Az Udinese elleni hazai mérkőzés után ismét idegenbeli mérkőzés vár a Juventusra, melynek apropóján egy újabb olaszországi szurkolótábor kerül bemutatásra. Egy olyan szurkolótáborról olvashattok ezúttal, akiknek jelentősége bőven túlmutat az általuk imádott klubbon – párhuzamba állítva ezzel őket némileg az angol Millwall huligánjaival –, sokszor a negatív értelemben, hiszen számos alkalommal olvasni róluk rasszista megnyilvánulásuk miatt, ráadásul nyíltan vállalva az egyik leginkább szélsőjobboldali szurkolótábornak számítanak. Mindezzel együtt minden negatívummal és pozitívummal együtt megkerülhetetlen alakjai az olasz futball-társadalomnak, hiszen már az ultra-mozgalmak megalakulásának hajnalán jelen voltak országos ismertséget szerezve maguknak, és teszik ezt a mai napig is. Ismerjétek meg a Hellas Verona ultráit. 

A szurkolói élet már az ultra-mozgalmak megjelenése előtt is igen intenzív volt a városban, hiszen már az '50-es években is a futballmérkőzés jelentette a város nagy részének a legfőbb vasárnapi elfoglaltságot. Ezt segítette a tény is, hogy a régi Stadio Bentegodi alig 500 méterre volt a város főterétől, a Piazza Brától. A csapat első Serie A-s évével, 1957-ben megjelentek a lelátókon az első zászlók is. A szurkolók fanatizmusa már ekkor is tetten érhető volt a városban, 1968-ban egy Verona-Lecco mérkőzésének végén egy agresszív, ismeretlen hazai néző egy üvegpalackkal arcon ütötte a vendégek egyik játékosát, aki a szilánkok miatt elvesztette az egyik szemét, és befejezni kényszerült a pályafutását. Egy évvel később, amikor a Hellas ismét feljutott az első osztályba, megalakult az ultrák előfutáraként emlegetett I 4 Fedelissimi, azonban rájuk még nem volt jellemző komoly szervezettség.

A veronai szurkolást alapvetően meghatározta meg az 1971. november 30-án született Brigate Gialloblù (B. G.), mely fennállásának 20 éve alatt az egyik legmeghatározóbb olasz ultra-csoporttá nőtte ki magát, és habár már több, mint 30 éve feloszlottak, azóta is referenciapontként szerepelnek nem csak a városban, hanem országszerte is. A csoportosulást két 16 éves diák, Franco Masotti és Massimo Tocco alapították eredetileg egy olyan elképzelés mentén, hogy a Hellasnak szurkoló 14 és 20 év közötti fiatalokat összehozzák. Transzparensük a „Calcio Club Verona Brigate Gialloblù” felirattel került ki a Curva Sudba, mely szinte azonnal annak szerves részévé vált. Jelképeik közé szinte azonnal felvették a Scala-család (másnéven Scaligerik) címerét.

Ez a család 1262 és 1387 között vezett a várost, így a szurkolói identitásba igen korán beleivódott a lokálpatriotizmus, a klub egyik beceneve is a Scaligeri lett. A Brigate első tagjai magából Verona városából érkeztek, míg a tartományban található kisebb települések szurkolói inkább a három nagy északi olasz csapatnak szurkoltak, a tartomány keleti részében pedig többen az azóta ősellenségnek számító Vicenzát részesítették előnyben. Az első komolyabb összecsapásokra sem kellett sokat várni, hiszen a Hellas ultrái 1973-ban már nyílt összetűzésbe kerültek a 150 km-re található Bologna szélsőbaloldali szurkolóival. Az összecsapásnak nyíltan politikai töltete is volt, hiszen a Gialloblù szurkolói között megtalálható volt a Fronte della Gioventù és az Ordine Nuovo szélsőjobboldali csoportosulások néhány tagja is. A kezdeti időszakban kezdett kialakulni komoly rivalizálás a Milan szurkolóival, mely a '80-as évekre érte el a tetőpontját.

1972-től kezdve több csoportok kezd megalakulni, többek között az Ultras, valamint a Marines Gialloblù, közülük az előző harcolt ki magának történelmi jelentőséget. Az Ultras jelképe is mehgatározóvá vált, mely a kezdetekben egy koponya volt két keresztcsonttal a háta mögött, később egy kelta kereszten ülő sas váltotta fel, benne egy négylépcsős "Scaligeri" létrával (ez a létra látható egyébként magában a klub címerében is). A fiatal szurkolók a másokkal való összecsapásokon túl hírnevet szereztek maguknak összetartásukról, valamint egyedi szurkolói rigmusaikról is. Hírük még az országon túlra is eljutott, sikerült baráti kapcsolatot kialakítani a híres Chelsea Headhuntersszel, akik megengedték, hogy a B. G. kifüggeszthesse saját transzparensét a Stamford Bridge-en. A B. G. több angol elemet is átvett az angol huligánoktól, többek között szigetországi mintára gyártottak névjegykártyára, melyet az áldozatoknak nyújtottak át a küzdelem után az alábbi felirattal: "Gratulálunk, az imént megismerhetted a BG-t."

1976-ban alakult egy másik híres, és egyben mai napig aktív csoport, a Hellas Army. Az 1977-es évet jelentős incidensek jellemezték elsősorban a Bologna, Milan és Juventus szurkolóival, a Bianconeri ultrái ellen még Molotov-koktélok és vasrudak is előkerültek a repertoárból. Szinte ezzel egyidőben kezdett el kialakulni a campanilismo is a Vicenza szurkolóival szemben. Az évtized végére a Verona visszaesett a Serie B-be, egy ponton még a Serie C réme is felsejlett, melynek hozadéka lett automatikusan az alacsony nézőszám, de az új vezetőség megérkezésével jobb irányt vettek a dolgok, mely megalapozta a ’80-as évek sikerkorszakát.

Az 1982-83-as szezonban a kanyar egyre színesebbé vált, a dobokat eltávolították, és két történelmi jobboldali csoport alakult a Gioventù Scaligera (nevük a Gioventù hitleriana-ból ered, mely a Hitler-Jugend elnevezése olaszul) és a Verona Front (tagjaik javarészt a Fronte della Gioventù militánsaiból kerültek ki). Egy másik erőszakos, mára már feloszlott csoportot érdemes még ebből az időszakból említeni, ők voltak volt az A.S.U. (Associazione Stalle Umane), 1984-ben születtek, egységes megjelenésüket pedig javarészt pedig az angol huligánok által diktált "divat" inspirálta. Nem csak megjelenésben, viselkedésben is igyekeztek követni angol társaikat, folyamatosan sört ittak, szlogenjük pedig az alább volt: "Veronesi tutti matti" (a veronaiak mind őrültek). Egy 1986-os Bresciában rendezett mérkőzés megmutatta milyen pusztításra képesek a Gialloblù szurkolói, körülbelül lombard régióban rendezett találkozó alkalmával mintegy 5000 veronai szurkolói vonult be a városba, hogy pusztítást okozzon, megrongálták a pályaudvart és az utcán levő autókat egyaránt. Fordulópontot jelentett nem csak a Hellas-, de a teljes olasz ultratársadalomban 1987. február 1-je, hiszen hosszas házkutatások után letartóztattak 12 Verona-szurkolót bűnszövetkezet vádjával. Ekkore fordult elő először, hogy egy szurkolót valódi bűnözőként kezeltek a hatóságok.

A rendőrség folyamatos nyomozásai és közbeavatkozásai hatására 1991. november 3-án a Brigate bejelentette feloszlását a Parma-Verona mérkőzés félidejében. A csoport felolszásával szellemiségük nem szűnt meg, többen továbbra is Brigate-tagoknak tekintették magukat. Tiszteletükre a soron következő, Hellas-Genoa mérkőzésen üresen maradt a kanyar, illetve barátságuk megerősítéséül a Fiorentina szurkolói a két csapat firenzei mérkőzésén emléket állítottak a B. G.-nek egy szurkolói koreográfia formájában. a Brigate feloszlása nem okozott komoly válságot az ultrák között, sőt, inkább elősegítette egy kevésbé hierarchikus rendszer megszületését rövid távon, melynek az 1999-ben alakult Banda Loma vetett véget. A csoport alapítója egy Alberto Lomastro nevű vezérszurkoló volt, néhány barátjával. Hamar magához ragadta a Sud irányítását, és megszakította a testvérvárosi kapcsolatot az Inter és a Lecce szurkolóival. Az új évezred hajnalán, 2003-ban létrejött a Coordinamento Calcio Club Hellas Verona, hogy nagyobb egységbe kovácsolja a sárga-kék szurkolókat.

Ezen időszak kevés örömöt tartogatott a szurkolók számára, hiszen a csapat egészen a Serie C1-ig süllyedt, azobnan dícsérendő, hogy a szurkolók a 2007-es Spezia elleni "play-out" után is együtt maradtak a kanyarban, éltetve a csapatot, kivívva ezzel az ellenfél és szurkolók játékosainak tiszteletét. A 2000-es évek eleje egybeesik a szinte semmiből jövő városi rivális, Chievo felemelkedésével. Mivel a két csapat nem szerepelt egy osztályban, a Scaligeri javarészt a Chievo aktuális ellenfeleinek szurkolói között tudott jelen lenni a mérkőzéseken. Egy Chievo-Fiorentina mérkőzésen történt például, hogy tízezres nagyságban voltak jelen a Gialloblù szimpatizánsai. A 2010-es évek elején a Banda Loma elkezdett veszíteni jelentőségéből, 2013-ban a Gioventù Scaligera is feloszlott, miután ellopták a zászlójukat. A 2012/13-as szezonra sikerült hosszú idő után visszatérni a legmagasabb osztályba, mely kiváló lehetőséget nyújtott a régi barátságok és rivalizálások felélesztésére egyaránt, akár nemzetközi szinten is. A 2015 májusában lejátszott Juventus-Real Madrid BL-elődöntőn a Juventus Stadium vendégszektorába számos scaligeri is helyet foglalt a madridisták között, hogy a Zebrák kieséséért szorítsanak. 2021. november 26. és 29. között a Brigate megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek, ahol nagyméretű történelmi transzparenseket és az ultrák akcióiról szóló újságcikkeket reprodukáló karikatúrákat állítottak ki.

Ha a Hellas Verona, illetve azon szurkolóinak legfőbb riválisait keressük, első gondolatra talán a Chievo juthat eszünkbe, mivel adja magát a városi derbi, azonban ez téves felvetés, kiváltképp a két csapat történelméből adódóan, ugyanis a Chievo 1993-ig még a Serie B-ig sem jutott el, így nem is kérdés, hogy melyik a város első számú csapata.  A Hellas ősellenségét a 60 km-re található Vicenza testesíti meg. A Hellas és a Vicenza számít Veneto régió legrégebbi és legsikeresebb csapatainak, ezáltal a régió legnagyobb futballrivalizálását is hozzájuk lehet kötni: 1911 óta 93 mérkőzést játszottak egymás ellen.

Ez a több, mint száz éves rivalizálás nem csak a futballpályán és a lelátókon merül ki, ugyanis a Biancorossi szurkolói inkább baloldali nézeteket vallanak, így van egy politikai töltete is ennek szűnni nem akaró ellentétnek. A Garda-tó túloldalon található Brescia városának szurkolói számítanak a másik lokális riválisnak, a két csapat találkozóját Derby del Garda néven is ismerik. Ahogy a bevezetőben is olvasható volt, a Hellas szurkolóinak jelentősége az ultra-társadalmon belül bőven túlnőtt a csapat sikerességén, így a nagyobb tradícionális csapatok szurkolóival is komoly ellentétek alakultak ki a múltban. Már csak a holnapi mérkőzés okán is érdemes tenni a Juventusról, aki szintén a gyűlölt ellenfelek táborát erősíti, melyet tovább erősít az Agnelli-Elkann család iránt érzett erős ellenszenv. Az ellenséges csapatok táborába tartoznak még a Milan, az Inter, az Atalanta, a Spezia és a Mantova szurkolói a teljesség igénye nélkül, illetve politikai ideológiákból fakadó okokból érdemes megemlíteni a Livorno, a Bologna, a Cagliari és a Cosenza ultráival való feszült kapcsolatot. Baráti kapcsolatokból lényegesen kevesebb van, ezek közül a Fiorentina ultráival való barátság a legerősebb, említést érdemel még a Lazióval és Sampdoriával, illetve a korábban említett Chelsea-huligánokkal való baráti kötődés.

Bár a kezdetekkor apolitikus csoportokként indultak, rövid időn belül átvették a szélsőjobboldali nézetek az uralmat a Hellas szurkolói között, mely a mai napig is jellemzi őket, sőt, a transzparensek mellett kelta kereszteket, horogkereszteket is gyakran kiraktak már a kanyar korlátaira. A Brigate e tekintetben is úttörő volt nem csak a városban, hanem egész Olaszországban. Ironikus módon, maga a "Brigate" (Brigád) név egy 1960-as évek végi baloldali diákmozgalomból ered, és az olasz vörös brigádokra utal, azonban igen korán sikerült ezektől a gyökerektől eltávolodni.

Mindez '80-as évek elején kezdett felerősödni. A Brigate, hogy megkülönböztessék magukat a többi olasz ultrától, új szintre emelte a káromkodás fogalmát, ennek egyik eszközéül pedig a rasszizmust használta fel. Ennek következményeként az 1982/83-as szezonban történt meg először, hogy Olaszországban nyíltan rasszista inzultus ért egy fekete bőrű játékost, a Cagliari perui játékosát, César Uribét banánnal dobták meg a Brigate ultrái. Habár a Brigate a kezdetekkor inkább csak az ellenfél kizökkentésének céljából használta a rasszizmust, a később alakult csoportok közül néhányan már nevükben is nyíltan vállalták szélsőjobboldali nézeteiket, elég csak visszagondolni a korábban már említett Gioventù Scaligerára. Hogy mennyire áthatották ezt a csoportot az ideológiák, elég csak megemlíteni, hogy a tagok között volt egy Nicola Pasetto nevű polikus, akit kétszer is beválasztottak a ’90-es években két különböző neo-fasiszta párt tagjaként az Olasz Képviselőházba. Pasetto az ultrák egyik vezetőjének is számított korábban, de fiatalon, mindössze 35 évesen elhunyt autóbalesetben.

A rasszizmushoz kötődő botrányok a '90-es években sem csitultak. A csúcspontot mindenképpen a Serie B-ben 1996. április 28-án megrendezett veronai derbi jelentette, amikor a Banda Loma a korlátról lelógatott egy sárga-két mezbe öltöztetett fekete babát, kifejezve ezzel tiltakozásukat, hogy a klub leigazolja a fekete bőrű holland játékost, Maickel Ferriert. A baba felett az alábbi szöveg volt olvasható veronai dialektusban: „Ajándékba adták a négert. Add át neki a stadiont, hogy kitakaríthassa!"

Lomastro ellen nyomozás indult az eset kapcsán, melyet végül ejtettek bizonyítékok hiánya miatt. A közelmúltból emlékezetes volt a 2019 novemberében lejátszott Verona-Brescia (2-1) mérkőzés, melynek során a vendégek csatára, Mario Balotelli berúgta a labdát a Curva Sudba, és jelezte a bírónak, hogy rasszista inzultusok érték. A hír nagy port kavart, melyet tovább tetézett egy helyi politikus – és szintén vezérszurkolónak számító –, Luca Castellini nyilatkozata helyi rádióban: "Ezek az üvöltések négy embertől származnak, és csak a videó készítője hallotta. Balotelli hallotta őket a fejében. Balotelli olasz, mert olasz állampolgárságú, de soha nem lehet teljesen olasz. Rasszisták a veronai szurkolók? Van a csapatban egy fekete ember is, aki tegnap gólt szerzett, és egész Verona tapsolt neki. Van valami probléma a néger szó kimondásával? A Titkos Bizottság elvisz, mert valakit négernek hívok? Be fognak csengetni?"

Az ügy folytatásaként Castellinit kitiltották 2030-ig a stadionból, azonban nem sikerült végső döntést hozni az inzultust illetően, ugyanis egyik csapat játékosa, sem edzői nem tudták megerősíteni, hogy rasszista kántálosokat hallottak volna, és perdöntő videofelvétel sem volt erről. Castellinit végül 2022-ben felmentették, így visszatérhetett a stadionba. A szélsőjobboldali vonalat azonban ez nem teszi semmissé az esetében, Castellini ugyanis Forza Nuova (Új Erő) párt nemzeti titkárhelyettese, melynek számos Verona-szurkoló is tagja. Emlékezetes még Castellini 2017-es ünneplése a Verona feljutásának estéjén, tréfásan megjegyezve a színpadon, hogy az est szponzora Adolf Hitler volt, majd közvetlenül utána a jelenlévő rajongók ezt a refrént énekelték: „Ez egy fantasztikus csapat, ez egy horogkeresztes csapat. Milyen szép ez, Rudolf Hess a mi edzőnk.”

A bőrszínen túl területi rasszizmus is jellemző a Hellas szurkolóira, melynek javarészt a déli régiókban élő olaszok a célpontjaik (ez egyébként jellemző a többi északi csapatra is). Ezen inzultusok leginkább a Napoli szurkolóit érintik, mivel ők vannak leginkább jelen az olasz futball vérkeringésében a déli csapatok közül. A veronai szurkolók többször utaltak arra, és helyezték ki transzparenseiken, hogy a Vezúv temesse el Nápoly városát. Amikor Diego Maradona először játszott a Verona ellen, azt mondta a mérkőzést követően: "Olyan transzparenssel fogadtak minket, amely hirtelen megértette velem, hogy a mérkőzés nem csak a futballról szól." A transzparensen az állt: "Üdvözöljük Olaszországban." Általános megdöbbenést és felháborodást váltott ki a 2022 márciusában kihelyezett transzparens melyre egy orosz és egy ukrán zászlót festettek fel, alattuk pedig Nápoly városának földrajzi koordinátáit megadva, utalva ezzel az akkor alig két hónapja kitört háborúra, hogy a következő rakétát a campaniai városra lőjék ki.

Felhasznált források: PianetaEmpoli.it, Wikipedia.it, TheGentlemanUltra.com, OutsideOfTheBoot.com