A Juventus igen csúnya vereséget szenvedett a Derby d'Italián, ugyanis a rivális Inter valósággal felmosta a padlót a Zebrákkal, kegyelmet nem ismerve lefutballozták az olasz rekordbajnokot, mely együttesnek alig volt sansza az egész mérkőzésen. Sajnos ugyan a milánói győzelem volt a legvalószínűbb forgatókönyv, de mégis meglepő volt, hogy ennyire gyengén muzsikált Pirlo gárdája, a találkozón mutatott mentalitásról nem is beszélve. Azonban, bár nyilvánvalóan mindannyiunknak fáj a kudarc, sokkal észszerűbb feltárni, hogy mi vezetett ehhez a csúfos vereséghez.

A keret kialakítására nem akarok különösebben kitérni, mert ez már rengetegszer szóba került, nem véletlenül, ugyanis ez az első, illetve a legfontosabb probléma. Egy sokat mondó adat mindent elárul arról, hogy mekkora különbség is volt a Juventus és az Inter kezdője között. Előbbi együttes játékosainak összértéke a Transfermarkt szerint 325,5 millió euró, míg utóbbinak 468,5 millió euró volt. Természetesen a Bianconeri részéről ez egy rendkívül megtépázott kezdő volt, de azt meg kell hagyni, hogy Pirlo se törekedett arra, hogy ne legyen ekkora különbség. Itt térünk rá a Maestro hibáira, aki ugyan nem feltétlenül bűnbak, s nem a legfőbb hibás, de egyértelműen kivette a részét a vereségből.  

Mondhatnánk, hogy a Mister ezúttal abból főzött, ami rendelkezésére állt, más opciója nem is volt, azonban ez nem lenne teljességgel igaz. A legszembetűnőbb hiba, hogy a padon hagyta azt a Demiralt, aki esetében nyílt titok, hogy szeretne kulcsember lenni, miközben a keret két veterán középhátvédjét kezdette a meglehetősen gyors Inter-támadókkal szemben. Ez különösképp azért érdekes, mert a török számít a leggyorsabb Juve-hátvédnek, az emberfogás pedig szintén az erősségei közé tartozik. Meg kell hagyni, Chiellini és Bonucci sem hibázott akkorákat, hogy számon kelljen kérni ezt a döntést, de látszódott a Capitanón, hogy már nem tudja olyan minőségben eltüntetni a csatárokat, mint annak idején, ekképp Lukakut sem tudta teljes mértékben zsebre rakni, csupán a gólszerzésben tudta megakadályozni.

A következő, és egy nagyon komoly hiba, Adrien Rabiot kezdőként való játszatása. A támadásokat borzasztó, mértékben akasztotta meg, védekezésben pedig nem csinált semmit. Ugyan utóbbi kevésbé megszokott, előbbi már-már sajnos tendenciának mondható. Pedig opciója lett volna a francia helyett, méghozzá az ugyan sérülésből visszatérő, de elképesztő minőségben futballozó Weston McKennie, és természetesen Arthur, akinek a kezdőbe való jelölése ezúttal valóban nem lett volna indokolt, ugyanis az Inter nem alkalmazott komoly letámadást, vele pedig hasonlóképpen nem ment volna a támadásépítés.

Az eddig felsoroltak mindössze azok a hibák voltak, voltak amik nem vonzottak volna magukkal szerkezeti változást, most pedig következzenek azok, amik viszont már ezzel jártak volna, mint amely a védekezésben a 4-4-2 elhagyásának ötlete volt. Pirlo túlságosan is ragaszkodik ehhez a felálláshoz, mikor a 5-3-2 a meglátásaim szerint sokkal célravezetőbben működhetett volna ezen a meccsen. Gondoljunk csak bele, bal oldalt a gyors Hakimire jutna a szintén villámléptű, szorgos Chiesa, jobbon pedig a Youngra Kuluševski. Egyébként nem mintha komoly gondot jelentett Frabotta szerepeltetése, (ez sajnos mostanában egyre ritkább), aki amennyire tudta, megoldotta a marokkói semlegesítését, legalábbis annyira, mint amennyire Chiello bírt Lukakuval. Frabotta volt az egyetlen, aki meg tudta nyerni az összes párharcát (négy), nem cselezték ki, egyszer tisztázott, háromszor közbeavatkozott és kétszer szerelt. Azonban támadásokban nem lehetett rá számítani, az az oldal teljesen alkalmatlan volt az offenzívák támogatására, annak ellenére, hogy Chiellini mindenképp kulcspasszokat akart kiosztani, szinte mindig sikertelenül. Gianluca kezdetése nem feltétlen a játéka miatt volt rossz döntés, hanem ezzel hatalmas lehetőséget adott Conténak, ezzel nem is lehetett kérdés számára, hogy a Juve bal oldalának támadását rendeli el. Érdemes megnézni Barella hőtérképét, tisztán kivehető, hogy mestere azt kérte tőle, hogy a vonal mellett támadjon, Hakimivel. Az afrikaira készült Pirlo, az olaszra nem, ez pedig döntőnek bizonyult.

A másik játékos, aki emiatt a hadrend miatt kezdett, az Aaron Ramsey. Ha a bal oldalon van a csapat bal szélső védőként is használatos szárnyvédője, akkor a walesi játszik, és megy a helyére a védekező fázisban, míg, ha az ellenkező oldalon szerepel ilyen ember (név szerint Cuadrado), akkor viszont McKennie-nek van helye a kezdő tizenegyben. Rambo ezúttal is nagyon rosszul játszott, viszont most a védekezésben volt kifejezetten rossz. Ha fentebb említett, Conte által is használt 5-3-2-es hadrendhez nyúlt volna a Maestro, akkor a walesinek eleve nem kellett volna kezdenie (mondanom sem kell, hogy az amerikai jutott volna lehetőséghez, mögötte pedig játszhatott volna Arthur és Bentancur).

A legnagyobb gond, hogy Pirlo azért is nem szakít a védekezésben használatos 4-4-2-vel, mert a letámadás megszállottja, ami valami borzasztóan nem működik, a második gólt konkrétan emiatt nem kapta a csapat. Az egész pozíciós presszing íztelen-szagtalan, semmi agresszióval, az ellenfélnek nem okoz akkora gondot, mint ahogy azt a Mister és mindenki szeretné. Továbbmegyek, annak ellenére, hogy ez lenne a legfőbb fegyver, az utóbbi években most működik a a leggyengébben az Öreg Hölgy letámadása. Sarri idejében legalább volt agresszió és hatékonyság, míg Allegri alatt, ha presszingelt a csapat, akkor azt rendesen is tette, ha pedig visszahúzódott, akkor a játékosok minden tekintetben arra összpontosítottak.

Ezzel már a szerintem nem jól összeállított kezdőről át is tértünk arra, hogy a meccsen Pirlo milyen taktikai hibákat követett el. Azt leszögezhetjük, hogy a mester, azaz Conte nagyon csúnyán megverte tanítványát. Egészen hihetetlen, hogy a védelem bal széle nem volt kellően megszervezve, mikor mindenki tudta, hogy az Inter ott fog a legerősebben nyomni, köszönhetően annak, hogy Frabotta kezdett.

Ezt követően szerintem az egyébként is borzasztó minőségű középpályán tovább tudott rontani azzal, hogy direkt megfordította a játékosokat, s a jobb lábasokat tette balra, míg a bal lábasokat jobbra. Értem, hogy erre azért van szükség, mert nagy meccseken 3-5-2-ben építi a támadásokat a Juve, de míg a Milan ellen indokoltabb volt, hogy a trequartista visszajöjjön segíteni védekezésben, ezen az összecsapáson kevésbé, mivel az Internek nem volt komoly presszingje. Természetesen amint vezetett az ellenfél, már meg is történt a változtatás, Ramsey-nek nem volt feladata visszalépni, de ennek ellenére sem cserélte meg Rabiot-t és Bentancurt. Ez azért lett volna kifejezett fontos, mert a jobb oldalt kellett jobban erőltetni, ahol Chiesa Younggal nézhetett szembe, de a francia olyan szinten hátráltatja a támadásokat, hogy ha hozzá kerül a labda, elhal az offenzíva. Az uruguayi legalább tud előre passzolni, így meg lett volna a lehetősége annak, hogy valamire való helyzetek alakuljanak ki azon a szélen, de emiatt ezek száma lényegesen csökkent.

Mindezek ellenére a pozitívumokat sem szabad elfelejteni, mivel elvitathatatlanul helyes döntés volt, hogy a Juve trénere viszonylag időben lépett a cserék terén, az már más kérdés, hogy az ekkor beálló futballisták közül csak Weston bizonyult igazán jó cserének, Bernardeschi pedig legalább a szögleteket normálisan be tudta adni (ebből jött össze a három kulcspassza), míg Kuluševski csereként való teljesítményeire jobb, ha nem térünk ki ezúttal sem.

Külön-külön a játékosokra nem térek ki, mert nem sok valamire való teljesítmény volt. A mentális problémák ismét megmutatkoztak, spiritót csak Chiesában, Moratában, Chielliniben, McKennie-ben, Kuluševskiben, és Ronaldóban véltem felfedezni, de utóbbi a nagy akarásával inkább kárt tett, mint amennyi hasznot hozott. Tanácstalanságot láttam a játékosokon és az edzőn is, mostanra kijelenthető módon szokás szerint. Ahogy pár nappal ezelőtt említettem, a mentalitás szintén nagy problémája a gárdának, mert amely gárda akkora kedvvel és minőségben játszik a Genoa ellen a Coppában, mint ahogy azt a Juventus tette az első félidőben, ez egy derbin nem eshet így össze. Chiesán kívül nincs olyan, aki be meri vállalni az egy az egy elleni szituációkat, McKennie az egyetlen ember, akibe szorult valami kis kreativitás, a középpálya minden más tekintetben alkalmatlan a támadásépítésre és a védekezésre is, trequartistástól, mindenestől. Az Inter középpályája simán lefutballozta a Juventusét, ezzel teljesen elvágta az összeköttetést a támadók és a középpályások között, mindezt úgy, hogy egy embernek konkrétan mögöttük kellene játszani, de egyetlen párharc megnyerésére sem volt képes a szóban forgó Ramsey. A meccs végén már konkrétan Ronaldónak kellett visszajönnie Bentancur mellé, ezt különösen rossz volt nézni. Abban mindenképp igaza van a Misternek, hogy hiába kér bizonyos dolgokat a játékosoktól, ha azok nem tudják, nem akarják ezt teljesíteni.

Nem mondom azt, hogy mindennek vége, még megvan az esély még akár komolyabb célok elérésére is, de inkább az optimizmus beszél belőlem. Ismét kiemelem, nem Pirlót tartom a fő hibásnak, mivel a jelenlegi helyzet sokkal inkább a vezetőség, különösképp Paratici műve, amihez hozzáadódik a tréner hibája, a nem működő elvekhez való ragaszkodása és tapasztalatlansága, majd jön a játékosok mentális állapota és képességei. Úgy vélem, hogy az edzőváltás sem sokat javítana a jelenlegi állapotokon, sokkal fontosabb lenne egy kreatív és párharcokat felvállaló játékos szerződtetése még télen (Papu Gómez). Ha ennek ellenére sem oldódnak meg a problémák, akkor sokkal komolyabban is el lehet gondolkodni az edző felelősségén.

Az elemzés végén pedig az első gól videóelemzését nézhetitek meg, és pár szerkesztett képet, amik a meccs pár taktikai húzását mutatják be: