Mint ismert, a Juventus eddigi utolsó Scudettóját szerző olasz szakvezető, a hosszú idő után ismét kamerák elé álló Maurizio Sarri a minap terjedelmes interjút adott az ismert újságírónak, Alfredo Pedullànak, melynek keretein belül rendkívül sok szót ejtett a Bianconerinél szerzett tapasztalatairól, illetve az Öreg Hölgy egyes futballistáiról is, néhány ponton teljesen nyílt kritikát fogalmazva meg az olasz rekordbajnok vezetőségével szemben, sőt egyes esetekben kisebb kulisszatitkokat is kiteregetve a nyilvánosság elé. 

Az interjú annak rendje és módja szerint hatalmas visszhangot váltott ki az olasz sportsajtóban, melynek folytán a torinóiakhoz közel álló egyes személyek is megszólaltak az üggyel kapcsolatban, ennek révén pedig az egyik legnagyobb itáliai napilapnak tekinthető La Gazzetta dello Sport ma reggeli számában Evelina Christillin torinói UEFA-képviselőt kérdezte meg, illetve a fekete-fehérek két korábbi labdarúgójának, Massimo Maurónak (Juventus: 1985-1989), valamint Alessio Tacchinardinak (Juventus: 1994-2007) véleményét kérte ki a nyilatkozatról. Az alábbiakban ezen megnyilvánulásokat olvashatjátok. 

"Ki mint vet, úgy arat. Leginkább e szólással tudnám jellemezni Sarri és a Juve kapcsolatát, mivel köztudott, hogy a tréner egyetlen perc erejéig sem volt képes arra, hogy megszerettesse magát a Bianconeri futballistáival, s szerintem ez a körülmény igencsak közrejátszott abban, hogy a játékosok nem tartottak közös ünnepséget a Scudetto megszerzését követően" – szögezte le Evelina Christillin. 

"Sarri és az Öreg Hölgy között már alapvetően is egy rossz házasság köttetett, ahol előre látható volt, hogy a kapcsolat csakis válással végződhet. Max Allegrit annak idején szinte tojással dobálták a szurkolók, mikor az Öreg Hölgy mestere lett, öt esztendővel később mégis könnyek között hagyta el Torinót, s részben talán ennek is köszönhető, hogy a klub vezetősége két idény elteltével ismételten Massimiliano mellett tette le a voksát. Allegrinek mindenkinek örült pár héttel ezelőtti kinevezésekor, ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ha Sarrival történt volna hasonló eset, akkor a drukkerek ugyanilyen reakcióval fogadták volna, mivel a nápolyi mester sosem tudta megkedveltetni magát a zebrák szerelmeseivel, megítélésem szerint éppen túlságosan merev személyiségének köszönhetően, mely meggátolta abban is, hogy bensőséges viszonyt alakítson ki az általa vezényelt labdarúgókkal. 

Személy szerint kedvelem azokat a szakembereket, akik a pályán zajló eseményekre fektetik a hangsúlyt, mindazonáltal ha ez magyarázkodással párosul, az én meglátásaim is jelentősen módosulnak. Nem nyeri el a tetszésemet, ha valaki a külső tényezőket okolja saját sikertelenségéért, mint ahogy azt Sarri is tett, mikor arra hivatkozott, hogy a Napoli egyetlen este leforgása alatt, egy szállodában bukta el a 2017/2018-as bajnoki címet, ami már csak azért is visszás kijelentés, mert ezzel nem csak az Égszínkékeket, hanem a Scudettót végül megszerző Bianconerit is lebecsülte. Elegánsabb lépésnek találtam volna, ha Sarri elhallgatja véleményét a kérdéses epizódokról, nem kis részben amiatt is, mivel a Juventus addig fizette a mestert, amíg csak a klubbal kötött szerződésének érvényessége le nem járt."

"Szeretnék elmesélni egy történetet Maurizio Sarrinak, mely sok szezonnal ezelőtt, 1985-ben esett meg velem, azt követően, hogy a Juventus megnyerte az Interkontinentális Kupát, az egyetlen trófeát, mely hiányzott a klub sikerlistájáról"  – kezdte mondanivalóját Massimo Mauro. "A serlegnek, éppen a fent említett okból kifolyólag igen nagy jelentősége volt, ám ennek ellenére mikor hazatértünk Olaszországba, senki sem fogadott minket a reptéren, s nem tartottak semmiféle ünnepséget tiszteletünkre. Megértem, hogy a délről származó emberek, akik pályafutásuk során elsősorban Rómában vagy Nápolyban tevékenykedtek, meglehetősen különösnek találják ezt, ugyanakkor úgy vélem, hogy Torinóban sosem volt szokás efféle gesztusokat tenni. 

A Juventusnál az ehhez hasonló dolgok egyszerűen másképp működnek, mint Itália többi vidékén, s úgy hiszem, hogy valahol az a magatartás is csak a klub hatalmas erejét és eltökéltségét támasztja alá. Természetesen a mesternek igaza van abban, hogy a tavalyelőtti bajnoki cím egyáltalán nem volt magától értetődő siker, azonban egészen biztos vagyok benne, hogy ha Sarri nem építhetett volna bátran a rendelkezésére álló futballistákra, akkor nem is emelhette volna magasba a Scudettót. 

Az Öreg Hölgy érdekes utat választott, mikor Allegri menesztését követően egy hozzá képest merőben más felfogást képviselő trénert ültetett le a kispadra, s becsülöm is Andrea Agnellit, hogy annak idején ekképp határozott, ám ennek ellenére szinte az első bajnoki fordulóban kiderült, hogy ez a keret nem lesz alkalmas arra, hogy reprezentálja a klasszikus értelemben vett Sarriballt, ezt pedig véleményem alapján Maurizio a mai napig képtelen volt feldolgozni.

Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedekben a szurkolóknak is hozzá kellett volna szokniuk ahhoz, hogy a Juventusnak korábban oly sok szomorú pillanatot okozó ellenfelek többsége előbb-utóbb maga is magára ölti a fekete-fehér színeket: ez így történt például Fabio Capello, vagy Gonzalo Higuaín esetében is. A pénz senki számára sem büdös, ha pedig valaki elegendő anyagi juttatást kap kézhez, saját klubjának címerét is képes semmibe venni. Ilyen értelemben egyáltalán nem lep meg Sarri kitárulkozása."

"Sarri egyértelműen egy topkategóriás edző, ennek alapján pedig rendkívül boldog voltam, mikor a Juve annak idején őt választotta következő mesterének, ugyanakkor torinói munkásságának első pillanatától fogva szembetűnő volt, hogy az Öreg Hölgy kötelékében nem számíthat túlzottan sok megértésre és empátiára. Emiatt személy szerint nem hibáztatnám sem Mauriziót, sem  pedig a Bianconerit, mivel ebben a történetben nincsen bűnbak. A felek egyszerűen túlságosan különböztek egymástól, ebből kifolyólag pedig sokak szemében úgy tűnt, hogy a tréner rossz helyen van rossz időben, s nem tudja kibontakoztatni azon képességeit, melyeknek köszönhetően egyáltalán az olasz rekordbajnok vezetőedzőjévé válhatott" – fogalmazott a Zebrák klubikonja, Alessio Tacchinardi. 

"Ez igen sajnálatos, mivel biztos voltam benne, hogy Sarri hasonló futballt valósít majd meg a fekete-fehérekkel, mint a Napoli, majd később a Chelsea gárdáival, s véleményem szerint ha több időt kapott volna, az ismert mértéknél több futballistát is képes lett volna beintegrálni játékrendszerében, még ha nem is olyan mértékben, mint a fent említett két együttesnél. Hogy mit gondolok arról, amit a szupersztárok kezelésének nehézségéről mondott? Természetes, hogy Cristiano Ronaldóhoz nem lehet úgy hozzáállni, mint például Raúl Albiolhoz, ám ebben véleményem szerint semmi meglepő sincsen. 

Kijelentetem, hogy magas elvárásokat tápláltam Sarri irányába, mivel arra számítottam, hogy irányítása alatt a Juve jóval kreatívabb módon játszik majd, mint ahogy az végül megvalósult, azonban Maurizio csapata szinte semmiben sem különbözött Allegri alakulatától, ami kissé csalódást keltő eredménynek bizonyul az én olvasatomban. Úgy gondolom, hogy emiatt maga Sarri is érez némi sajnálatot, s talán emiatt is tette a szóban forgó nyilatkozatot, benne olyan megállapításokkal, melyeket talán jobb lett volna magában tartania.

Itt elsősorban a 2017/2018-as Scudetto elbukására célzok, mivel Maurizio szerint a Napoli elveszítette azt a trófeát, holott a Juventus megérdemelten aratott diadalt abban az évben. A mester helyében elkerültem volna az ehhez hasonló visszautalgatásokat, mivel ilyen alapon én is vádolhatnám őt azzal, hogy a nápolyiaknak kellett volna jobb futballt bemutatniuk. Mikor a déli alakulat sikert ért el, az Öreg Hölgy mindig csattanós választ adott rá a pályán, s az sem kérdés, hogy az idény hajrájában melyik csapat bizonyult jobbnak" – zárta a nyilatkozat-sort az egykori középpályás.