Ahol van fény, ott van sötétség is, ahol dicsőség, ott bukás is, ahol félistenek, ott kevésbé szeretett emberek is. Most kezdődő sorozatunkban az utóbbiakat tesszük a nagyító alá, hogy kiderüljön miként lesz a fekete-fehérből szürke. Ebben az összeállításba a legnagyobb flopok, a legrosszabbul teljesítő, valamint a szurkolók által legkevésbé kedvelt spílerek kerülnek be. Remélhetőleg nem csal az arcotokra grimaszt e gárda felidézése, és szórakoztató borzongással kíséritek figyelemmel a sorozat részeit.

A védelem jobb szélén Marco Motta kap helyet, aki a szavazatok 76.7%-át gyűjtötte be. A második helyen végzett Mauricio Isla 12.3%-al, míg Zdeněk Grygera neve mellett 11% áll.

A jobb oldali középhátvédek közül elsőként nézzük  Jonathan Zebinát. A francia játékos 1978. július 19-én látta meg a napvilágot Párizsban, de focizni Cannes-ban kezdett 1996-ban. Két évvel, és 30 meccsel később innen igazolta le a Cagliari, amivel egy hosszabb olasz kaland kezdődött számára. Szardínián 58 találkozón bizonyított, ezért figyelt fel rá az AS Roma, akik 2000-ben magukhoz is édesgették, több mint 18 millió eurót kifizetve érte.

Náluk vált igazán ismert focistává, négy idényen át 126 meccs került a lábába, 1-1 gól és gólpassz pedig a statisztikai adatai közé. 2004-ben a fővárosban lejárt kontraktusa, így ingyen került Torinóba, korábbi mestere, Fabio Capello közbenjárásával. Hat éven keresztül állt a Zebrák szolgálatában, 117 fellépésén 1 gólt és 2 gólt érő átadást jegyzett, 32 sárga és 4 piros lapot gyűjtött be. Az alapvetően középhátvéd játékosból faragtak jobb oldali védőt, de többször is láthattuk a jobb belső hátvéd posztján is játszani.

Egy szezont lehúzott még a Brescia csapatában is, mielőtt hazai vizekre evezve a Stade Brestbe igazolt. A francia bajnokságban a legmagasabb szinten még két évig futballozott a Toulouse gárdájában, míg alacsonyabb szinten az AC Arlesban tűnt fel, és itt is akasztotta szögre a stoplist, 2015-ben. A gall válogatottban egyszer lépett pályára. Pályafutása során egy olasz bajnoki címet, egy Olasz Szuperkupát és egy Serie B-bajnoki címet nyert, az első kettőt a Roma, az utóbbit a Juve csapatával. Minden pályára kerülését figyelembe véve 437-szer lépett a gyepre, 2 gól, 3 gólpassz, 107 sárga és 13 piros került be a statisztikáiba, bizonyítva, hogy minden eszközzel igyekezett a támadókat távol tartani a kaputól.

Másodsorban vegyük górcső alá Jean-Alain Boumsongot, aki Kamerunban látta meg a napvilágot, 1979. december 14-én, azonban focizni Franciaországban kezdett el, a Le Havre volt az első együttese. 2000-ben az Auxerre-hez szerződött, négy éves szerződését ki is töltötte, majd a Rangerst választotta új klubjának. Skóciában olyan nagyszerűen teljesített, hogy fél év után már megvásárolta a Newcastle 11.3 millió euróért. Másfél évet húzott le Angliában, míg a Serie B-be készülődő Juventus le nem igazolta mindössze négy millió euróért az ekkor 26 éves védőt. Első szezonjában 33 meccsen lépett pályára a másodosztályban, azonban a feljutás után csak a Coppa Italiában jutott szerephez (3 alkalommal), mert Claudio Ranieri egyszerűen nem számolt vele.

3 gól, 2 sárga és 1 piros lap  után 2008 telén távozott, a francia nagy sajnálatára, mivel nagyon megszerette az Öreg Hölgyet és a szurkolókat. Nem is sokon múlott a maradása, ugyanis a Juventus vezetősége megígérte a Lyonnak, hogy a hétvégén már Franciaországban lesz a játékos, csak a Derby d'Italián még vegyen részt. A játékos és az OL is állta a szavát, ellenben az olasz rekordbajnokkal, ugyanis végül nem engedték el a középső védőt, mondván, hogy nincs még meg a pótlása. Végül csak nyélbe ütötték az üzletet, és 3.2 millió euróért a Les Gones játékosa lett. 2010-ig szolgálta a lyoniakat a 27-szeres válogatott játékos, majd a Panathinaikoshoz szerződött, ahol még három évig futballozott mielőtt visszavonult. A válogatottal egy konföderációs kupát szerzett, klubjaival 1-1 francia, skót és Serie B-s bajnoki címet, valamint két francia kupát gyűjtött be.

Harmadik esélyesünk, a posztján a legjobbak közé tartozó, világbajnoki címmel büszkélkedő, de sorozatos sérülései miatt a Juventusban bizonyítani sohasem tudó német futballista, Benedikt Höwedes. A játékos 1988. február 29-én született Halternben, s végigjárta a Schalke 04 összes korosztályos csapatát mire 2007-ben a felnőtt gárda tagjaként bemutatkozhatott a Bundesligában. A gelsenkircheni egyesület mezében 10 év alatt 335-ször lépett pályára, 23 gólt, 13 gólpasszt, 44 sárga és 5 piros lapot, illetve egy Német Kupa címet szerezve. Németországi karrierje vége felé sorozatos sérülések gyötörték, emiatt klubja már nem marasztalta, a torinói egylet pedig indokoltnak érezte a kölcsönvételét a 2017/18-as idényben, 3,5 millió euró ellenében, még úgy is, hogy adott pillanatban is sérült volt.

Folytonos egészségügyi problémáiból  a piemontiaknál töltött egy éve alatt sem tudott kilábalni, így csupán három mérkőzésen viselte a csíkos mezt, de így is belefért egy Sampdoria ellen szerzett gól, valamint egy olasz bajnoki cím és egy kupagyőzelem. Ennek fényében nem csoda, hogy a Bianconeri nem szorgalmazta a maradását, és visszaengedték Németországba, ahol a Schalke azonnal továbbadta a Lokomotiv Moszkva csapatának, melynek színeiben 50 találkozón négyszer volt eredményes és 1-1 Orosz Kupát és Orosz Szuperkupát nyert. Két évet töltött Moszkvában, míg tavaly nyáron 32 esztendősen vissza nem vonult a negyvennégyszeres német válogatott.