A Juventus legendája, a klub kötelékét nemrég elhagyó David Trezeguet a minap hosszabb nyilatkozatot adott az olasz médiának, melyben kijelentette, hogy megítélése szerint Cristiano Ronaldo leigazolása egyértelműen az Agnelli-korszak legjobb transzferje volt, emellett pedig szót ejtett Massimiliano Allegri visszatéréséről, az olasz futball súlyos hiányosságairól, Alessandro Del Piero Zebrákkal való kapcsolatáról, valamint saját jövőjéről is. 

Mint ismert, az egykori francia támadó a napokban bejelentette, hogy távozik a Bianconerinél vállalt marketingnagyköveti posztjáról, s elmondása szerint jelen pillanatban azt tervezi, hogy az elmúlt időszakban folytatott tanulmányainak kamatoztatásaként sportigazgatóként vállal munkát egy alakulatnál. 

"Úgy vélem, hogy egy hozzám hasonló korábbi labdarúgó minden együttes vezetőségében igen hasznos tag lehet, attól függetlenül, hogy milyen szerepkört tölt be. Magamat egyebek mellett egy edző, egy átigazolási menedzser, vagy akár egy klubelnök mellett is el tudnám képzelni, ám utóbbi munkakör egyértelműen testhezállóbb lenne számomra, hiszen a Juventus kötelékében sem elsősorban a sportigazgató Antonio Giraudo, hanem az elnök Roberto Bettega állt közel hozzám, hiszen vele sokkal inkább meg tudtam beszélni mindennapi gondjaimat, mint előbbi személlyel. Úgy vélem, hogy egy ahhoz hasonló szerepkör feladatait, mint melyet jelen pillanatban például Javier Zanetti tölt be az Internél, vagy Paolo Maldini a Milannál, én magam is képes lennék ellátni" – jelentette ki a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában.  

Természetesen senki sem kérdőjelezi meg Trezeguet képességeit, ugyanakkor felmerül, hogy egy korábbi futballista miért sportigazgatóként, s miért nem inkább trénerként kíván elhelyezkedni a sportágban pályafutását követően, azonban a csatár szerint szükség van a fiatal szakemberekre ezen területen is. 

"Ha körülnézünk a jelentősebb európai alakulatoknál, azzal szembesülhetünk, hogy ezen együtteseknél egyre több fiatal tréner tevékenykedik, ám ifjú sportigazgatót igen kevés alkalommal lehet találni, ami szerintem igen égető problémát jelent a modern labdarúgásban. Úgy vélem, hogy sportágunk e tekintetben kétségkívül egy nagyobb horderejű nemzedékváltás előtt áll, én pedig nagyon szeretnék e folyamat része lenni, egyebek mellett azért, hogy magamnak is bebizonyíthassam, hogy van helyem a szakmában."

Az Öreg Hölgy elmúlt évtizede rendkívül sikeresnek számít sportszakmai szempontból, mindazonáltal a szurkolók igen sok alkalommal kritizálták a vezetőség határozatait egyes futballisták értékesítésével, vagy éppen leigazolásával kapcsolatban, friss szakemberként pedig immár Trezeguet is képes lehet megítélni, hogy a Bianconeri illetékesei mely pontokon követtek el kisebb-nagyobb mellényúlásokat.

"Az Agnelli-éra legnagyobb hibája véleményem szerint Kingsley Coman elengedése, míg a legkiemelkedőbb igazolás Cristiano Ronaldo megszerzése volt, mivel 2018 nyarán senki sem gondolta volna, hogy egy olyan klub, mint a Juventus, mely mindig is nagy hangsúlyt fektetett identitásának megőrzésére, valóban végrehajtja majd az évszázad egyik legnagyobb transzferét, s leszerződtet egy ötszörös aranylabdás futballistát. Magától értetődő, hogy CR7 nem számít minden tekintetben sikertörténetnek, ugyanis meglátásom alapján az elmúlt három esztendőben nem sikerült kialakítania a megfelelő összhangot csapattársaival, mely bizonyos szempontból akadályozza a klubot az igazán nagy sikerek elérésében, mindezzel együtt azonban az általa szerzett 100 gólt sem vitathatjuk el tőle. 

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy olyan játékost, mint Ronaldo, nem lehet irányítani, mivel egy ekkora klasszisnál természetes, hogy a maga ura akar lenni. Talán egyedül Zinédine Zidane volt képes kellőképpen hatni rá, vagy elfogadtatni vele álláspontját vezetőedzőként, míg a Juventusnál hiányzott az a párbeszéd a klub és Cristiano között, mely a Real Madrid kötelékében jellemezte a felek viszonyát. Egy edzőnek az a dolga, hogy azt mondja a játékosának: »Nézd, ma kilencven percen keresztül sétáltál a pályán. Kérlek, legközelebb tegyél többet azért, hogy megnyerjük a meccset!«, ezt azonban a Bianconerinél senki sem tette meg. Vannak olyan futballisták, akikkel nem jó konfliktusba kerülni, mivel általában ők a csapat sikerének legfőbb letéteményesei. Ronaldo egyértelműen ilyen, s véleményem szerint Paulo Dybala is. Nem akarok megbántani senkit, de a Juventusnál nem sok hozzájuk hasonló labdarúgó akad e tekintetben."

Trezeguet ezt követően arról beszélt, hogy bár nem tartja minden tekintetben jó döntésnek Max Allegri visszatérését, a Juventus minden bizonnyal újra szállítani fogja a megkövetelt eredményeket a mester irányítása mellett, s nem fognak bekövetkezni olyan események, mint az elmúlt idényben megtörténő, Milan elleni 0-3-ás hazai vereség. 

"Az én koromban nem sok tanácsot kaptam a szüleimtől. Apám egyszer-kétszer mondott néhány javaslatot, de alapvetően hagyta, hogy a saját utamat járjam az engem irányító szakemberek segítségével. Én magam sem viszonyulok másképp gyermekeimhez: nem szeretnék beleszólni életükbe, így nem is mondom meg nekik, hogy mit tegyenek, vagy mit ne tegyenek a futballpályán. Antonio Conte és Max Allegri is inkább hozzánk hasonló, régimódi szülők, akik egy kidolgozott taktika betartását követelik meg, de ezen felül nem szólnak bele játékosaik életébe, míg más mesterek ettől eltérő módon közelítik meg ezt a kérdést. 

Hogy lehet-e valaki jó edző ettől függetlenül? Természetesen igen, mert mind Conte, mind Allegri nagy hangsúlyt fektetnek az apró részletekre, míg futballistáik általában tisztelik őket, s elfogadják meglátásaikat, vagy tanácsaikat, ezen tulajdonságok pedig mindig is egy nagyszerű szakember ismérvei voltak. Bár személy szerint nem ültettem volna le ismét Maxot a Juve kispadjára, bizonyos, hogy a kellő stabilitás ismét jelen lesz az együttesnél neki köszönhetően. Példának okáért, a Bianconeri tavaly tavasszal 0-3-ra kikapott az AC Milantól az Allianz Stadiumban, ezzel pedig komoly lehetőségnek számított, hogy az alakulat jövőre nem indulhat a Bajnokok Ligájában. Ilyesmi Allegrivel sosem fog előfordulni."

Az utóbbi hónapokban, nagyrészt az Inter bajnoki címének bebiztosítását követően rendre előkerültek olyan vélemények, melyek a Juve dominanciájának végét hangsúlyozták, ugyanakkor a francia klasszis szerint a probléma nem az Öreg Hölgyben, hanem a teljes olasz labdarúgásban keresendő, mely sok tekintetben leszakadóban van a külföldi tendenciáktól. 

"A Juve továbbra is referenciapontnak számít Olaszországon belül, nem kis részben azért, mert gyakorlatilag a Bianconeri az utolsó olyan itáliai klub, mely nem külföldi befektetők, hanem hazai üzletemberek kezében van. A Zebrák az utóbbi évtizedben minden tekintetben egyedülálló dominanciát építettek ki Olaszországban, ugyanakkor ezzel együtt az is megállapítható, hogy két Bajnokok Ligája-döntőn túl a nemzetközi szinten nem sikerült maradandót alkotni, sem sportszakmai, sem gazdasági értelemben. 

Ennek ellenére úgy vélem, hogy a probléma nem a Juventusban, hanem az alapvető olasz mentalitásban keresendő, mivel az itáliai futball bevett szokásai, illetve paradigmái egyértelműen elavultnak számítanak. A Serie A legnagyobb alakulatai továbbra is túl nagy hangsúlyt fektetnek a védekezésre, s azt hiszik, hogy támadóik majd maguktól megoldják a gólszerzést, míg a többi topliga már régen meghaladta ezt a gondolkodásmódot. Külföldön teljesen más léptékben haladnak, mint Olaszországban, s én, mint a radikális változások támogatója, éppen ezért szerettem volna, ha Allegri menesztését követően nem egy olasz szakvezető vette volna át a Juve irányítását. 

A labdarúgás állandóan változik, s nem egyszer gyökeresen módosul: másfél évtizede mindenki azt hitte, hogy beköszöntött a német alakulatok európai dominanciájának kora a Bundesliga két méter magas, s fizikálisan erős labdarúgóival, aztán jött Pep Guardiola, és taktikájának köszönhetően jóval alacsonyabb, vagy gyengébb felépítésű játékosokkal is leigázta a kontinens élmezőnyét. A fizetések hasonlóan nagy gondot jelentenek, mivel a Premier League éppen ezen irdatlan összegeknek köszönhetően vált az utóbbi években a futball legkeresettebb termékévé, bizony, még a Bajnokok Ligájánál is népszerűbb versenysorozattá. 

Ez azt is magával vonja, hogy a külföldi szakemberek átlagosan nagyobb összeget tesznek zsebre, mint Olaszországban tevékenykedő kollégáik, mellyel egy Jürgen Klopp-, vagy Guardiola-kaliberű szakember gyakorlatilag még a Juventusnak is megfizethetetlen kategóriát jelent. A piacot mostanra egyértelműen az angolszász, illetve távol-keleti befektetők működtetik, ez pedig értelemszerűen nem tetszik az olasz klubcsapatoknak, melyek röghöz kötött gondolkodásuknak köszönhetően tudásban is elmaradnak ezen alakulatoktól. Úgy vélem, hogy Max Allegrinek nagy felelőssége lesz azt illetően, hogy meg tudja-e változtatni a Juve futballját, s közelebb hozni az Öreg Hölgyet a kontinens élmezőnyéhez, melyet már egyszer véghezvitt a korábbiakban."

A futballikon mondanivalójának véghez közeledve természetesen személyes emlékeiről is beszélt leszögezve, hogy nem tudja, hogy Alessandro Del Piero miért nem tért még vissza a Juventus stadionjába 2012-es távozása óta, emellett pedig megnevezte a valaha volt legerősebb Bianconerit is. 

"Őszintén szólva nem tudom, hogy Del Piero miért zárkózik el ennyire a Juventustól, vagy hogy mi az oka a felek kapcsolatában bekövetkezett törésnek. Elképzelhető, hogy neheztel az Öreg Hölgyre amiatt, mert annak idején nem hosszabbították meg szerződését, ugyanakkor az ehhez hasonló kérdéseket szerintem egy kávé mellett is meg lehetne beszélni, s nem kellene évekig haragudni a másikra. Hogy melyik volt a legerősebb Juve, melyben valaha játszottam? A 2005/2006-os csapat, míg a legerősebb francia labdarúgó, akivel együtt futballoztam, Zinédine Zidane volt. A legjobb mesteremnek Marcello Lippit tartom, a büntetőket pedig Alex rúgta a leghatékonyabban egykori csapattársaim közül" – összegzett Trezeguet.