A 24 éves szerb csatár a nehézségek ellenére továbbra is lenyűgöző Torinóban ebben a szezonban, 28 bajnoki mérkőzésen 16 gólt szerzett, és sikerült kiemelkednie annak ellenére, hogy gyakran elszigetelve maradt Massimiliano Allegri rendszerében.

Vlahovicnak alig több mint két év van hátra a Juventusszal kötött szerződéséből, és a nyáron egy lehetséges távozás is szóba kerülhet, a kérők között a Chelsea és a PSG is szerepel. A jövője attól is függhet, hogy ki ül a Bianconeri kispadján a következő idényben. A játékos a L’Equipe munkatársainak adott hosszabb nyilatkozatot.

"Nyilvánvalóan csodálatos lenne, ha sikerülne megnyerni a Coppa Italiát és bejutnánk a Bajnokok Ligájába, de nem lehetünk teljesen elégedettek. Ez a klub mentalitása, a történelméből adódó igények miatt.” – kezdte gondolatait Vlahovic.

„Megvolt a lehetőségünk, hogy harcoljunk a bajnoki címért, de ha februárig harcolsz, az semmit sem jelent és nem számít. Május végén kell ott lenni. Nyilvánvaló, hogy van sajnálat, de még mindig van miért játszani".

„A tavalyi szezon azért volt olyan, amilyen, mert fizikailag nem voltam jól, nagyon szenvedtem. Idén jól érzem magam, ez az egyetlen dolog, ami változott, egyébként mindent ugyanúgy csinálok, keményen dolgozom, a gyógyulásra koncentrálok.

Ebben a szezonban 17 gólt szereztem, beleértve a Coppa Italiát is, de sokkal többet is elérhettem volna, engem nem érdekelnek azok, akik csak a pénzért játszanak."

„Nyilvánvalóan álmodom az Aranylabdáról, de először is sok dolognak kell együtt állnia ehhez. Ez egy a sok célom közül, az ember a dicsőségért és a trófeákért játszik."

„Olaszországban egy nagyon taktikus világba merülsz bele, kompakt csapatokkal, zárt játékkal stb. ez sok mindenre megtanít. Erre azáltal volt lehetőségem, hogy Massimiliano Allegrivel dolgozhattam együtt, aki az elmúlt 20 év egyik legerősebb edzője, és tudja, hogyan kell beszélni a játékosaival.

Amikor megérkeztem a Juvéhoz, egy olyan valóságot találtam, ami más volt, mint amire számítottam. A legjobbra számítottam, de ez több annál, mint a legegyértelműbb dolgok összeszervezése, az egész meglepő. Amikor belépsz a sportközpontba, azonnal érzed az energiát, a győzni akarást, sőt a családi szellemet is".

„Nyilván Cristiano Ronaldo, akit a Manchester Unitednél követtem, amikor balszélső volt. Tetszett a mozgása, a 'gyilkos ösztöne', szerintem ő az egyik legjobb a történelemben. Zlatan Ibrahimovicot is nagyon szerettem, és Fernando Torrest a kissé hosszú hajával, annak idején a Liverpoolban.

Aztán Karim Benzema, egy játékos, akit imádok, Mbappe nagyon erős, 25 éves, és szinte mindent megnyert, 40 gólt lőtt ebben a szezonban. Giroud is egy óriás. A statisztikák egyre nagyobb teret kérnek, de nem mondják el egy játékos fontosságát.

A 2018-as világbajnokságon Franciaország nyert, a számok azt mondják, hogy Giroud nulla gólt lőtt, de nélküle Franciaország nem nyert volna, a sok piszkos munkával, amit végzett, a passzaival, a védelmet terhelő módjával, ő volt az egyik alapembere a győzelemnek.”

„Nem vagyok Neymar, Hazard vagy Messi, olyan srácok, akiket ha meglátsz, azt mondod: ’Hű, micsoda játékos!’. De bármilyen profilú is, a csatár alapvető fontosságú egy csapatban. Ha a csatár jól játszik, a csapat is jól játszik.

A futball annyira megváltozott, hogy az emberek azt mondják, fizikálisabb lett, de a technikádnak is a csúcson kell lennie. Egyre kevesebb időd és helyed van arra, hogy olyan dolgokat csinálj, mint a múlt 10-es számú játékosai, milyen kár.

Még mindig rengeteg a top-szintű játékos, de kevesebbet látjuk őket, mert minden sokkal gyorsabban megy.

Hallottam, láttam az újságokban, hogy kik érdeklődnek irántam, de nem tudtam semmit és igazából nem is érdekelnek. Elsősorban magamra gondoltam, és arra, hogy egy jó szezonra készüljek.

A jövő? Két év telt el, és nagyon boldog vagyok itt. Ez a válaszom, szeretnék valami fontosat nyerni a Juvéval. Aztán majd meglátjuk, erről majd később beszélünk." – zárta gondolatait a Juventus kilencese.