Olaszország híres a szépségéről, a gasztronómiájáról, a történelmi nevezetességeiről, a legendás városairól, a futballjáról, és természetesen a labdarúgócsapatok kultikus stadionjairól. Magyarországon is számtalan Juventus szurkoló él, akik valamilyen okból nem tehetik meg, hogy elutazzanak akár városnézésre, akár focimeccsre Itáliába, de mégis szeretnének többet tudni arról, hogy szeretett csapatuk milyen arénákban lép pályára, és ezek milyen múlttal rendelkeznek. Ha valaki meg már járt valamelyik városban, illetve stadionban, annak is talán szép emlékeket ébreszthet az ezeket bemutató sorozatunk. A következő hetekben elmerülünk ezeknek a híres-hírhedt létesítményeknek a megismerésében.

Bergamo Lombardia tartomány egyik városa, mely 40 km-re található Milánótól, és kiváló kiindulási alap egy észak-olaszországi körúthoz, hiszen azon felül, hogy önmagában is érdekes és gyönyörű, a közelében található a Comói- és a Garda-tó, Brescia, Velence, Milánó vagy éppen az autóversenyeiről híres Monza. Lombard neve Bérghem, Bergamo megye központja, és püspöki székvárosa. A város két fő részből áll: a Cittá altából (felső város) és a Cittá bassából (alsó város). Az előbbi az óváros, itt van a legtöbb nevezetesség, míg utóbbi a modern, a XX. században kiépült lakónegyed. A 120 ezres lélekszámú település északi határában kezdődik az Alpok olaszországi vonulata, amit Bergamói Alpok néven is szokás hívni, a hegyek közé a Brembo és a Serio folyók vágtak völgyeket. Lakosságának 90%-a olasz, a maradék 10%-ot bevándorlók teszik ki, leginkább albánok, románok és érdekes módon bolíviaiak kedvelt letelepedési célterülete.

Kelták által alapított település, ám Krisztus előtt 200 környékén a rómaiak meghódították,s ekkor kapta a Bergamum nevet is. A Római Birodalom korában nem volt túl nagy jelentősége, igazán fontos szerepet a Longobárdok uralkodása alatt kapott, amikor is hercegi központtá vált. 1167-ben már önálló város volt, amikor csatlakozott az I. Frigyes által vezetett csapatok visszaverésére létrejött Lombard Ligához. A XIII. században előbb a Della Torre, majd a Visconti család birtokába került. 1428-ban Velence fennhatósága alatt állt, és 1797-ig oda is tartozott, amikor is Napoleon felszámolta a Velencei Köztársaságot, és rövid életű Ciszaplin Köztársasághoz csatolta.

A Francia Császárság bukása után, a bécsi kongresszus az Osztrák Birodalom fennhatósága alatt létrehozott Lombard-Velencei Királysághoz csatolta, majd 1859-ben a szárd-francia-osztrák háborúban a Szárd-Piemonti Királyság részévé vált, ahonnan Olaszország egyesítésekor egyenes út vezetett 1861-ben az Olasz Királyság fennhatósága alá. Napjainkban fontos észak-olasz közlekedési csomópont, valamint a régió legnagyobb egészségügyi központja az Ospedale Papa Giovanni XXIII. is itt található, szinte felfoghatatlan számú 4600 fős dolgozói állományával, főképpen szív- és érrendszeri, illetve csecsemő- és gyermekgyógyászatra berendezkedve.

A városhoz köthető hírességek listája sem rövid, hiszen itt tevékenykedett a XVI. századi festőóriás Caravaggio, a zeneszerző Gaetano Donizetti, a motorversenyző Giacomo Agostini, Angelo Mai bíboros, XXIII. János pápa (azaz Angelo Giuseppe Roncalli), Laura Teani olimpiai ezüstérmes vízilabdázóhölgy, s természetesen egyes labdarúgók, jelesül Roberto Donadoni, Angelo Domenghini, Giacinto Facchetti és Pietro Vierchowod is. A labdarúgócsapaton kívül, az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes női röplabdacsapata, a Foppapedretti Bergamo emeli a város fényét, és teljesítményüket növeli, hogy a klub csupán 1991-ben alakult meg.

Bergamo régi magva a Felsőváros, amelyet ma is városfal övez, és csaknem érintetlenül őrizte meg középkori jellegét. Gyalogosan, autóbusszal vagy leggyorsabban fogaskerekűn érhető el. Erődítményrendszere a velencei fennhatóság idején, 1561 és 1598 között épült fel. A fal és a négy kapu ma is csaknem teljes épségben áll: a Porta Sant’Agostino (keleten), a Porta San Giacomo (délen), Porta Garibaldi (északon) és a Porta San Alessandro (északnyugaton). Az óváros ezeken keresztül közelíthető meg, és a legtöbb látnivalót is ez a városrész rejtegeti. A fontosabbak a Sant’Agostino kapu, hiszen ezen a kapun jutunk be az óvárosba, ha busszal megyünk, valamint a Sant’Alessandro kapu. Ezen a kapun sétálunk keresztül, ha el szeretnénk jutni a Funicolarehoz, azaz a siklóhoz, melynek útvonala itt hosszabb, mint Budapesten, s ami felvisz minket a San Vigilio várához. Talán Bergamo legszebb pontja a XIII. században épült vár, ami a város legmagasabb dombján helyezkedik el. A vár egyik bástyáján keresztül, meredek lépcsőkön át vezet az út az épület tetejére, ahonnan lélegzetelállító a kilátás. Nem tipikus építmény, de a panoráma mindenért kárpótol, hiszen beláthatjuk innen az egész  várost. A magasság és a lépcsők szerelmeseinek ajánlott, a Torre Civica vagy más néven Campanone, a középkori Bergamo szimbóluma. 43 méteres magasságával gyönyörű kilátásban lehet részünk. A toronyban egy ultramodern lift is működik, de lépcsővel is megtehetjük az utat.

A Rocca, Bergamo valódi vára a 377 méter magas Sant'Eufemia dombot koronázza meg. 1331-ben kezdték építeni a Viscontiak. A vár két múzeumnak nyújt otthont: a Museo Romano a történelem előtti időkből és a római korból származó régészeti leleteket, a Museo Risorgimento pedig az olasz szabadságmozgalomra vonatkozó dokumentumait tárja a közönség elé. Ehhez az építészeti vonalhoz kapcsolható a Torre Gombito, az 52 méter magas, szögletes torony, a város kevés fennmaradt lakótornyainak egyike amely a  XI. századból származik.  A Palazzo Nuovo a késő reneszánsz kori építészet kiemelkedő alkotása. Mindhárom szintje különbözik egymástól, ennek ellenére mégis harmonikus hatást kelt. A földszint magas, oszlopokon nyugvó boltívek hosszú sorából áll. Az első emelet szögletes ablakait három-három oszlop választja el egymástól, az ablakok fölött három különféle díszítést alkalmaztak. A második, alacsony emelet szögletes ablakai már csaknem dísztelenek. Az épületben 500 000 kötetes könyvtár kapott helyet. A Palazzo della Ragione, azaz az Ész palotájának eredete a XII. század végére nyúlik vissza; egyike Olaszország legrégebbi városház-épületeinek. Egyetlen, hatalmas gótikus csarnok. Az épület 1513-ban leégett, az évszázad közepén építették újjá, nagyjából megtartva eredeti formáját. Három oldalán három-három hatalmas ív áll nyitva elől-hátul a két tér, valamint oldalt a tereket összekötő, keskeny átjáró felé.

Mint Olaszország összes városa, Bergamo is bőven el van látva templomokkal, és természetesen itt is megtalálható a Duomo. Noha 1460-ban fogtak bele az építésébe, nagyrészt a XVI. században nyerte el jelenlegi formáját, sőt még a XIX. században is jelentős alakításokat végeztek rajta. Kupolája 1853-ban, homlokzata 1887-ben készült el. A település legjelentősebb vallási épülete a Santa Maria Maggiore-templom, az alapjaiban román stílusú építmény eredete 1137-re nyúlik vissza. Díszes kapuzatai a XIV. század közepéről származnak, három apszisa és Bertolasio Moroni harangtornya 1436-ban, sekrestyéje 1481-ben épült. Díszes, barokkos kiképzése az 1600 körüli évekből ered. 1855-ben a templomban helyezték el Donizetti sírját. A háromhajós templom alaprajza latinkereszt alakú. A faragott, intarziás mintákkal tarkított szentélypadló Lorenzo Lotto műve. A festmények közül említésre méltó a főhajóban Luca Giordano alkotása, az Átkelés a Vörös-tengeren.  A Cittadella a város második erődítménye. A Viscontiak építették a XIV. században, az udvarán átvezető árkádsor is ebből a korból származik. Az épület többi részét a későbbi századokban építették hozzá. Falai között ma  természettudományi múzeum működik. A Santa Maria Maggiore mellett található a Colleoni kápolna, amely arról nevezetes, hogy Bartolomeo Colleoni lebontotta a Bazilika egyik szentélyét, hogy felépítse a saját sírját. Kiválasztotta az egyik legforgalmasabb területet, a Piazza Doumot. Megbízta az akkori kor legismertebb művészét, Giovanni Antonio Amadeot, hogy készítsen egy gyönyörű kápolnát. A mestermű a mai napig Lombardia reneszánsz művészetének egyik leggyönyörűbb nevezetessége.

Az alsóváros központját kettős tér, a Piazza Matteotti és a tőle északra fekvő Piazza Veneto alkotja. Ezen városrész nagy része a huszadik század során épült ki. Főbb látnivalói: Porta Nuova – a város hajdani határán kétoldalt álló, klasszicista stílusú vámházak, a Santa Maria delle Grazie-templom – a 19. században épült eklektikus stílusú templom, hatalmas kupolával, a Teatro Donizetti – a színházépület eredetileg 1785-ben épült, de 1797-ben leégett. Két év múlva újjáépítették, majd 1898-ban ismét átalakították. A színházban rendszeresen megrendezik az operák, valamint az új zeneművek fesztiválját. Előtte áll a névadó zeneszerző szobra. Szinte végeláthatatlan számú templomában leginkább Lotto műtárgyai lelhetőek fel, de megtekinthetjük Canaletto, Dürer és Van Dyck műveit is. Ezek közül kiemelhető még a San Bernardino in Pigolo-templom, ami igen szép, késő gótikus építmény, több értékes festménnyel, és 1593-ban épült. Templomai és múzeumai közül, felsorolás szinten érdemes megemlíteni az Accademia Carrara, a Galleria d’Arte Moderna e Contemporanea, Adriano Barnareggi múzeum nevét, a Piazza della Liberta teret ahol a város nyüzsgő életét szemlélhetjük, és az Orio Centert, ami egy gigantikus bevásárlóközpont, és a repülőtér közelében helyezkedik el, így a haza út előtti bevásárlást, akár az utolsó percekre is hagyhatjuk. 

Tekintsük meg most a mai ütközet színhelyét, és ismerkedjünk meg a történetével. A Viale Giulio Cesare 18, 24128 Bergamo Italy címen található pálya eredetileg a Atleti Azzurri d'Italia stadion névre hallgat, és 1928. november 1-én, egy Atalanta-Triestina meccsel avatták fel. A Mario Brumana által tervezett létesítmény 35 ezer négyzetméteren helyezkedik el, eredetileg atlétikai pálya, teniszpályák és medencék is voltak körülötte, de a felújítási munkálatok során ezeket száműzték. A futballon kívül még rögbimérkőzéseket szoktak benne rendezni.

A klub azzal bízta meg a De8 Architetti nevű céget, hogy tervezze át a stadion dizájnját, ez a projekt hivatalosan csak 2017-ben kezdődött, de az előkészületei már régebben folytak, annyi kellett csak hozzá, hogy a pálya az Atalanta tulajdonába kerüljön. A bergamói építészeti hivatal feltételként szabta, hogy a két hosszanti oldal műemlék védett homlokzatát, és tetejét meg kell tartani a munkálatok során. Ezért aztán a futópályát felszámolták, a rövidebbik oldalakat meghosszabbították, és az ovális formát téglalap alakra cserélték. Az eredeti célkitűzés 24000 férőhely volt, ezért a lelátók felső karéja meredekebb az alsóknál. az alsó részen 16, a felsőn 21 üléssor lett kialakítva. A stadion színe szürke lett, fekete és kék színezetekkel tarkítva. A parkolók a föld alatt lettek kialakítva, és a déli lelátó előtt, egy 6000 négyzetméteres üzleti placc helyezkedik el. A játéktér mérete 105x68 méter, maximális befogadóképessége 22512 fő.

A párharc 1937 óta íródó történetében a mai lesz a 70. randevú a két gárda között, a statisztika a hazaiak szempontjából, 11 győzelem, 30 döntetlen és 28 vereség, a gólarány 77:115. A századik Juventus gólt 2013. december 22-én Arturo Vidal szerezte, ezen a pályán a legeredményesebb Zebra-focista a 9 gólos Giampiero Boniperti. Az egyszeres Olasz Kupa-győztes La Dea eddig háromszor győzött 3:0 arányban, ezzel szemben a Bianconero csapat többször is rendezett gólfesztivált, volt az évek során 0:4, 1:4 és 1:5 is többször, a gólcsúcs egy 1963-as mérkőzésen született, amikor a vendégek 3:6 arányban diadalmaskodtak.

A mai találkozó helyszínéről, és statisztikáiról már mindent tudunk, amiről még érdemes szót ejteni, hogy a kezdés időpontja 15:00, a játékvezető Daniele Orsato, a tévében pedig a DIGI Sport 1-es csatornáján lesz megtekinthető.

A Sky Sport Italia a következő kezdőcsapatot álmodta meg mára: