig sokkal szabadabban tudott beindulni a kinyíló ellenlábas által hagyott résekbe.

Míg Weah az előszezonban nyújtott produkciójához képest kicsit halványabb volt a jobb oldalon, addig Cambiaso a túlszélen bátran vállalkozott elfutásokra, és beadásokra. Ezen felül ami nagyon szembetűnő volt, hogy kereste a lehetőségét, hogy ne csak a vonal mellett futkározzon, hanem próbálta támadni a pálya belső területeit, újabb meglepetést okozva a hazai gárda számára. Ezzel együtt nagyon is az előrejátékra koncentrált, és emiatt Sandro túl sokszor maradt egyedül a szélen. Erre azért oda kell a következőkben figyelni, hiszen a brazil már nem minden esetben életbiztosítás védekezésben.

Másrészről az általa nyitott területekbe a második hullámban így be tudott lépegetni Sándor, és egy ilyen tizenhatoson belülre való befutás, és a Miretti által jó ütemben bejátszott labda, valamint a megszigorított kéz-szabály együttesen oda vezetett, hogy a beívelése nyomán Rapuano játékvezető büntetőt ítélt. A letett labda mögé Dušan állt, és a jobbra mozduló kapus mellett a bal oldalra küldte a labdát. A két gólos előny aztán tényleg véget vetett az első játékrésznek, mert az udinei csapat teljesen hitehagyottá vált a mérkőzés ezen részében.   

Ezen a ponton belépett a szurkolók eltérő látásmódját leginkább megosztó Miretti, aki egyes vélemények szerint bár több hibát is vétett, de így is a középpálya legjobbja volt, míg mások szerint túl lassú és körülményes erre a posztra, rendre rossz döntéseket hoz, és ezért ígéretes támadások halnak el rajta. Utóbbi megerősítésére a legjobb példa, amikor egy létszámelőnyös szituációban lehetősége lett volna kiugratni Chiesát, de ő ehelyett egy visszacsel után a büntetőterületen kívülről a lövést választotta, ami csupán egy szögletre lett elég. Én magam ennek a jelenetnek az ellenére is inkább az előbbi tábor véleményét osztom, mivel a második félidőre már nem hagyta őt kifutni Allegri, és ezzel párhuzamosan a csapat teljesítménye jelentősen visszaesett. De ezt majd megnézzük a számok nyelvén is a későbbiekben.

A harmadik gólt a szerződéshosszabbítása miatt ízekre szedett Rabiot szerezte a félidő utolsó perceiben, egy már-már régi Juve fociját idéző akció végén, melynek szépségét az sem csökkenti, hogy Silvestri alaposan mellényúlt Cambiaso beadásának, de amit a gól előtt Fede és a fiatal olasz szélső lejátszott, az mindenképpen tanári volt. A teljes történethez hozzátartozik, hogy az ellenkező szélen Weah nagyon jól indult be üres területre, mesteri indítást kapott, és egy villámgyors szélváltás lehetővé tette Chiesa beindulását, valamint a sarokkal letett labdáját, amiből aztán  Andrea teljesen üresen, névrokonát idéző pontossággal repíthette a játékszert a gólszerző fejére.

Ez a találat aztán el is döntötte a három pont sorsát, amit mit sem bizonyít jobban, hogy az addig szemre is tetszetős és élvezetes támadó játékot mutató Öreg Hölgy a második játékrészben szinte csak alibizett, a s kapura mindössze csak egy esetben volt veszélyes, amikor a csereként beállt, és lesről induló Illing-Junior alapvonalról visszajátszott labdáját a csapat kilencese juttatta a hálóba, de természetesen a lesállás miatt a gól elvételre került.

Ebben a 45 percben át lett adva a kezdeményezés lehetősége a kisebbik fekete-fehér csapatnak, akiknek csak a rendkívül gyenge játéka miatt nem sikerült távoli lövéseknél nagyobb helyzeteket kialakítani. Akit még ezen a ponton ki kell még emelni a csapatból, az a gárda lengyel hálóőre, Wojciech Szczęsny, aki néhol hatalmas védésekkel őrizte az előnyt. Mindent egybevetve láthattunk egy remek első félidőt, amire lehet építeni, és egy másodikat, ami az elmúlt két év kínkeservét idézte vissza.

Ezek után nézzük meg a két játékrész számait csapatszinten, valamint a Miretti-Fagioli összehasonlítást, kiegészítve Locatelli és Rabiot értékeivel.

A Sofascore értékelése alapján a mérkőzés két legjobbja a vendég oldalon Rabiot és Szczęsny volt, 8.1-es osztályzattal, 6.8-at Weah és Miretti, 6.9-et Bremer kapott. A még figyelt Locatelli 7.3-ra lett taksálva. Fabio cseréje, a most visszatérő Fagioli 6.6-ot érdemelt az oldaltól, míg a leggyengébb titulust vasárnap Milik érdemelte ki a maga 6.4-es osztályzatával.

juve_udinese_ratings.png

A számszerűsítésben tehát a két fiatal olasz közül a kezdőben helyet kapó legyőzte csereként szerepet kapó társát, de nézzük a személyes statisztikáikat is. Mirettinek 32 érintése volt, 21 passzából 16 ment jó helyre ez 76%. 1 blokkolt lövés, 2 sikeres csel, 5 megnyert párharc, 2 szerelés és 9 eladott labda gazdagítja a statisztikáit. Fagioli ezzel szemben azonos pályán töltött perc alatt 18 érintés, 17/16 pontos átadás, 94%, 1 megnyert párharc és 1 eladott labda. Ezek ismeretében nem jelenthetjük ki sem azt, hogy az első félidei lendület Mirettinek köszönhető, de azt sem, hogy a visszaesést az ő lecserélése okozta.

A mezőny legjobb játékosának kikiáltott Rabiot fejelt egy gólt, már ezzel társai fölé nőtt, 65 alkalommal érintette a labdát, 41 esetből 36-szor továbbított jó helyre, ez 88%. Négy esetben cselezett ebből egyszer rosszul, volt két hosszú labdája és 10 megnyert párharca valamint szintén 9 eladott játékszere. Locatelli főbb számai: 50 feletti passz, de csak 83%-os sikeresség, 7 megnyert párharc, 3 szerelés és 4 hosszú indítás. Bár a 9 eladott labda nagyban gyengíti Miretti statjait, ugyanezzel a számmal a francia mégis kiemelkedőt tudott nyújtani, úgyhogy még bőven van a fiatal olasznak hová fejlődnie, kár temetni, annak tudatában főleg, hogy egy bizonyos Marchisio is későn érő típusnak bizonyult.

A két félidő különbözőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a labdabírtoklás az első 45 percben 45-55 volt, de ez a szám az első negyedóra után 32-68. A lövések száma 8-8, de a pontos találatoké 1-4. Szögletek 1-2, lesek 1-3. Azt hiszem, ez egyértelműen a Zebrák fölényét mutatja. Ezek az adatok durván módosultak a  teljes játékidő végére, ugyanebben a sorrendben: 48-52, 18-9, tehát ebben a játékrészben 10-1 volt a kapuralövés a hazaiak javára, a pontos lövéseké pedig 4-0. Egyszóval, sikerült annyira visszahúzódni, hogy a támadás és a gólszerzés ötletét el is vetette  a csapat. Szögletszám a második felesben 6-1, lesek 2-1. A gólok számát kivéve még egy statisztikai adatot sikerült megnyerni, a sárga kártyákét 3-1-re.

Ez alapján mindenki döntse el saját vérmérséklete szerint, hogy bár szép és fölényes sikernek örvendhetünk, de ez az adathalmaz méltó-e a Juventushoz, vagy pedig számok ide, számok oda, örüljünk minden, bárhogyan kivívott sikernek. Véleményem alapján a meccs embere Andrea Cambiaso, de természetesen nagy öröm, hogy Rabiot sem a láthatatlan ember szerepében tűnt fel ismét, ezen kívül az első két találatot jegyző játékosok góljainak, és az azok által kiváltott reakcióknak is nagyon örülök.

12 komment