Huijsen: "Boldog vagyok a Románál, de mindig hálás leszek a Juvénak"

huijsen_gazzetta.jpgDean Huijsen a Juventus mindössze tizennyolc éves tehetsége, aki jelenleg a nemrégiben edzőcserén átesett AS Roma kölcsönjátékosaként szerepel a Serie A-ban, egy nagyobb lélegzetvételű interjút adott a La Gazetta dello Sportnak. A 2023/24-es szezonban a felnőttek között 416 perc játékidő alatt két gólt szerző, valamint egy gólpasszt is kiosztó középhátvéd többek között a gyerekkoráról, a spanyol válogatottba vágyódásáról, a Juventusról, és a Farkasokról is osztott meg információkat az olvasókkal. 

Az ifjú tehetség Hollandiában született, azonban szülei döntése okán Spanyolországban nőtt fel, ahol később az állampolgárságot is megkapta. Arról, hogy miképp került a tulipánok földjéről a délutáni szieszta kultúráját megteremtő országba, így emlékezett vissza:

"2005-ben születtem Amszterdamban, és 2010 nyarán – érdekes módon a Spanyolország-Hollandia világbajnoki döntő nyarán – a szüleim úgy döntöttek, hogy Marbellába költöznek. Évek óta a Costa del Solra jártak nyaralni, és úgy döntöttek, hogy változtatnak az életükön, és egy-két év «próbaüzem» után végleg ottmaradtunk. Itt a gyerekek szórakoztatásán van a hangsúly, télen trambulinokat állítanak fel ugrálásra, nyáron pedig vízi parkokat építenek fel a tengerben, állandó- és felfújható csúszdákkal.

Van két idősebb testvérem, akik sohasem futballoztak. Én egy nemzetközi iskolába jártam, és elkezdtem focizni, ahol jól mentek a dolgok, és amikor elég idős lettem hozzá, jött a holland válogatott felkérése, hogy csatlakozzam hozzájuk, aminek nem tudtam nemet mondani, mivel sosem felejthetem el, honnan származom. Ugyanakkor mindig is Spanyolország járt a fejemben, hiszen itt nőttem fel, emiatt pedig szerettem volna az ő válogatottjuk tagja lenni. Ha nem így lenne, nem lennék most itt. Hogyan reagált Hollandia? Fair play-jel, mindezt annak ellenére, hogy csalódottak voltak, sajnálták, hogy elveszítettek, de nem csináltak felhajtást a dologból.

Ugyan beszélek hollandul, angolul, olaszul és spanyolul, ha tehetem akkor a kasztíliai nyelvet választom. Miért döntöttem úgy, hogy a spanyol válogatottban játszom? Nem kell sokat beszélni erről, számomra egyszerű volt. Miután megkaptam a spanyol útlevelet, nem sokat gondolkodtam rajta, mivel ez egy szívem diktálta döntés volt, ami ellen nem akartam, és nem is tehettem semmit."

Mint minden labdarúgónak, Huijsennek is megvan a maga példaképe, aki nem más, mint a Real Madrid egykori legendás labdarúgója, Sergio Ramos.

"Kétséget kizáróan, Ő jelenti számomra a példaképet, a labdarúgás történetének egyik legerősebb középhátvédje, és ezt nem azért mondom, mert ő andalúz, amely ugyanaz a régió, ahol én is felnőttem.

"A kölcsönszerződé olyasmi, ami nem történik meg túl gyakran, és őszintén szólva nem sokat gondolkodtam a dolgon. Adódott a lehetőség, és én éltem vele. Nem tudok erre igazán válaszolni, csak annyit tudok, hogy amikor felajánlották, hogy menjek a Romához, nagyon tetszett az ötlet, mert ez egy nagyszerű klub. Nem mellesleg, ha valaki olyan, mint Mourinho hív téged, igencsak nehezen mondasz nemet.

Úgy gondoltam, hogy ha hívtak, akkor azért tették ezt, mert szükségük van rám, lehetővé tették, hogy learathassam azokat a babérokat, melyeket minden egyes perc, amit játszottam, a befektetett munka és az áldozatvállalás eredményezett. Igen, és azt hiszem, ez egy jó jel. Erre utalok, amikor a hódításról beszélek. Gyorsan alkalmazkodtam a változáshoz, azért is, mert ez két kivételes edzőnek és embernek köszönhetem (Jose Murinho, illetve az őt váltó Daniele De Rossi – a szerk.) Remek csapattársakkal vagyok körülvéve, jól érzem magam, és rengeteget tanulok. Igen, jól haladunk, láthatjuk, hogy hova juthatunk, és cél nyilvánvalóan a Bajnokok Ligája.

A Romának nincs semmilyen opciója a vásárlásra, azonban egy dolgot igencsak megtanultam a futballról, mégpedig azt, hogy sosem tudhatod, mit rejt a jövő számodra ebben a sportágban. Az egészen biztos, hogy, vissza fogok térni a Juvéhoz, és elérhetővé teszem magam. Ez az első nagy klub, amely hitt bennem, csak hálás szavakkal tudok köszönetet mondani az Öreg Hölgynek" – árulta el, hogy miképp élte meg a Torinóból Rómába kerülését Dean.

Április közepén a Romára nem kisebb feladat vár, mint az Európa Ligában legyőzni az AC Milan együttesét a soron következő két, negyeddöntőbeli mérkőzésen, és kiharcolni a továbbjutást.

"Két olyan mérkőzés van előttünk, amelyet kénytelen vagyok kihagyni, mert nem vagyok rajta a listán, ekképp a lelátóról fogok szurkolni. A továbbjutásért fogunk küzdeni. 

Természetesen álmodom róla, attól függ, hogyan ér véget a szezon, valamint ott van még az olimpia is. Mint látható, a jövőm továbbra is meglehetősen nyitott. Nem az útlevelet kell nézni, hanem azt, hogy hogyan játszol. Ha valaki 10 éves és jó, akkor játsszon. A minőség számít, nem pedig a kor" – fejezte be mondandóját a hátvéd az európai porondon való szereplésre vonatkozó kérdésre.