Az ikonikus olasz szakember, Fabio Capello a minap terjedelmesebb nyilatkozatot állt elő a La Gazzetta dello Sport szerkesztőségének felkérésére, melyben hosszabban elemezte a Juventus aktuális helyzetét, szót ejtve a Fiorentina elleni összecsapásról, a védelem stabilitásáról, Max Allegri kritizálásáról, majd a szükséges téli erősítésekről is. 

"Hétvégén csak egy támadó szellemű csapatot láttam a pályán, mégpedig a Fiorentinát, mely ugyan megpróbált akciókat építeni, ám erre nem talált módot, valószínűleg a kiszámíthatatlan megoldásokkal operáló, ötletes játékosok hiánya miatt. A Juventus minden szempontból a védekezésre rendezkedett be, s kiváló produkciót tett le az asztalra, maximálisan kihasználva a középhátvédjei előnyös tulajdonságait. Az, hogy a torinóiak ennyire hátul védekeztek, önmagában semmit nem mond, mivel még az általában sok emberrel és sokat támadó Manchester City is visszább vonja a sorait, ha ennek szükségét érzi. Erre többek között a BL-döntő is remek példa lehet, ahol 25 percig ezt csinálták az Interrel szemben" – emelte ki Capello. 

"Nem vethetjük meg azt, aki a védelem művészetét alkalmazza, ám ennek bevetéséhez a megfelelő játékosokra van szükség. Daniele Rugani és Federico Gatti nem mozgékony típusok, ráadásul túlzottan izgulnak a kapu előterében, azonban mindez mit sem módosít azon a tényen, hogy ők ketten, Gleison Bremerrel kiegészülve gyakorlatilag minden esélytől megfosztották a Violákat. Max Allegrit azért járatják le, s azért kritizálják, mert látszólag nem követi a labdarúgás evangéliumait, holott a futballban nem csak egy vallás létezik, dogmákról pedig sosem beszélhettünk. Minden nemzet játékának, továbbá minden egyes játékosnak megvannak a maga sajátosságai, amivel én magam is szembesültem, mikor más országok válogatottjait igyekeztem megtanítani az olasz iskola alapvetéseire. 

Ideje lenne lezárni a védekezés hasznosságáról szóló vitát. Higgyék csak el, hogy szíve szerint minden edző támadásokat vezényelne, akár 90 percen át, azonban ekkor még a saját focistáival is meg kellene küzdenie az ellenfél labdarúgói mellett. A legjobb példa ezen paradigma megváltoztatására talán a támadófutball hazájának számító Hollandia, ahol a tavalyi világbajnokságon még Louis van Gaal is védekezésre buzdította tanítványait a látszólag erősebb alakulatokkal szemben. Nagyon sokat számít, hogy a Juventus gyakorlatilag alig kap gólt, mivel ez egy stabil alapot képez az együttes számára, melyre bátran lehet építkezni. Nézzük csak meg: az Inter is csekély számú találatot enged be, így tehát a valódi különbséget a Nerazzurri és a Bianconeri között nem a szellemiség adja, hanem a támadógépezet hatékonysága, ahol a Zebráknak még rengeteget kell fejlődniük. 

Hakan Çalhanoğlu gyakorlatilag oda varázsolja a labdát, ahová csak akarja, Federico Dimarco remekül szolgálja ki a társakat a kapu előtt, rajtuk kívül pedig még ott van Henrikh Mkhitaryan, Nicolò Barella, és Davide Frattesi is, aki mind-mind hozzájárulnak az építkezéshez. Ekkor még csak a középpályásokról volt szó, hiszen tagadhatatlan, hogy az Inter elképesztően erős ebben a csapatrészben, míg Allegrinek a legnagyobb jóindulattal is átlagos, középszerű labdarúgókkal kell gazdálkodnia. A mesternek többé nem állnak rendelkezésére olyan nevek, mint Miralem Pjanić, Paul Pogba, vagy Paulo Dybala, holott ők éppen azt a képzelőerőt testesítették meg, amire a Juventusnak szüksége lenne. Mivel nincs kreativitás, Allegrinek a kontrákra kell támaszkodnia, ahol viszont fiai alapvetően jól teljesítenek. 

Az európai kupasorozatok hiánya nem elhanyagolható részlet a Juventus menetelésének vizsgálata során, a magam részéről pedig továbbra is úgy vélem, hogy az egyfrontos küzdelem akár 6-7 többletpontot is hozhat a konyhára a szezon végéig, miközben a riválisok éppen a kettős terhelés miatt fognak elbukni ennyit. A Scudetto legnagyobb favoritja ennek ellenére továbbra is az Inter, elvégre ők bírnak a mezőny legerősebb keretével. A november 26-i Derby d'Italiának hatalmas tétje lesz, s ha a Nerazzurri megveri az Öreg Hölgyet, hosszú időre nem kell a kihívóktól tartaniuk, ahogy az tavaly a Napoli esetében is történt. Ha a Juventus nyerne, a bajnokság rendkívül érdekessé válna, ám a torinóiakkal kapcsolatban még mindig az a legnagyobb kérdés, hogy ki fogják-e használni a januári átigazolási időszakot az erősítésre, s ha igen, milyen formában. 

Kalvin Phillips a Leeds Unitednél töltött idényében, valamint abban az évben, mikor az angol válogatott az Európa-bajnokság döntőjééig menetelt, egy teljes középpályásnak tűnt számomra, aki a csapat tengelyén belül bárhol bevethető. Hasonló véleménnyel vagyok Pierre-Emile Højbjergről is. Allegri csapatából ugyanakkor inkább egy Domenico Berardihoz hasonló futballista hiányzik, aki jól mozog a pályán, s gyakran szolgálja ki társait, mivel labdái gyorsak és veszélyesek, ha nem pattannak le a védők faláról. Az olasz minden bizonnyal hatalmas hozzáadott értéket jelentene a fekete-fehérek számára, s remek triót alkothatna Dušan Vlahovićcsal és Federico Chiesával, akiknek gólérzékenysége egyébként is visszatért a mostani évadban" – zárta szavait Capello.