A Juventus egykori labdarúgója, a torinói csapat éppen aktuális helyzetéről viszonylag gyakran nyilatkozó Marco Tardelli a napokban ismételten górcső alá vette a Bianconeri körül zajló, legutóbbi történéseket, kifejtve álláspontját egyebek mellett a fiatalok felemelkedéséről, a bajnokság állásáról, a Max Allegri körüli szituációról, valamint a még mindig vitatémát képző Európai Szuperligáról is. 

"A Napolinak jelen állás szerint nincs riválisa a bajnoki versenyfutásban, viszont az elmúlt hetekben kétségkívül egy felfelé ívelő Juventust láthattunk, köszönhetően a fiataloknak, illetve a nyáron gyakran biztos távozónak vélt Adrien Rabiot-nak. Úgy tűnik, hogy a Bianconeri végre ismét megtalálta a saját útját, mikor képes volt egy közvetlen rangadót nyerni az Inter ellen, ami hosszú idő után az első komolyabb pozitívum a csapat életében" – fogalmazott a La Gazzetta dello Sportnak. 

"A Partenopei egyetlen meccset sem veszített el a Serie A-ban, ha pedig problémákkal szembesülnek, általában a szerencse is az ő pártjukat fogja, miközben cseréik mindig beválnak, ezek a jelek pedig egyértelműen arra utalnak, hogy idén a déliek nyerhetik majd meg a Scudettót. A Milan ezzel szemben kudarcot vallott néhány kulcsfontosságú találkozón, míg az Atalanta sosem bírt az igazán nagy együttesek jellemzőivel, ami miatt az Öreg Hölgy, nehézségei ellenére is a második és a negyedik hely közé futhat be az idény végén, akárcsak az Inter, melynek kerete ugyancsak megfelel a Bajnokok Ligája által megkövetelt színvonalnak. 

Max Allegri eredetileg az együttest sújtó sérüléshullám miatt vetette be a fiatalokat, húzása azonban olyan jól sült el, hogy ezt követően is kitartott mellettük. Fagioli és Miretti remekül kiegészítik egymást, emiatt pedig mindenképpen egyszerre kellene őket pályára küldeni, mivel míg előbbi egy vérbeli játékmester, aki góljai mellett kiváló technikai adottságokkal és helyzetfelismeréssel rendelkezik, addig utóbbi egy támadóbb szellemiségű, vertikálisabb futballista. Mellettük véleményem szerint Samuel Iling-Junior is kiemelkedő minőséget képvisel, ám őt a két olaszhoz képest még igen kevés meccsen láthattam. 

A Serie A-ban az edzők többsége valamiért nem meri bedobni a mélyvízbe a fiatalokat, holott más bajnokságokban néhányan már 18 évesen is kész játékosnak számítanak. E tekintetben a tendencia némileg javulni látszik, mivel például az Empoliban játszó Tommaso Baldanzi is remek labdarúgó a maga 19 évének ellenére. Bízom benne, hogy a hozzá, vagy a Fagiolihoz hasonló reménységek megváltoztatják az illetékesek gondolkodását, akik ettől fogva nagyobb türelemmel és bizalommal viseltetnek majd az olasz tehetségek iránt. 

Adrien Rabiot az elmúlt években egyetlen alkalommal sem tudta megmutatni, hogy mennyit is ér valójában, s hogy annak idején miért volt annyira fontos láncszem a PSG-ben, azonban ez nem csak az ő hibája volt, mivel a Bianconerinél gyakorlatilag mindenki a saját szintje alatt teljesített. Nézzük csak meg, hogy az elmúlt hetekben Manuel Locatelli is mennyivel jobb játékkal rukkolt elő, mint korábban, ehhez pedig csak az kellett, hogy a mester végre a neki legjobban fekvő hadrendben vesse be őt. Dušan Vlahović helyzete rendkívül hasonló, mint az olaszé, ugyanis a szerb többnyire azért nem kapott labdákat a társaktól, mert nem volt elég jelenléte a pályán. Ne tagadjuk, hogy a többiekkel együtt ő is rosszul játszott az utóbbi hónapok során, ám remélem, hogy visszatérését követően egy másik labdarúgót látunk majd a csatársorban. 

Azelőtt, hogy ítéletet mondanék Max Allegri fölött, mindenképpen megvárnám a szezon végét. A trénernek biztosan maradni kell az idény befejezéséig, mivel éppen most meneszteni őt teljes őrültség lenne. A BL-kiesés természetesen hatalmas csapás a Juve számára, azonban abban, hogy a dolgok így alakultak, nem csak a szakvezető keze van benne: a mester baklövései mellett példának okáért az is hiba volt, mikor Arrivabene arról beszélt a szurkolóknak, hogy Allegri csupán azért tarthatja meg állását, mert a klubnak nincs pénze másik edzőt kinevezni helyette. Maxnak ezzel együtt azonban számos téren jobban kéne teljesítenie, egyebek mellett például le kellene szoknia arról, hogy alibinek használja fel a sérüléseket. Stefano Pioli sosem hivatkozik arra, hogy a Milannak hány alapembert kell nélkülöznie, annak ellenére, hogy a Rossonerit legalább akkora mértékben sújtják a különféle egészségügyi gondok, mint a Zebrákat. 

Tisztában vagyok vele, hogy a Juve kevés presszinggel, védekező felfogásban, illetve a labdát alacsonyan tartva játszik, viszont azt is tudom, hogy a torinóiak nyertek már bajnokságot hasonló szellemiségű futballal. A siker nem a játék szépségétől, hanem a mentalitástól, vagy talán sokkal inkább a félelem mértékétől függ: ha a keret tart attól, hogy kudarcot vall, akkor elveszíti tisztánlátását, s eredményességét is. Én magam személy szerint mindent a fiatalokra tennék fel a jelenlegi helyzetben, s remélem, hogy a Juventus vezetősége is tanult a közelmúltban elkövetett hibákból. A gondok messziről erednek, ugyanis Andrea Agnelli már akkor elrontotta, mikor nem tartott ki a saját választásának számító Andrea Pirlo mellett, aki teljesen tapasztalatlanul megnyerte a Coppa Italiát és a Supercoppát, valamint bejuttatta csapatát a BL-be, a fejesek azonban mégsem voltak türelmesek vele, s az első adandó alkalommal visszahozták Allegrit a gárdához. 

Nem tudom, hogy a Juventus komolyan gondolja-e még az Európai Szuperliga tervezetét, azonban remélem, hogy ezek az elképzelések sosem válnak valóra, ugyanis egy ilyen versenysorozat már valóban csak a pénzről szólna. A kapitalizmus alapelvét tekintve ugyanakkor ez sem lenne elég, s az érintett klubok egy idő után még nagyobb anyagi haszonra akarnának szert tenni, miközben a sportág reformját nem azzal kellene kezdeni, hogy még több bevételhez juttatjuk a nagyokat, hanem például azzal, hogy fizetési sapkát vezetünk be, hogy klubtulajdonba adjuk a stadionokat, hogy a fiatalokra építünk, vagy hogy kötelezően előírjuk, hogy a Serie A klubjainak minden meccsen a pályára kell küldeniük 5-6 olasz játékost" – összegzett Tardelli.