Egy városi rangadón jutottunk túl, győzelemmel, mi kell még? Próbáljuk meg rá megkeresni a választ. Hátha sikeresen kimozdít bennünket a múlt hétvégére való visszagondolás, a legújabb fogadási botrány körül kialakult ingoványból. Ha csak az eredményt nézzük, hogy 2:0, és a harmadik meccs kapott gól nélkül, akkor elégedetten bólinthatunk, hogy szuper, minden nagyon rendben van. Ha a tabellára pillantunk, azt láthatjuk, hogy a csapat a negyedik helyen van, azonos pontszámmal, mint a Fiorentina (akik nagy eséllyel eltűnnek majd az egyenletből), a Napoli és a római csapatok előtt, valamint csak két ponttal az Inter mögött. Csak az a fránya pályán mutatott játék, attól sír, zokog a Tifosik lelke. 

Az első félidőben konkrétan semmi nem történt a pályán, de lehet, hogy még annál is kevesebb. A labdabirtoklás meglepő számokat hozott, hiszen 58:42 arányban a hazai csíkosak bitorolták a játékszert, de teljesen meddő volt a fölény. A kapura lövéseket is a Juventus nyerte, de hiába a 8:5-ös arány, azaz 13 kapura szánt labda, ha abból csupán egy találta el a ketrecet. Ha a 18. percben Kostić önzetlenebb megoldást választ és Kean elé tálal a hosszún a teljesen veszélytelen kapura lövés helyett, akár teljesen más mederben folyhatott volna az összecsapás, mint ahogy még az ötödikben szintén a predátor frizurás csatár lesgólja sem sokon múlt. És ha már Moise Kean. A fiatal támadó azért került a kezdő csapatba, mert Chiesa és Vlahović  nem volt bevethető, de a meg nem adott gólnál bemutatott lövése és a későbbiekben a 16-os vonalán látható balett táncosokat idéző labdakezelése megmutatta, hogy miért várunk még mindig sokkal többet tőle, mint amit kihozott a pályafutásából. 

Sokat elmond a Bianconeri játékáról, hogy ebben a két momentumban ki is merült minden veszély ebben a játékrészben, igaz a végre stabil lábakon álló védelem sem adott lehetőséget a Bikáknak, így két teljesen veszélytelen Bellanova kísérletben az ő puskaporuk is el lett puffogtatva. 

Aztán rögtön a következő fejezet legelején, egy Kostić -szögletet követően megkezdte a vesszőfutását a Granata kapusa, Vanja Milinković-Savić, aki a második félidőben fantomlabdákat látott maga előtt, de a valódira a legritkább esetben mozdult rá. Ennél a sarokrúgásnál is csúnyán mellényúlt, Kean még nem tudta ollózva a kapuba juttatni a labdát, de az ötösön belüli kavarodásban a Sassuolo meccs óta a szurkolók kegyeit kereső Gatti a kapuba pöckölt, így a harmad-, és a másodosztály után az élvonalban is betalált, valamint az EL-ben is van már gólja. Hosszas videózás után aztán érvényesnek is találták a találatot, így hamar új mederbe terelődött a mérkőzés. 

Aztán negyed órával később a szerb szélső újra mögé állt egy szögletnek, és ezúttal Milik fejére tekerte a labdát, aki az ilyeneket közelről ritkán rontja el. Milinković-Savić ezúttal is nagy segítséget nyújtott a találat megszületésében. Az első 45 percben a szögletarány 3:2 volt, a lefújáskor 7:3, de az elvégzésük hatékonysága teljesen más szintre lépett a szünet után. Az Öreg Hölgy egyel növelte a kapura szánt kísérletek számát, a Toro ugyanúgy ötször veszélyeztetett, de ők az egész meccsen egyszer találtak célt, a Juve a második félidőben öt esetben, így ebből a szempontból is megérdemelt a győzelmük. 

Nem volt szabálytalan a találkozó, ezt az 1-1 kiosztott sárga lap is jelzi, mint ahogy a védelem stabilitását is emeljük ki még egyszer, hiszen a Torino első és egyetlen kaput eltaláló kísérletét a 89. percben jegyezhettük fel, amikor is Zapata bólintását kellett Szczęsnynek ártalmatlanítani. És mivel a játékrész közepén a Kostić-szöglet, Gatti-fejes, Milinković-Savić-vakrepülés jelenetsor után az olasz kis híján duplázni tudott, így elmondhatjuk, hogy a beharangozott párharcot a Juventus védője nyerte a rivális támadójával szemben. 

Talán nem véletlen, hogy a Sofascore osztályzatai alapján Gatti és Kostić kapták a legmagasabb osztályzatokat, 7,8-at, hiszen mindketten tettek ezért, McKennie és Miretti 6,7-es értékelését mindkét esetben kevésnek érzem, Kean 6,1-e pedig számomra azt mutatja, hogy az értékelés készítője nem ezt a meccset nézte. Nem volt kiemelkedően jó meccse az olasznak, de ennyire gyalázatos teljesítményt sem nyújtott. 

Mindent egybevetve örüljünk a 3 pontnak, és bízzunk benne, hogy sikerül tapadni továbbra is az élbolyra. A következő fordulóban az éllovas Milan megállítása lesz a feladat, mégpedig a San Siróban, ez sem ígérkezik könnyű feladatnak, de tudjuk, hogy évek óta  a csapat a rangadókra felszívja magát, így bizakodva tekinthetünk ez elé a rangos mérkőzés elé is.