A Juve szerb centere, Dušan Vlahović a minap hosszabb interjút adott a brazil médiának, melynek keretében szót ejtett a Benfica elleni összecsapásról, az Aranylabda-szavazás jelentőségéről, a klubhoz való beilleszkedéséről, valamint arról is, hogy miért örült annyira Filip Kostić nyári leigazolásának. 

"A 2022-es esztendő személyes, illetve kollektív szinten is jobban alakulhatott volna a végeredménynél, emiatt pedig minden egyes nap szeretnék többet tenni a sikerekért, minden egyes nap fejlődni akarok, s minden egyes nap megpróbálok erősebbé válni, mint amilyen lefekvéskor voltam. Pontos értékelést természetesen nem tudok adni a témában, ám az biztos, hogy képesek lettünk volna jobb teljesítményt nyújtani. Fontos, hogy a jövőben nyugodtak maradjunk, hogy világos elképzelésekkel ruházzuk fel magunkat, s hogy egyszerre csak egy meccsel foglalkozzunk. A bajnokság gyakorlatilag még csak most kezdődött, a szezon pedig rendkívül hosszú, így a hátralévő hónapokban még bármi megtörténhet. Nekünk az a dolgunk, hogy a közös munkára fókuszáljunk, hogy mindenkinél keményebben dolgozzunk, s hogy higgadtak maradjunk" – fogalmazott a TNT Sports Brasil munkatársának. 

"A Benfica egy nagyszerű és nagyon erős csapat, ezért pedig kemény megmérettetésre számítok, különösen azért, mert ezúttal Portugáliában kell pályára lépnünk ellenük. Ellenfelünk stadionjában mindig fantasztikus a hangulat, ami miatt mindent bele kell adnunk, s 200%-os produkciót kell mutatnunk. Az efféle meccseket természetesen a legapróbb részletek döntik el, így tehát mindenre oda kell figyelnünk, s bíznunk kell benne, hogy végül a jobb csapat diadalmaskodik majd.

A BL egy rendkívül különleges versenysorozat. Hihetetlen érzés volt első ízben élőben hallani a Bajnokok Ligája himnuszát, miután a Juventushoz igazoltam, s azóta minden alkalommal megtapasztalom, hogy a felkészülés egészen másképp zajlik egy európai kupamérkőzés, mint egy sima bajnoki előtt. Mindenki arról álmodik, hogy egy napon magasba emelhesse a futballvilág egyik legértékesebb trófeáját, ezért pedig bízom benne, hogy karrierem során rengetegszer szerepelhetek majd a sorozatban, s hogy egy napon én is fel fogok érni a csúcsra, akár már idén, a Juventusszal. 

Gyermekkoromban nagyon hiperaktív voltam, s mindig mozogni és futni akartam. Az egyetlen lehetőség arra, hogy szüleim kordában tartsanak engem, illetve, hogy én fegyelmezzem magam, a sportban rejlett, ahol képes voltam kiengedni a gőzt, ezért pedig elkezdtem kosárlabdázni, azonban a barátaim közül szinte mindenki focizott, így egy idő után én is arra kértem édesanyámat, hogy hadd menjek át a helyi futballcsapatok valamelyikéhez, ami végül utam és karrierem kezdetét jelentette számomra. Kiskoromban rengeteg labdarúgó közül lehetett volna példaképet választani, ami miatt én nem is rendelkeztem egy konkrét idollal, hanem inkább csak élveztem a szóban forgó kiválóságot játékát, ami hihetetlenül nagy inspirációt adott generációmnak. 

Mikor Olaszországba igazoltam, nagyon nehezen illeszkedtem be az itteni közegbe, mivel szoros kapcsolatot ápolok a családommal, s ezért rendkívül hiányoztak nekem. A Fiorentina együttesénél szerencsére rengeteg segítséget kaptam honfitársamtól, Nikola Milenkovićtól, aki olyan volt számomra, mint egy idősebb testvér, s akihez a mai napig különleges szálak fűznek. Egy idő után természetesen szeretteim is igyekeztek minél sűrűbben meglátogatni, a klub pedig minden tekintetben profin és segítőkész módon viselkedett, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik. 

A Juventushoz való megérkezésem sokkal könnyebb volt abból a szempontból, hogy már ismertem a csapat futballistáit, hiszen korábban többször is játszottam ellenük. Részben ennek is köszönhetően már az első naptól fogva úgy éreztem, hogy teljes mértékben beilleszkedtem közéjük, s őszintén szólva csapattársaimtól kezdve a klubnál dolgozó alkalmazottakon át a vezetőedzőig és az elnök úrig mindenki arra törekedett, hogy ez a folyamat minél hamarabb megtörténjen. A keret tapasztaltabb labdarúgói a kezdetektől fogva mellettem álltak, idővel pedig számos nagyszerű emberrel barátkozhattam össze közülük, amiért szintén nagyon hálás vagyok a sorsnak. 

Nagy örömmel és elégedettséggel töltött el, hogy 17. lettem az Aranylabda-szavazáson, vagyis gyakorlatilag engem választottak a világ 17. legjobb játékosának. Mindez hatalmas visszaigazolást jelent nekem, mivel arról ad tanúbizonyságot, hogy jó úton járok, azonban tudom, hogy pályafutásom során még rengeteg tennivaló áll előttem, s hogy még csak karrierem kezdetén vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy még innentől fogva még keményebben kell dolgoznom, ám hatalmas öröm számomra, hogy olyan játékosok mellett szerepelhetek, mint például a Juve brazil labdarúgói, akikkel nemsokára a világbajnokságon találkozhatok majd – ezúttal ellenfélként a csoportkörben. 

Boldog voltam, mikor az Öreg Hölgy leigazolta Filip Kostićot. Mikor felröppentek az első pletykák arról, hogy a Juve érdeklődik iránta, megkérdeztem tőle, hogy tud-e valami konkrét fejleményről, de nem szerettem volna túlzottan idegesíteni a témával, ezért nem feszegettem tovább a dolgot. Mikor már majdnem hivatalos volt, hogy Filip valóban csatlakozni fog hozzánk, írtam neki egy üzenetet, arról faggatva őt, hogy igazak-e a hírek, ő pedig nagy örömmel igazolta ezek valóságtartalmát. Úgy vélem, hogy honfitársam jelenléte nagy könnyebbséget jelent nekem, s úgy vélem, hogy Filip mostanra jól beilleszkedett a Juventusba, amiben a keret többi játékosa mellett természetesen én is segítettem őt, hogy minél előbb szabadon koncentrálhasson a pályán zajló eseményekre" – zárta szavait Vlahović.