Az Öreg Hölgy játékában többnyire üde színfoltot hozó ifjú játékos, Andrea Cambiaso hosszabb interjút adott a Juventus hivatalos csatornáján, ahol kitűzött céljairól, az első válogatott behívójáról, és családjáról is osztott meg információkat a nagyérdeművel. Határozott célokkal rendelkezik, miközben kellő alázattal beszél pályafutása eddigi szakaszairól, illetve a korábbi legendás játékosokról sem feledkezik meg. 

A válogatottba kerüléséről elmondta, hogy teljesen váratlanul érte a behívó, valamint a táborban tapasztalt első benyomásait is részletesen elmesélte.

"Andrea Colpani mellett vagyok a szobában. Hogy mennek a dolgok? Remekül. Tökéletesen megvagyunk, szerencsére van valaki a takarításra... Előfordulhat, hogy én vagyok a legzűrösebb, de minden rendben van"

Hihetetlen érzés, élni ezen a helyen, ezen a levegőn. Hihetetlen. Mikor jött a behívó? A Cagliari elleni mérkőzés előtti edzőtáborban voltam, a csapat menedzsere, Matteo felhívott, majd közölte, hogy behívtak. Először nem vettem komolyan, nem hittem el, úgy értem, álmodni sem mertem volna erről. Nagyon erős érzelmek szakadtak fel bennem, és azonnal felhívtam a szüleimet, valamint a bátyámat. Beletelt egy kis időbe, mire felfogtam a dolgot, a többiek azt javasolták, hogy várjak este 7-ig, mielőtt megosztom az információt valakivel, de nem bírtam magamban tartani...

Meglepő és nagyon izgalmas. Bekerülni ide... A szakmai gyakorlatok és az Empoli elleni találkozó közötti időszakban már voltam itt, de ezzel a mezzel magamon belépni, és bekerülni a felnőtt csapatba felbecsülhetetlen érzés és kiváltság. A fogadtatásról? Először a lányokkal találkoztam a recepción, akiktől vasárnap valamivel éjfél előtt vehettem át a szobám kulcsait. A fiúk közül ki volt jelen? Az első Manuel Locatelli volt, aki aztán hazament." (A játékost bordatöréssel diagnosztizálták időközben – a szerk.)

Cambiaso profi focistaként is szakít időnként arra időt, hogy más sportágak jeles képviselőit nyomon kövesse, legyen az egy kosárlabdacsapat, vagy akár egy teniszező, a sport területén szinte bármire vevő.

"Nagy szenvedélyem a kosárlabda, Bolognában sikerült is megnéznem az Euroliga egyik összecsapását. Igazából minden sportot szeretek, tegnap láthattam kosárlabdát és Sinnert is." (Jannik Sinner, olasz profi teniszező – a szerk.)

Az újságírók kérésére összeállított egy, korábbi nagynevű játékosokból álló válogatottat, azonban jól láthatóan kissé hiányosra sikeredett ez a küldetés. A kapus és a csatárposzt többé-kevésbé összejött, azonban a védelem, valamint a középpálya is kissé foghíjasnak tűnik első olvasatra.  

"Kapus? Buffon, hiába vonult már vissza, ha mást mondanék, tuti kirúgna innen. Gigi a kapuban, ez már történelem. Fiatal korom miatt kevesebb emlékem van az egykori nagyokról. A 2006-os világbajnoksággal kezdődően már inkább képben vagyok, ő az egyik legnagyobb a történelemben. Őt követi Paolo Maldini, aki egy őrületes játékos volt, aztán Francesco Totti és Alessandro Del Piero. Az a 2006-os világbajnokság az első válogatott emlék számomra. Ők ketten, akik a menetelés hősei voltak. Ők vannak elöl és annyi... Andrea Pirlo középen, aztán Totti és Del Piero."

Első komolyabb sikerét az Albissola együttesénél érte el, ahol a Genova kölcsönjátékosaként szerepelt, és vele jutott feljebb a Serie D-ből az egyesület.

"Ugyan nem játszottam olyan sokat, de büszke vagyok arra a teljesítményre. A mai napig vannak ott barátaim az egykori csapatomból, akik néhanapján meg is látogatnak engem. Nem mi voltunk az esélyesek a bajnokság megnyerésére, azonban a befektetett munkával és a csapategységgel sikerült végül győzedelmeskednünk. Mindmáig nem sikerült realizálnom az ottani történéseket.

Egy alkalommal hallottam a szüleimet társalogni, és apám mérhetetlen izgatottsággal beszélt erről az egészről. Nem egészen öt éve voltam az Albissolában... Apa azt mondta, hogy gratulál, s hogy ne aggódjak, mivel kiváló vízhordó srác lesz belőlem. Tudod, ez hozott ide engem. Az apával való kapcsolatom egy alapkő ebben az egészben.

Gyönyörű, és csodálatos emlék. Szeptemberben jött az első behívó, aztán Írországban a kezdőben debütálhattam. Annak a meznek ott, abban a pillanatban van egy bizonyos hatása. A szenior válogatottban? Nem, nem vagy felkészülve ebből. Volt szerencsém az U21-es válogatottat képviselni, és ennyi. A felnőtt válogatott mezét magamra ölteni, az egy teljesen más terhet jelent. Olaszországban a legerősebbek között lenni, Spalletti irányításával, annak van igazi hatása csak... Nem kényszerítettek arra minket, hogy énekeljünk, és reméljük, nem is fognak" – idézte fel a nemzeti együttesig tartó utazását a balhátvéd.

Cambiaso felelősen nem volt hajlandó ígéretet tenni a válogatott szereplését illetően, inkább a játékosok felelősségét emelte ki a kérdés kapcsán.

A jövő csakis rajtunk múlik, s azon, hogy hogyan játszunk a klubjainkban. Ezzel érdemelhető ki válogatott meghívó... Luciano Spalletti tegnap azt mondta nekünk, hogy együtt kell élnünk azzal a nyomással, hogy esetleg nem jutunk ki az Európa-bajnokságra. Élnünk kell a félelemmel, ami új energiát is adhat nekünk. Muszáj ezzel együtt éljünk. A félelem jó, lazán belépni a pályára azonban egyáltalán nem segít. A félelem koncentrált állapotot tart fenn. A nyomás? Gyakran hallgatok zenét, ez elviszi a többi gondolatot. Amióta Bresh dala megjelent, azt hallgatom, a genovai származásomra emlékeztet, és boldoggá tesz engem" – zárta gondolatait a fiatal játékos.