A színpad a Juventus Business Forum, egy március 20-i esemény, amelyen a Juventus Premium Club több, mint 200 partnere és előfizetője vett részt a klubhoz kapcsolódó több ezer vállalat közül. Több mint 400 szakember jelent meg a Juventus fő érdekelt felei közötti megbeszéléseken és hálózatépítésen.

Míg a Juventus vezérigazgatója, Maurizio Scanavino reggel fogadta a vendégeket, Francesco Calvo, a Juventus bevételi és futballfejlesztési igazgatója, a Calcio e Finanzával készített interjúval indította a délutáni szekciót. A kiterjedt beszélgetés során Calvo, aki 2022-ben tért vissza a klubhoz, a Juventus kereskedelmi politikájának különböző aspektusait vitatta meg, a mesterséges intelligenciától a futballhoz kapcsolódó témákig. Kitért a Bianconeri stratégiai kérdéseire is, beleértve az új klubvilágbajnokságra való kvalifikációt, az új mezszponzor keresését és a Serie A-n belüli kihívásokat a többi európai ligához képest.

„Szerepelni a Klubvilágbajnokságon egy óriási lehetőség a számunkra, rendkívül fontos volt, hogy sikerüljön bejutni. Nem pusztán a gazdasági fenntarthatóság szempontjából, hanem amiatt is, hogy ezáltal növelhetjük a klub nemzetközi vonzerejét kereskedelmi szempontból.” – kezdte mondandóját Calvo.

„Mindezek ellenére van egy kis félsz bennünk, hogy első alkalommal hogyan is fog ez az egész működni, 32 együttessel, egy hónapon keresztül az Egyesült Államokban.

Június közepétől július közepéig tart a torna, szóval majd meglátjuk, milyen hatással lesz végül is. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban kerül megrendezésre, külön érdekes, mivel az észak-amerikai piac egyre növekszik, még ha nem is egészen a hagyományosabb amerikai sportok szintjén.

Kétségtelenül óriási kereskedelmi potenciál rejlik a tengeren túlon, azonban fontos kiemelni, hogy ilyen tekintetben kulcsfontosságú a folytonosság. A hazai sportágakkal ellentétben a hagyományos értelemben vett labdarúgás nem része az amerikai polgárok és cégek mindennapi életének, ami egy nagy hátrány, azonban a 2025-ös Klubvilágbajnokság, majd a 2026-os Világbajnokság, illetve az, hogy Lionel Messi az MLS-ben szerepel, komoly áttörést jelenthet a futball számára.”

„Ha már érintettük a kereskedelmi szempontokat, az új mezszponzor megtalálása fontos kihívás számunkra, mert sok év telt el azóta, hogy ilyen tekintetben kimentünk a ’piacra’, hogy megfelelő partnert keressünk (a 2012/13-as szezon óta a Jeep a szponzor, a Stellantis autóipari óriáscég márkája, amelynek elsődleges részvényese a Juventust is birtokló Exor). Ráadásul a Juventus, mint márka tekintetében rendkívül bonyolult évek vannak mögöttünk, melyek a klub imázsát megtépázták. Ez egy tény. Aztán van egy általánosabb körben megfontolandó dolog is: a címerünk presztízse miatt nehezebb megtalálni a megfelelő partnert. Márkánk nagyszerűségét azonban az is meghatározhatja, hogy hány ’nem’-et tudunk mondani, hiszen ahogy számunkra sem lehet akárki a megfelelő, úgy a Juventus sem lehet az bárki tekintetében. Ebben a pillanatban nehéz nemet mondani, de jelenleg is még mindig abban a fázisban vagyunk, amikor igen sokakat utasítunk el, mert a megfelelőt keressük.”

„A nemzetközi terjeszkedés továbbra is alapvető elem, fontos kérdés. Elvégre a futball egy globális sport és meg kell tudnunk ragadni a közönséget bárhol a világon. Hongkongban van egy irodánk, mely hét fővel működik, melyet azonban sajnos rosszkor alapítottak, 2019 szeptemberében. Közvetlenül azelőtt, hogy kirobbantak volna az utcai tiltakozások, majd pedig kitört a Covid-járvány, és végül az elmúlt két év Juventusszal kapcsolatos ügyei. Kereskedelmi szempontból azonban jelentős lökést ad a bevételek tekintetében, mintegy 7 milliót hoz a kasszába, csupán 1 milliós kiadások mellett. Ez nagy dolog egy olyan világban, amelyet Torinóból nehezen tudnánk elérni.

Pusztán kereskedelmi szempontból Milánó nagyobb lehetőségeket kínál, mint Torinó. Kereskedelmi csapatunk állandó székhelye a lombard fővárosban található, amely végső soron Olaszország gazdasági központja. A Ferrari kollégáival is beszélgettem: Maranello egy kis város Modena tartományában, és bár hihetetlen élményt nyújt turistaként, de még ők is nyitottak egy irodát Milánóban, aminek már csak a kényelem miatt is hatalmas értelme van. Bár földrajzilag közel vagyunk, nap, mint nap szembesülünk ezzel a problémával. Néha arról álmodom, hogy a klubot bár csak Milánóba költöztethetnénk, de ott már van két csapat és nem lenne hely egy harmadiknak. Ennek ellenére büszkék vagyunk arra, hogy világszerte Torinót képviselhetjük, egy várost, amelyhez történelmileg is nagyon kötődünk, és amelyet olasz, valamint nemzetközi szurkolóink is otthonuknak tekintenek. Ez egy olyan város, amelynek a Juventus értéket hoz láthatóság és gazdasági szempontból, tekintettel arra, hogy minden egyes Juventus meccs milyen hatással van a területre.

A kereskedelmi tevékenység szempontjából teljesen közömbös, hogy a klub a tőzsdén szerepel-e. Az a kihívás, amit én látok, hogy mindannyian keményebben dolgozunk a tőzsdére kerülés kötelezettségei miatt, és ezt most általánosságban értem a teljes cégre. Ez egy negatív aspektus. Továbbá a tőzsdére kerülés átláthatósági kötelezettséget is ró ránk a piac irányába, így bár személyes tekintetben nehézségekbe ütközök más cégek által kötött megállapodásokhoz kapcsolódó információk és adatok összegyűjtése során, egy bizonyos szintig nyilvános láthatóságot kell biztosítanunk. Ez soha nem kellemes. Olyan benyomást kelt, minta az olasz Manchester United lennénk? Talán inkább ők lennének az angol Juventus, ezt a nézőpontot már inkább kedvelem!

Másrészről azonban a tőzsdére való bevezetés fegyelmet is ró a cég minden részlegére és megköveteli a professzionális hozzáállást. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy ez a tőzsdének köszönhető, vagy a klub tulajdonát tekintve az Exor menedzseri kultúrájához kapcsolódik-e. A Juventust már a tőzsdére lépés előtt is cégszerűen irányították, szóval úgy gondolom, hogy ez egyrészt kötelezettség, másrészt a Juventus és a mögöttük álló család DNS-ének keveréke.”

„A Juventust egyszerre szeretik és utálják. Hogy ez problémát jelent-e a szponzorok számára? Bármennyire is megosztó a labdarúgás, a Juventus név sokkal inkább előny, semmint hátrány. Nem látunk olyan komoly problémákat, amik miatt a vállalatok félnének a Juventusszal társulni a többi szurkoló által okozott lehetséges következmények miatt. Éppen ellenkezőleg, sokkal inkább a hatalmas számú támogatóinkra összpontosítanak. Külföldön még csak feltételezett negatív aspektusa sincs az olasz rivalizálásnak, mert a Juventusnak nagyon jelentős a múltja és a jelene is, amely egyenrangúvá tesz minket a nagy európai klubokkal.

A bevételek növelése érdekében a Juventus az összes lehető csatornára jelentős figyelmet fordít. Bármely vállalkozásban jelentős nyomás nehezedik a bevételek növelésére, mert a fenntarthatóság felé vezető úton racionalizálni kell a költségeket, emellett pedig növelni kell a bevételeket. A digitális világ a legnagyobb kihívás a számunkra, különösen a tartalmak kiaknázása. Létrehoztuk a saját médiaházunkat, a Juventus Creator Lab-ot, amely napi 20 órában foglalkozik tartalomgyártással, és ennek köszönhetően hetente 1500 alkalommal juttathatunk el látnivalót a követőink számára. Ez egy lenyűgöző terület, sokat fektettünk ebbe és a kihívás az, hogy megértsük, hogyan lehet még többet kivenni belőle. Ebben a tekintetben megvan az az előnyünk, hogy közel állunk a Gedi-csoporthoz (egy olyan médiavállalat, amelyet az Exor irányít, mint például a Juventust, valamint ugyancsak Scanavino a vezérigazgatója – szerk.). Karöltve azon dolgozunk, hogyan lehetünk a legjobbak és ezt a vezető pozíciót miként tarthatjuk meg.

"A Juventus a világ legjobb klubjai közé tartozik a TikTokon, ez pedig egyértelműen egy olyan terület, ahol határtalan növekedési lehetőségek vannak. A mai fiatalok között népszerű platformok tekintetében a negyedik/ötödik helyen állunk világszerte, olasz szinten pedig a legjobb márka a Juventus.

Jelenleg szinte nulla bevétel folyik be innen, de az első klub, amely ezt el tudja érni, jelentős előnyre tesz szert. Nyilvánvalónak hangzik kimondva, de megtenni egyáltalán nem egyszerű. Fontos lesz, hogy a bevételeket közvetítők nélkül szerezzük be, szemben a most megszokott műsorszolgáltatókon keresztüli metódussal. A hagyományos televíziózás manapság nehézségekkel küzd, ezért is tudtak megjelenni különféle platformok, mint például a DAZN. De nehéz megjósolni a klubok szerepét ebben a rendszerben. A Serie A, mint liga már régóta fontolgatta ezt, a kérdés az volt, hogy elfogadjuk-e a DAZN és a Sky ajánlatait, vagy csináljunk valamit önállóan, és ezzel legyünk úttörők a labdarúgás világában. Szerencsére még az utolsó szakasz előtt megálltunk és átgondoltuk, nem találtunk ki semmi újat, mert úgy vélem, nem álltunk rá készen.”

„A bajnokság tekintetében, ami a hátrányt jelenti a számunkra, az lényegében az a struktúra, amire alapoztuk a Serie A-t, mely nem olyan fejlett rendszer, mint akár az angol Premier League, vagy a spanyol La Liga. Nem ugyanaz a globális televíziós lefedettség. Ma pedig különösen érezhető a különbség a Serie A és a Premier League között, mely megvan a La Liga tekintetében is, még ha nem is akkora. Azért is, mert a Serie A-nak előnyt nyújt Olaszország történelme és márkaértéke, a futball csapatok tekintetében is.

A Milan tulajdonosa, Gerry Cardinale is kifejtette egy interjúban, hogy milyen nehéz üzletet kötni az olasz piacon, ha a Serie A nem tudja érvényre hozni a benne rejlő lehetőségeket, tekintve, hogy a Premier League utolsó helyezettje is 40%-kal többet keres televíziós jogok tekintetében, mint a Serie A első helyezettje. Ez a Juventus számára is kihívás és egyben probléma is. A Melandri-törvény (A Melandri-rendelet bevezette a sportesemények közvetítésének jogára vonatkozó közös tulajdon fogalmát, amelyet mind a versenyszervező, mind a rendezvényszervező (azaz a liga, illetve a klub) birtokol. – szerk.) bevezetése előtt és után elemeztük a tévés jogok bevételi adatait: 2009-ben az Atletico Madrid 50 milliót, míg a Juventus 110 milliót keresett, mert közvetlenül adták el a jogokat. Ma azonban az Atletico Madrid 130 milliót keres, a Juventus pedig talán eléri a 85 milliót. Ez egyértelműen jelentős versenyhátrányt jelent a három nagy spanyol klubhoz, vagy az összes angol csapathoz képest.

Ez pedig olyasvalami, ami az átigazolási piacon is tükröződik. Gondoljunk csak arra, hogy 2013-ban a Juventus eladta Ogbonnát a West Hamnek, és sokan meglepődtünk azon, hogy a West Ham megengedheti magának, hogy egy olasz játékost igazoljon a Juvétól. Ez volt az első ilyen, hogy úgy mondjam vészcsengő. Ma pedig ez már teljesen természetes dolog. Ma a játékosaink az európai élcsapatokhoz vagy akár angol kis és középcsapatokhoz is igazolhatnak, mert komolyabb erőforrásokkal rendelkeznek. Ijesztő belegondolni, hogy az utolsó angol csapat többet keres, mint az első olasz. Mindig az öt európai top bajnokságról beszélünk, de a valóság az, hogy ott van Anglia, majd Spanyolország, és csak ezután lemaradva Olaszország, Franciaország és Németország.

Ez egy olyan rendszerszintű probléma, amelynek gyökerei évekkel ez előttre visszanyúlnak. Először is, Olaszország GDP-je 20 éve nem nőtt más országokkal ellentétben, és rajtunk, valamint az Udinesén és az Atalantán kívül soha senki más nem fektetett stadionba. Másrészt minden olasz városban láthattuk milyen problémákba ütközik egy új stadion építése. Ennek ellenére van egy alapvető szempont: ha az ország nem növekszik, ha a bürokrácia akadályoz, majd pedig ha van egy Serie A rendszered, amely messze elmarad az európai szinten elitnek számító ligáktól, akkor nehéz is lesz növekedni… Ez pedig egy olyan korlát, amit akkor is megérezni, ha mindent tökéletesen csinálsz és nekünk mindent tökéletesen kell csinálnunk, mert tudjuk, hogy megvannak a magunk korlátai.”

„Főleg azért, mert 20 embernek nehéz konszenzusra jutnia. Visszatérve más bajnokságokkal történő összehasonlításhoz, a barcelonai tapasztalatomból tudom, hogy egy ottani elnöknek sokkal nagyobb a hatalma, mint egy CEO-nak a Serie A-ban. A La Ligában az elnököknél van minden hatalom. Valami hasonló volt jelen az olaszoknál is az 1990-es években, valamint a 2000-es évek elején, mikor a Serie A és a Serie B együtt, közösen alkotott egy ligát. Ebben az összefüggésben a futball talán jobban működött, más volt, kisebb üzlet, mégis döntésképes. Ez azt jelenti, hogy a Serie A bár néha nagyon is jó abban, hogy az olasz labdarúgás legrosszabb arcát mutassa a külvilág számára, ettől függetlenül fejlődik, és energiát fektet a növekedésbe, azonban időbe telik, míg ennek láthatjuk az eredményeit.

Az elmúlt öt évben elindítottuk ezt a professzionális megközelítést, egy folyamatot, részlegeket hoztunk létre (versenyek, szerkesztői, produkciós, televíziós jogok, reklám és marketing) és az eredmények kezdenek megmutatkozni: például a kereskedelmi bevételek megduplázódtak a Covid előtti ciklushoz képest és ez az olasz futball növekedésének, valamint egy jól működő bajnokságnak a bizonyítéka. És a sport terén is, ahogy az európai versenyeken folyamatosan láthatjuk, az elért eredmények és helyezések révén, az olasz labdarúgás jól működik.”

„A labdarúgás egyike azon ágazatoknak, amelyek iránt a jelek szerint nem csökken az emberek érdeklődése, de még ennek ellenére is vannak növekedési lehetőségek. Úgy gondolom, hogy a sport úgy általánosságban, és a futball annak a részeként egy anticiklikus ágazat. Ezt bebizonyította az elmúlt 30-40 év során, sőt azt is megmutatta, hogy a sportból valódi vállalkozás válhat. Sok külföldi befektető érkezett Európába, különösen amerikaiak, azzal a céllal, hogy még professzionálisabbá tegyék a sportágat. A jövő tekintetében a növekedés nagy kihívás. Lényegében minden mutatóban visszatértünk a Covid előtti szintekre, sőt egyes esetekben meg is haladtuk azokat, de még így is nehéz megérteni, hogy hogyan és hol tud tovább növekedni az ágazat.

Úgy tűnik, hogy a tévés jogokért folyó verseny véget ért, amely a futball növekedését is hajtotta. Ezt láthattuk a legutóbbi aukción, és úgy tűnik nehéz lesz további növekedést elérni a tévés jogok kapcsán. Ehelyett a kereskedelmi bevételi szektor az, ami sokat növekszik, köszönhetően a folyamatosan növekvő szponzori támogatásoknak, mivel az új szereplők már nem Európából, hanem Ázsiából és a Közel-Keletről érkeznek.

Újra megteltek a stadionok Olaszországban, mert hihetetlen éhség van az elő események iránt, ez minden szektorban látható. 1999 óta a Serie A meccsenkénti átlaglátogatottsága nem haladta meg a 30000 főt, és 25 éve nem volt ennyi néző Olaszországban, mint most. Ez szintén növekedési tényező lesz az elkövetkező években, amely a meccsnapi bevételekhez és a merchandisinghoz köthető, ezek tekintetében pedig minden mutató pozitív. A klubok számára minden bizonnyal szükséges, és a Juventus nagyon is elkötelezett ebben a kérdésben, hogy meghallgassák a szurkolóikat, és be tudják őket vonni az élő élménybe. Aztán, ahogy már említettük, ott lesz a sporthoz köthető digitális világ kiaknázása, ahol még senkinek sem sikerült változást elérnie, és nem sikerült utat nyitnia a pénzszerzés felé.” – zárta gondolatait Francesco Calvo.