A Juventus egykori másodedzője, Angelo Alessio, aki 2011 és 2014 között Antonio Conte jobbkezeként dolgozott a klubnál, elhódítva 3 Scudettót, s 2 Supercoppa Italianát is, a minap hosszabb interjút adott a Tuttosport megkeresésére, melyben szót ejtett az ekkori és a mostani csapat közötti különbségekről és hasonlóságokról, valamint a bajnoki cím esélyeseiről is. A tréner, aki torinói kaland után az olasz válogatotthoz és a Chelsea-hez is követte társát, majd skót és indonéz alakulatok vezetőedzője lett, arra a kérdésre is igyekezett választ találni, hogy a jelenleg munkanélküli Conte hol helyezkedhet majd el a nyári átigazolási időszakban. 

"Az éhség és a győzelem iránti vágy ugyanúgy megtalálható ebben a csapatban, mint a tizenegy évvel ezelőttiben. Ez a Juve elszántság tekintetében biztosan a mi együttesünkre emlékeztet, vagyis arra a gárdára, mely elindította a végül kilenc Scudettót hozó ciklust a klubnál. A csúcsra való visszatérés vágya egyaránt megvan az akkori, s a mostani alakulatban, ám a kiindulási pontok merőben mások: az Öreg Hölgy még annak ellenére is az élmezőnyben volt az utóbbi két évben, hogy végül nem nyert trófeákat, ráadásul a Bajnokok Ligájában is pályára léphettek, míg mi abban az évben ültünk le a kispadra, mikor a srácok csak két hetedik helyet tudtak felmutatni az előző idényekből" – szögezte le Angelo Alessio. 

"Való igaz, hogy annak idején mi is azzal a céllal vállaltuk el a munkát, hogy visszajuttassuk a Juvét a Bajnokok Ligájába, azonban az évad közben, mikor egyik győzelem követte a másikat, rádöbbentünk, hogy akár meg is emelhetjük a lécet, s elgondolkodhatunk a Scudetto megszerzésén. Ez a döntés ugyanakkor nem kötődött egyetlen, konkrét pillanathoz: mikor biztossá vált, hogy megragadunk a legjobb négy között, Antonio azt mondta, hogy innentől kezdve az aranyérem a cél, s majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből az álomból. A történet folytatását pedig már mindenki jól ismeri...

Egy nagy eredményekre vágyó csapatot mindig tűzben kell tartani, mivel a lazítás beláthatatlan következményekkel járhat, főleg akkor, ha ennyi fiatal játékos van a keretben. Mindig fennáll a veszélye az elkényelmesedésnek, kiváltképp abban az estben, ha a gárda egyébként sorra nyeri a meccseket. A mostani Juventusnak egyszerre csak egy találkozóval szabad foglalkoznia. A mi együttesünk sosem törődött azzal, hogy éppen hányadik a tabellán, vagy hogy milyen összecsapások várnak még rá. Az volt a célunk, hogy begyűjtsük a három pontot a soron következő találkozón, anélkül, hogy bármi mással foglalkoznánk. Mindig csak az aktuális mérkőzés lebegett a szemünk előtt, s csak márciustól kezdve törődtünk azzal, hogy milyen pozícióban vagyunk. 

Nem tagadhatjuk, hogy a Scudetto legnagyobb favoritja az Inter, mivel ők rendelkeznek a legjobb és legmélyebb kerettel. Minden poszton legalább két stabil futballistát tudhatnak magukénak. A Juventus előnye elsősorban a kupasorozatok hiányában rejlik. Bár a Zebrák csak korlátozott lehetőségekkel bírnak keretük minősége miatt, labdarúgóiknak egy héten csak egyszer kell összekapniuk magukat, s minden energiájukat egyetlen meccsbe fektethetik bele. Ez hosszú távon nagyon sokat segíthet nekik. Az a fontos, hogy a Bianconeri képes legyen március-április magasságáig az Inter nyomában maradni, s utána megcélozni a bajnoki címet. A Nerazzurrira hatalmas nyomást gyakorolhat, ha állandóan számolniuk kell a Juventusszal, főleg akkor, ha elkezdődik a BL egyenes kieséses szakasza, nekik pedig háromnaponta ki kell majd futniuk a gyepre. A nemzetközi színtér kötelezettségei mindig nagy terhet pakolnak az egyes alakulatokra, ez pedig a milánóiakkal sem lesz másképp. 

Úgy gondolom, hogy az Öreg Hölgynek szüksége lenne egy minőségi középpályásra, aki képes lenne pótolni Nicolò Fagiolit és Paul Pogbát, valamint egy támadószélsőre, aki időnként variációs lehetőséget biztosítana a fekete-fehérek számára. A csapatnak tehát voltaképpen egy Arturo Vidal kéne, ugyanis nagyon hiányzik a keretből egy olyan labdarúgó, aki össze tudja kötni a védelmet és a támadósort, mindkét játékelemben nagyszerű megoldásokat tud felmutatni, s nem fél belépni a büntetőterületre sem. Természetesen nem könnyű a semmiből egy Vidal-szintű focistát találni, ám próbálkozni mindenképpen érdemes. 

A Juve védelme nagyon masszív, s remekül teljesít, ám minőség szempontjából teljesen más szintet képviselnek, mint az egykori BBC. A mostani hátvédsor tömörsége ugyanakkor kifejezetten megnyerő, Federico Gatti és Gleison Bremer pedig kiváló szezont futnak. Nem tudom, hogy egyszer visszatérhetek-e Olaszországba, bár titkon remélem, hogy hamarosan sor kerülhet erre, hiszen szeretnék újra itt edzősködni. Ha találok egy nekem megfelelő projektet, teljesen mindegy lesz, hogy az adott klub a Serie A-ban, vagy a Serie B-ben szerepel-e épp. 

Antonio Conte nemrég nyilvánosan is kijelentette, hogy egyelőre nem fog új munkát vállalni, azonban nyáron bizonyára számos megkeresést kap majd Olaszországból és a kontinens többi részéről, ami természetes is, elvégre egy rendkívül szakemberről beszélünk, akinek szerződtetése mindenki számára nagy üzletet jelentene. Nem tudom, hogy a mester kiköthet-e majd az AC Milan kispadján, mivel Conte szereti a stabilitást, a Rossonerire pedig jelenleg ez nem igazán jellemző a külföldi tulajdonosok megkérdőjelezhető befektetései és céljai miatt. Antonio egy remek edző, aki mindig hangsúlyozta, hogy csak akkor fogad el egy ajánlatot, ha kellően nagy fantáziát lát benne. Ettől függetlenül persze semmit sem szabad kizárni, s ha a tréner annak idején el tudta vállalni az Inter irányítását, akkor akár a Milannál, vagy bármely más olasz klubnál is kiköthet. Jelenleg viszont kevés olyan csapatot látok, ami megfelelne az ő szintjének, ám erről még korai lenne beszélni" – összegzett a szakember.