Fekete vagy fehér? – Összefoglaló a Lazio elleni mérkőzés után

dusan_fede_vs_lazio.jpgAhogy ígértem, a rangadók, és a nagyobb sikerek után jön az összefoglaló az aktuális meccsről. Hát a hétvégi, kékek elleni összecsapás mindkét kitételnek megfelelt. A 3:1-re végződő találkán az a Dušan Vlahović tudott duplázni, aki a magyar válogatott meccsen csak gólpasszig jutott, azt is Szalai Attilának osztotta ki, de a rómaiak ellen végre valós tudásának megfelelően játszott, és kiváló százalékban használta ki a lehetőségeit. A harmadik találat annak a Federico Chiesának a nevéhez fűződik, aki lubickol a mester által ráosztott szerepben, és máris 3 gólnál jár, ami a tavalyi vesszőfutás után dicséretes teljesítmény.

Pedig ha csak az első félidő száraz számait nézzük, akkor azt látjuk, hogy a vendégek majdnem kétszer annyit birtokolták a labdát 34:66 arányban, emellett a szögletarány is 3:7 volt, a kapura lövések száma majdnem azonos, 8:7, a kaput eltalálók 4:4. Két kategóriában viszont a Zebrák álltak jobban, gólokban és sárga lapokban egyaránt 2:0-ra. Az egyik figyelmeztető kártyát ráadásul a fiatal Miretti kapta, akinek a megmozdulásaiban benne volt a piros lap lehetősége is. Meglepetésre azonban Allegri nem cserélte le a szünetben, csak az 59. percben. 

Addig azonban történt néhány említésre való dolog, nézzük is ezeket időrendi sorrendben. Először is az a bizonyos Miretti-féle szabálytalanság már a 8. percben, ami miatt lehet, hogy túl elhamarkodottan nyúlt a zsebéhez Maresca játékvezető, de láttunk már ilyen mezőnyben elkövetett faultokért máskor is figyelmeztetést. Két perccel később aztán már senki sem emlékezett erre az epizódra, hiszen a sokszor szidott Locatelli mesteri passzát a szerb csatár váltotta gólra kapásból. A korai gól meg mint tudjuk, általában nyugtatólag hat a csapatra, ami meg is látszott, illetve az Udinese elleni csatához hasonlóan, nem történt meg egyből a visszazárás és a bunkerfoci, hanem az ellenfél hátrányos helyzetét kihasználva tovább ment a próbálkozás az előny növelésének érdekében. Aztán még ebben a játékrészben Bremer is besárgult, így félő volt, hogy védekezésben idő előtt bajba kerülhet a hazai csapat. 

A megnyugtató második találat megvalósulásában aztán egy olyan játékos játszotta a főszerepet, akit nem is gondoltunk volna, hogy a keretben tudhatjuk, és hát a pályán betöltött pozícióját tekintve sem a megszokott helyén láthatjuk, hanem a General Max által rászabott jobbszélső, vagy jobb szárnyvédő poszton. Weston McKennie ezen a meccsen megmutatta, hogy bár ez a kabát még nem simul rá teljesen, de vannak momentumok, amik azt mutatják, hogy a poszt támadó és védekező részében is szép sikereket érhet el idővel. Az első találat megszületése előtt is ő húzott meg némi futást és egy visszacselt a vonal mellett, mielőtt Bremer érintésével a gólpasszt adó Locatellihez került a játékszer.

A második gól előtt az amerikai jól kezdett el betörni a tizenhatoson belülre, ahol Miretti kiválóan játszotta vissza elé a labdát, de elpattant a jenkitől, és így lett jó Chiesának, aki megduplázta az előnyt. A harmadik gólnál pedig még a saját térfeléről, olyan 50 méteres hosszú indítással lepte meg Vlahović-ot, hogy az a műfaj legnagyobbjainak is a  becsületére vált volna. A Sofascore értékelése alapján a nyáron kölcsönből visszatérő középpályás 7,7-es osztályzatot érdemelt ki, a csapatból a második, a mezőnyből a harmadik legmagasabbat. Emellett a védekezés rá eső részét is szépen megoldotta, bár szemmel látható volt, hogy néha még keresi a helyét. 

Az első gólt megelőző átadást jelző Manuel Locatelli volt még üde színfolt a középpályán, hiszen az előkészítésen túl is bátran próbálkozott hosszú labdákkal, és beszállt az előre játékba is. 80%-os pontossággal passzolt, 9 hosszú labdájából 5 volt sikeres, de 6 párharcából ötöt megnyert. Szemre sokkal hasznosabb tagja volt a csapatnak mint általában, és hiába kapott gyengébb osztályzatot mint Rabiot, aki egy óriási helyzetet is kihagyott, mégis ő adta ma a pluszt a játékhoz. 

És hát az este hőse, a két gólt szerző, és nem is akármilyen találatot szerző Dušan Vlahović. Az első találatnál csodálatosan lőtte el a labdát kapásból, a másodiknál pedig az átvétel, a csel és a lövés is extra teljesítmény volt.  Az egész meccsen mutatta magát, mindkét esetben kiválóan választotta meg, hogy mi a teendő, biztatta a társait, és látszott, hogy ő is bízik bennük, és ők is benne. Ennek folyománya képen 8,5-ös osztályzatot ért el, ám apró fekete pont a lecserélése előtti pillanatban a kezdőkörben begyűjtött sárga lap, mely esetben talán túlságosan könnyen osztotta azt ki a bíró.  4 kísérletéből 3 talált kaput, 50%-os helyzetkihasználás. Passzainak csak 67%-a volt sikeres, 5/4 a földön és 2/2 a levegőben megnyert párharcok száma és 3 kiharcolt szabadrúgás került még a neve mellé. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a meccs embere volt. 

A védelem a tavalyihoz képest sokkal jobban kezd összeállni, nagy kár Bremer nagy hibájáért, s még nagyobb kár, hogy ebből az egy megingásból könyörtelenül gólt ért el az ellenfél, de hát Luis Alberto zseniális játékos, kiváló lövőtechnikával. Ezen kívül Szczęsnynek egy Kamada-bombát kellett hatástalanítani, míg a fekete-fehérek Rabiot és Weah lévén két 100%-os ziccert is elhibáztak. Érdekes lehet még, hogy Gatti és Cambiaso is besárgult, hogy a túloldalon pályára került Pellegrini és Rovella is, valamint, hogy a beharangozott Immobilének momentumok sem jutottak. 

juve_lazio_ratings.png

A labdabirtoklás a meccs végéig sem változott sokat, látszott hogy a fővárosiak kénytelenek támadni, a Bianconeri pedig az ellentámadásokra épít. Végül 36:64 lett. Kapura lövések: 17:16, pontos lövések 7:5. Sárga lapok: 5:1, szögletek 7:9. A számok nem azt mutatják ugyan, de a bajnokság negyedik összecsapása egy csapatszinten szépen, nyugodtan taktikusan lehozott találkozó volt, aminek a legfontosabb hozadéka a győzelmen túl talán az, hogy az ultrák visszatértek a stadionba. 

15 komment