A Juventus és az AS Roma egykori bosnyák középpályása, Miralem Pjanić a minap hosszabb nyilatkozatot adott az olasz médiának, melyben a két csapat holnapi találkozója előtt igyekezett felmérni az erőviszonyokat, ezen felül pedig szót ejtett a Scudettóért folyó harcról, a Zebrák néhány labdarúgójáról, s Nicolò Schira azon híreiről is, melyek szerint Leonardo Bonucci a télen visszatérhet a Serie A-ba, ahol a Farkasok szerelését öltheti majd magára. 

"A Juventus továbbra is nagy stabilitással, következetesen készül a meccseire, majd szerzi meg az ott begyűjthető pontokat, így pedig nem véletlen, hogy ők az egyetlen csapat, akik még mindig az Inter nyomában vannak. A Nerazzurri rendkívül magas fordulatszámon pörög, ami miatt a többiek nem tudják felvenni velük a versenyt, s harcba szállni a bajnoki címért. A milánóiak és a torinóiak egyre inkább eltávolodnak a mezőny többi részétől, s csak alig-alig hullajtanak pontokat útjuk során, míg a többieknél nagy bizonytalanságok állnak fenn: a Napoli nem teljesít olyan jól, mint az előző szezonban, s ugyanez vonatkozik az AC Milanra is, akiket egyébként nagyon kedvelek, ám tagadhatatlan, hogy számos hullámvölgyük volt idén" – fogalmazott a La Gazzetta dello Sportnak. 

"A bajnoki cím legfőbb favoritja ettől függetlenül az Inter, mivel ők rendelkeznek a legjobb kerettel, s a legnagyobb magabiztossággal, már csak a tavalyi Bajnokok Ligája-döntő miatt is. A Juventust persze egyértelműen aranyesélyesként kell számon tartani, mivel a heti egy meccs jelentősen megkönnyítheti a dolgukat, ha okosan tartalékolják energiáikat. A Bianconeri nemrég új útra lépett, mely fényes jövőt tartogat a csapat számára. Tapasztalatból mondom, hogy annak, aki a fekete-fehérek mezét viseli, mindig a győzelemre kell törekednie, ez viszont nem változtat a tényen, miszerint a Nerazzurri minden mutatóban felülmúlta az Öreg Hölgyet az utóbbi két-három évben, s bár nem tudott a csúcsra jutni, hogy még több tapasztalattal és még nagyobb minőséggel bírnak. A Juventus azonban sosem adja fel, emiatt pedig nagyon óvatosnak kell lenniük... 

Az elmúlt idény történéseit követően a Juve ügyesen kapaszkodott vissza a legjobbak közé, a keret pedig nagyobb nyugalomra tett szert a viharos idők után. A vezetőség és a szakmai stáb éppen egy új sikerkorszak alapjait fekteti le, ám tisztában kell lennünk vele, hogy nyerni sosem könnyű, még akkor sem, ha bizonyos helyzetekben a győzelem magától értetődő dolognak tűnik. A diadal egy igazán különleges valami, s úgy vélem, hogy a Bianconeri most egy valódi együttest küldhet ki a gyepre, akik pontosan érzik és tudják ezt.

Max Allegri azért beszél a negyedik helyről elérendő célként, mert látja, hogy milyen erős riválist kapott az Inter személyében, ám ez nem jelenti azt, hogy nem hisz a Scudetto megszerzésének lehetőségében, s hogy nem fog a végsőkig küzdeni a trófeáért. Max egy győztes felfogású szakember, amit tettekkel bizonyított pályafutása során. Ha nem tudja kicsikarni a sikert, dühössé és szomorúvá válik, ám legfőbb erénye mégis az, hogy egy remek kommunikátort tisztelhetünk benne, aki tudja, hogy mik a klub céljai, s ezt érthetően, valamint lelkesítő módon magyarázza el a kezei alatt játszó srácoknak. 

Allegri nem csak azzal a csapattal bánt így, melyben én is játszottam annak idején, hanem minden egyes csoportot hasonló felfogással kezel. A tréner igyekszik jó kapcsolatot kialakítani játékosaival, s kiválóan irányítja azt. Pontosan tudja, hogy mit akar látni labdarúgóitól, s éppen ezért az ő tulajdonságaikat figyelembe véve készül fel a mérkőzésekre, miközben soha nem panaszkodik a sérülések, vagy az egyéb okok miatt bekövetkező hiányzások miatt. Max nagyszerűen motiválja a futballistákat, hiszen ösztönösen érzi, hogy milyen módszerekkel tudja kihozni belőlük a legjobbat. Ez a Juventus természetesen nem fog úgy játszani, mint Pep Guardiola Manchester City-je, ám ez nem csak Massimilianón múlik. 

Az edző legfőbb erénye az, hogy tökéletesen alkalmazkodik a rendelkezésre álló játékosok egyéni jellemzőihez. Az én időmben Paulo Dybalával, Gonzalo Higuaínnal, Mario Mandžukićcsal, s Juan Cuadradóval álltunk fel, ami miatt akkor nem érhetett bennünket az a kritika, hogy nem futballozunk támadó felfogásban. Max szabadságot adott az egyénileg kitűnő focistáknak, amivel különbséget teremtett saját alakulata és az ellenfelek között, eközben viszont ragaszkodott a taktikai szervezettséghez is. A kettő annak idején együtt járt a Bianconeri háza táján, míg most minőség terén kissé szerényebb lehetőségekkel kell gazdálkodni, ami miatt a stábnak a taktikai hadrend kialakítására kell fektetnie a hangsúlyt, olyan kereteket kialakítva, melyek között a srácok ki tudnak bontakozni. 

Egy szezon rendkívül hosszú, a Juventusnál pedig nincs olyan játékos, aki ne játszana legalább 20-30 meccset évente. Dušan Vlahović eddig meglőtte a maga találatait, s nem kérdés, hogy továbbra is ezen az úton kell haladnia. Egy topcsapatnál senkinek sincs bérelt helye a kezdőben, a nyomás azonban jótékony hatással van az egymással versengő futballistákra. A szerb a Frosinone ellen remek választ adott az őt érő kritikákra, hiszen annak fényében, hogy milyen lágy volt Weston McKennie beadása, hatalmas bravúr volt ilyen erővel befejelni a labdát a kapuba. 

Amikor a Roma játékosa voltam, mindig nagy kihívásként tekintettünk az Allianz Stadiumban való pályára lépésekre. A Giallorossi nemrég nagyszerű és jelentős győzelmet aratott a Napoli fölött, még annak ellenére is, hogy több fontos hiányzójuk is volt. José Mourinhónak sikerült meglelnie a szükséges egyensúlyt, lévén, hogy a portugál egy kiváló szakember, ugyanakkor még neki sem lesz könnyű dolga Torinóban, hiszen a Bianconeri csúcsformában van az utóbbi időszak eredményei alapján. Személy szerint egy taktikus, kevés gólt hozó összecsapásra számítok. A Farkasok támadópárosa talán valamivel nagyobb tapasztalattal bír, mint a Juve duója. Lukaku és Dybala talán jobb szezont futnak pusztán a számokat nézve, ám a csapat túlzott mértékben függ tőlük, hiányukat pedig minden alkalommal érzékeli lehet. 

Az Öreg Hölgy kevésbé fejnehéz, mint a Roma, s akkor is képesek lennének megoldani a csatárok helyettesítését, ha Federico Chiesa sérülése komolyabb lenne. A Farkasok szempontjából igencsak hátrányos, hogy az olasz a jelek szerint bevethető lesz, mivel ha egészséges, senki nem padoztatja őt: robbanékonysága olyan fegyver, ami képes megváltoztatni a meccseket, valamint súlyos problémákat okozni az ellenfelek védvonalainak. Paul Pogba és Nicolò Fagioli kiesése miatt a Juventusnak leginkább a pálya közepén akadnak gondjai, ahol ekképp hiányzik egy nagyon fontos összetevő, a kreativitás. Úgy gondolom, hogy a klub januárban meg fogja erősíteni a csapatrészt, mivel azon fiatal srácok, akiket Allegri eddig bevetett az eltiltott kiválóságok helyett, még túlságosan rutintalanok ehhez a szinthez. 

Nagyon kedvelem Manuel Locatelli játékát, bár az olasz eltérő stílussal bír, mint amit én képviseltem, mikor hasonló szerepkörben futballoztam. Szeretem azokat a registákat, akik megpróbálnak tempót diktálni a csapatnak, s igyekeznek mozgatni társaikat a pályán. Az egyetlen kritikám talán éppen ezzel kapcsolatban állna fenn, ugyanis jelenleg nem igazán látom, hogy Locában meglenne a szándék erre. Egy mélységi irányítónak olyannak kell lennie, mint egy építésznek, mindazonáltal az olasz még nagyon fiatal, s teljességgel élvezi a mester bizalmát, ami miatt meggyőződésem, hogy a továbbiakban még nagyon sokat fog fejlődni. 

Nem tudom, hogy Leonardo Bonucci valóban a Romához igazol-e majd, azonban minden jót kívánok neki. Úgy gondolom, hogy a fővárosban fontos élményekre tehetne szert, jelenléte pedig sokat segítene a csapaton, míg ő ismét megtalálhatná a boldogságot a Giallorossi kötelékében" – összegzett a bosnyák.