Gleison Bremer, akit a Juventus 2022 nyarán szerzett meg a városi rivális Torino egyesületétől, elhappolva őt a szintén komolyan érdeklődő Inter elől, a The Telegraphnak adott interjút pályafutásának korábbi szakaszairól, illetve későbbi terveiről is beszámolt. A Granata kötelékében töltött utolsó idényében őt választották a Serie A legjobb védőjének, ennek birtokában igazolt át a Zebrákhoz, ahol az első szezonja sérülésekkel tűzdelve, és ennek is köszönhetően hullámzó teljesítményt mutatva indult, hogy aztán a jelenlegi kiírásban ismét szebbik arcát mutathassa az Öreg Hölgy szerelmesei előtt. Az olasz pontvadászatban az eddigi 13 mérkőzés mindegyikén pályára lépő, és a Cagliari ellen hazai pályán 2:1-re megnyert találkozón egy találatot is jegyző középső védő szavait az alábbiakban olvashatjátok.

"Szeretem követni a La Ligát és a Premier League-et, és az utóbbit egy különösen izgalmas bajnokságnak gondolom, mivel sok ottani mérkőzést nézek, és ezek nagyon szórakoztatóak számomra. Egy nap szeretnék az angol első osztályban játszani, azonban most a Juventusra és a vele megszerezhető trófeákra koncentrálok. Mi vagyunk az egyik legnagyobb csapat a világon" – mondta el bevezetőként a Bianconeri 3-as mezét viselő játékos.

A brazil játékos teljes neve Gleison Bremer Silva Nascimento, és most elárulta, hogy miért is így anyakönyveztették szülei huszonhat évvel ezelőtt. 

"Andreas Brehme (korábbi német válogatott labdarúgó, védő – a szerk.) egy olyan játékos volt, akit apám igazán nagyra értékelt. Látta őt az Olaszországban megrendezett világbajnokságon játszani, így hát róla nevezett el. Máig első gondolatom ami édesapámról eszembe jut, hogy ő az, aki mindig nézte Brehme-t a német válogatottban játszani. A családban hárman vagyunk testvérek, és mindegyikünket egy-egy fontos, tisztelt, vagy csodált személyről neveztek el."

Arról, hogy milyen megpróbáltatásokat kellett kiálljon ahhoz, hogy egy brazíliai utcagyerekből egy profi, jelenleg Olaszországban játszó, profi futballista legyen, így emlékezett vissza: 

"Az én utam nagyon egyedi. Bahiában csak két nagy klub létezik, de távol éltem a várostól, sok kilométert kellett volna utaznom oda, és ezt nem engedhettem meg magamnak, így soha nem sikerült egyik csapattal sem edzenem. Tizennégy évesen költöztem São Paulóba, és tizenhat évesen a Desportivo Brasilban kezdtem el játszani. Előtte akkor és ott játszottam, amikor és ahol csak tudtam. Azt, hogy ne veszítsek, már az utcán megtanultam, ahogyan azt is,  hogy ha kell, agresszív legyek, emellett pedig olykor egy kicsit ravasz is, hogy elkerüljem az ellenfeleket és néha még a bíróságot is."

Olaszországi első csapata a már korábban említett Torino volt, itt találkozott Walter Mazzarival, akinek személyében máig egy apafigurát lát, hatalmas része volt abban egykori edzőjének, hogy mára ott tart Bremer a karrierjében, ahol.

"Mazzarri olyan volt, mint egy apafigura számomra. Az első év Olaszországban nagyon nehéz volt, mert nem sok lehetőséget kaptam a csapatban, és eljutottam arra a pontra, hogy el akartam menni. Ekkor odajött hozzám Mazzarri, és komolyan elbeszélgetett velem. Elmagyarázta nekem, hogy számít rám, hogy legyek türelmes, és fókuszáljak az olasz futballt jellemző taktikai elemekre. Olyan futballkultúrából jöttem, ahol a védekezési fázist másképp kezelték, mint Olaszországban, ezért azt mondta, hogy tanuljam meg a játékstílust, és amikor eljön az idő, akkor megfogom tőle kapni a lehetőséget a játékra, és ami azt illeti, pontosan ez történt. Egy évvel később megkaptam a lehetőséget, és soha nem kerültem ki a csapatból.

A brazil válogatottban játszani pont olyan, mint az érme két oldala. Egyik oldalát nézve hatalmas öröm, és minden gyermek álma az, ebbe magamat is beleértve, hogy a nemzeti csapat mezét viselhesse. Másrészt viszont ott van a nagy felelősség és nyomás is. Az öt csillag nagy nyomást helyez az ember vállára, azt jelképezi, hogy Brazíliának minden meccset meg kell nyernie. Az emberek a 2002-es Brazíliát akarják látni, amikor utoljára nyertük meg a világbajnokságot.

Öt világbajnokságot játszottak már le azóta, hogy utoljára nyerni tudtunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy ez rengeteg idő győzelem nélkül. Amikor a világbajnokságra került sor, mindig úgy tekintettünk rá, mintha nekünk indították volna. Ha nem így állnánk hozzá, az olyan, mintha máris vesztettünk volna. Az a tény, hogy a legutóbbi kiírást Argentína nyerte meg, csak még inkább növeli ezt a nyomást, és a mérkőzés fontosságát. Szeretnénk magasan jegyzett csapatként zárni az évet, és meg akarjuk nyerni a következő világbajnokságot. Ez egy jó mérkőzés a két csapat összehasonlítására, a miénk a címvédő ellen. A Brazília -Argentína mindig fontos, de most még inkább az" – mondta el a brazil válogatottal szembeni elvárásokról, és az argentin válogatottal fenn álló rivalizálásról a védő. Ezen cikk írásakor egyébként már ismert a végeredmény, hiszen az összecsapást Nicolás Otamendi 63. percben szerzett találatával a világbajnok Argentína nyerte a mérkőzést, melyen Bremer nem kapott lehetőséget. 

A brazilok mindig rendelkeztek néhány kiemelkedő játékossal, melyek sok esetben védőket is jelentenek, így természetesen vannak olyan korábbi játékosok, akiket a saját posztján követendő példaképnek tart Gleison, akik inspirálják abban, hogy meddig lehet fejlődni a védelem tengelyében. 

"Angliában van néhány középső védő, akikre referenciapontként tekintek. David Luizt kiemelkedő figyelemmel követtem a Chelsea-nél, ahol Premier League és a Bajnokok Ligája győztes volt, de Vincent Kompany-t is ugyanilyen szemmel néztem mindazon évei alatt, míg a Manchester Citynél játszott."