A Juventus sérülésből nemrég visszatérő olasz sztárja, Federico Chiesa a napokban hosszabb interjút adott az ANSA hírügynökségnek, melynek keretein belül egyéb témák mellett szót ejtett a klubot sújtó pontlevonásról, a játékosok erre adott reakcióiról, 2023-as céljairól, jövőjéről, illetve a Dušan Vlahovićcsal való kapcsolatáról is. Az alábbiakban ezen szavak magyar fordítását tesszük közzé. 

"A 2023-as évvel kapcsolatban elsősorban a folytonosság a célom. Mindenképpen formába szeretnék lendülni az elmúlt időszak hosszú kihagyása után, és a lehető legtöbb percet a pályán akarom tölteni annak érdekében, hogy segíthessem a Juventust. A legutóbbi, Monza elleni meccset egy kisebb fáradtság miatt sajnálatos módon ki kellett hagynom, ám ez teljesen normális egy ilyen jelentős sérülést követően. Fizikailag alapvetően jól érzem magam, ám az csak a pályán fog kiderülni, hogy mikor érem el ismét a csúcsformát. Nápolyban mindenesetre az első perctől fogva a gyepen tartózkodhattam, ami mindenképpen jó előjelnek számít" – fogalmazott a támadó. 

"A pontlevonást illetően csak annyit mondhatok, hogy nekünk továbbra is céljaink elérésére kell törekednünk, ezért pedig minél több pontot kell begyűjtenünk a bajnokságban. Egyszerre csak egy mérkőzéssel szabad foglalkoznunk, ugyanis ez a recept az eddigiekben is többször vezetett sikerre bennünket. Az olasz válogatott tekintetében elsősoran a 2024-es Európa-bajnokságra való kijutást céloztuk meg. Mardos a bűntudat amiatt, hogy annak idején nem játszhattam az Észak-Macedónia elleni vb-selejtezőn, mivel ha a pályán lettem volna, talán az események is másként alakulnak, viszont ez már a múlt, nekünk pedig az előttünk álló dolgokkal kell foglalkoznunk. 

Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban futballistaként és emberként is egy nagyobb fejlődésen mentem keresztül. Keresztszalag-szakadásom egy olyan akadály elé állított, mellyel korábban még nem szembesültem karrierem során, az ezzel járó kihívás pedig mentális szempontból is érettebb személlyé tett engem. Jelen pillanatban ezer gondolat kavarog a fejünkben, s úgy vélem, hogy többek között ez eredményezi az olyan rövidzárlatokat, mint amilyet a Monza elleni első félidőben is láthattunk a csapattól. Ugyan vasárnap próbálkoztunk a második játékrészben, nem tettünk eleget ahhoz, hogy megfordítsuk a találkozó állását, ezzel elszalasztva egy olyan esélyt, amivel alapvetően mindenképpen élnünk kellett volna. 

Tény, hogy még mindig sokat kell javulnunk a mutatott játék terén, mivel jóval kezdeményezőbbnek kellene lennünk a pályán, több gólt kellene szereznünk, nagyobb dominanciát kellene megvalósítanunk az ellenfelekkel szemben, s jóval agresszívabban kellene fellépnünk. Mindez a Monza, valamint a Napoli ellen is hiányzott belőlünk, ami azért érthetetlen igazán, mert a Monza elleni Coppa Italia-meccsen, illetve az Atalantával szemben sokkal jobb hozzáállással futballoztunk. A pontlevonást megelőzően egy jó időszakot tudhattunk magunk mögött, nyolc egymást követő sikerrel, ugyanakkor az utóbbi három bajnoki összecsapás finoman szólva sem sikerült tökéletesre, hiszen számos dolog hiányzott belőlünk, ráadásul olyan tényezők, amik elengedhetetlenek a győzelemhez. 

Amióta a Juventus labdarúgója vagyok, rengeteg támogatást és szeretetet kaptam a szurkolók részéről, ami rendkívül boldoggá tett és tesz, elvégre ez azt jelenti, hogy a drukkerek honorálják azt, hogy a pályán igyekszem mindent megtenni a Bianconeri mezéért, s hogy arra törekszem, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam a klubért. Mint említettem, most az a legfőbb célom, hogy 100%-os formába lendüljek, ám azt, hogy ezután mi lesz, egyelőre nem tudhatom. Alapvetően továbbra is minden tőlem telhetőt meg akarok tenni az Öreg Hölgy sikerének érdekében, hogy ezzel örömet szerezzek a szurkolóknak. A magam részéről csak és kizárólag a futballpályán zajló eseményekre koncentrálok, a többiről pedig a Juve gondoskodik. 

Megérkezésem óta számos nehéz pillanaton kellett átmennem, melyek közül az egyik legnagyobb kihívást jelentő momentum az volt, mikor az orvosok megerősítették, hogy keresztszalag-szakadást szenvedtem. Az utóbbi tíz hónapban rengeteg akadályt kellett leküzdenem: elsőként a műtét utáni fájdalmat, majd azt a hat hetet, mikor csak mankókkal tudtam járni. Ekkor a visszatérés még elképesztően távolinak, szinte elérhetetlennek tűnt, s a helyzet nem lett sokkal jobb akkor sem, mikor végre elkezdtem futóedzéseket végezni, s újabb problémák léptek fel. Természetesen tudtam, hogy egy ilyen hosszú rehabilitáció, s egy ilyen ilyen horderejű műtét után előfordulhatnak kisebb-nagyobb gondok, azonban nagyon elkeserített, hogy a kitűzött cél látszólag egyre távolabb került tőlem. Ennek ellenére nem adtam fel, mivel az első pillanattól fogva játszani akartam, pályafutásom során pedig amúgy is hozzászoktam a különféle nehézségek kezeléséhez. 

Kezdetben olyan erős fájdalmaim voltak, hogy az ágyból sem tudtam felkelni, viszont ma már büszkén beszélhetek arról, hogy ez a helyzet segített nekem, mivel számos dologra vezetett rá, és új szempontokat nyitott meg előttem az élettel, valamint a mindennapokkal kapcsolatban. Az, hogy minden egyes nap el kellett látogatnom az edzőközpontba csak azért, hogy végrehajtsak egy bizonyos mozdulatsort, miközben láthattam és megtapasztalhattam a fejlődést, amin keresztülmentem, emberi szinten is sokat tanított nekem a türelemről, a kitartásról, továbbá a kemény munkáról. 

Nem gondolok arra, hogy egy napon én lehetek a Juventus kapitánya, sem semmi ilyesmire. Egyelőre csak szeretnék újra jó formába lendülni, hogy jó teljesítmény mellett segíthessem a csapatot. Keretünknek mostanra kialakult egy erős olasz magja, akiknek egy része a klub ifjúsági szektorából érkezett, ők pedig a jövőben könnyedén válhatnak majd az együttes vezéreivé, vagy akár csapatkapitányaivá is. Ez alatt elsősorban Nicolò Fagiolira, Fabio Mirettire, valamint Manuel Locatellire gondolok, s bár jelenleg még mindannyiunkból hiányzik az olyan legendák tapasztalata, mint Leonardo Bonucci, vagy Giorgio Chiellini, kemény munkával egy napon talán mi is elérhetjük azt a szintet, amit ők képviseltek és képviselnek most is. 

Victor Osimhen és Khvicha Kvaratskhelia párosa a liga egyik legerősebb kettőse, ugyanis mindketten remek formának örvendenek, a szezon elején pedig megtalálták a közös hangot, ami rendkívüli eredményekhez segítette a Napolit és személyesen őket is. Dušan Vlahović és én egyaránt szembesültünk kisebb-nagyobb gondokkal, mióta a Juventusnál vagyunk, azonban a Fiorentinánál annak idején kiválóan kiegészítettük egymást, ami miatt remélem, hogy ezt a Bianconerinél is elmondhatjuk majd magunkról. Sajnáltam, hogy a Monza ellen nem lehettem ott a pályán, különösen azért, mert ezen a meccsen Dušan is visszatérhetett a gyepre, ám a Lazio elleni Coppa-meccsen már biztosan ott leszek, s ki tudja, talán még a kezdőcsapat tagjaként is szerephez jutok majd" – összegzett Chiesa.