Lele Adani korábban már számtalanszor bírálta a Juventus vezetőedzőjét, Massimiliano Allegrit, és ez mit sem változott a hétvégi Milan-Juventus (0:1) mérkőzést követően sem, ezt pedig a Bobo TV kamerái előtt bővebben is kifejtette. A korábbi játékos így nyilatkozott a Bianconeri San Siróban aratott győzelmét kommentálva: "A Juventus a 0-0-ra játszott. Nektek ez így megfelel? Mert ez történt. A Juve azzal a szándékkal érkezett a San Siróba, hogy 0-0-ás eredményt érjen el a bajnokság kilencedik fordulójában. Számomra Allegri a megtestesült tökély, mivel hiteles, mert következetes, mert igazolja önmagát, mert ugyan senki sem tudja, hogy hogyan, de a klub azon jelmondatát, miszerint »csak a győzelem számít«, újraértelmezte, s csak azért él, hogy 0-0-t érjen el, mindez pedig olyannyira működik is, hogy az elmúlt két évben még nem nyert bajnoki címet."

A manapság abszolút Allegri-kritikusként tevékenykedő Adani a Juventus mérkőzései alapján úgy látja, hogy a bajnokság tabelláján elért helyezés nem annyira a csapat játékának, hanem bizonyos játékosok villanásának, illetve apró momentumoknak köszönhető nagyrészt. 

"Adott egy edző, aki abban éli ki magát, és küzd a Juventusszal a Scudettóért, hogy Vlahovićot és Chiesát húsz perccel a mérkőzés lefújása előtt küldi csak be a pályára, azon elképzelést alkalmazva, hogy a San Siróban ennyi idő elegendő lehet a két játékosnak arra, hogy a mérkőzés korábbi szakaszában elért 0-0-ás állását végül 1-0-ás győzelemmé kozmetikázza... Ott van Thiaw kiállítása, akárcsak Szczęsny csodálatos védése Bergamóban, mindezek létező események, amiket röviden úgy lehet megfogalmazni, hogy: epizódok. Mentés, keresztléc, gól, nagyszerű játék Bergamóban. Ha 1-0-ra kikapnának, meg kell lincselni, de a győzelmek mégis megszületnek, olyan váratlanul, mint Locatelli megpattanó lövéséből a találat."

A nem túl hízelgő szavakat azzal folytatta a műsor rendszeres vendége, hogy párhuzamba állította Allegrit Olaszországgal, az ott uralkodó általános nézetekkel.

"Ma Allegri tökéletesen illik a Juvéhoz, a kommunikációjában elhangzó elképzeléseihez, Olaszországhoz, ahol élünk, egy olyan államhoz, amely még mindig képes hinni bizonyos dolgokban. Szóval nemhogy nem hibáztatom őt, de már nem találom érdekesnek a vitát, muszáj valami másra összpontosítanom. Már-már megmosolyogtat az a gondolat, hogy belehelyezve őt egy olyan kontextusba, miszerint, ha mások elfogadják ezt az egészet jelen állapotában, akkor nekem is megfelel így, s tökéletes embernek látom Allegrit.

A Milan-Juve olyan mérkőzés, amely papíron nem jöhet létre. Hogy miért? Mert a Milan költségvetése épp most zárt 6 milliós pozitív mérleggel. Maldinivel az élen egy olyan utazás kezdődött el a Milannál, melynek során a költségeket csökkentették, emelték az együttes renoméját, részesei a Bajnokok Ligájának, aminek egyik kiírásában az elődöntőig jutottak, továbbá megnyerték a Scudettót. A Juve továbbra is több százmillió eurót emészt fel, és Allegri visszatérése óta még a bajnoki cím közelébe sem jutottak. Tehát a Milan és a Juve soha nem azonos szabályrendszer keretein belül mérkőznek meg egymással.

Kimennek és összecsapnak a gyepen, de ha elemezzük a Milan-Juve találkozóhoz vezető utat, belátható, hogy ha valaki nem a Marsról érkezett, akkor képtelenség összehasonlítani Bremert Thiaw-val, vagy Locatellit és Rabiot-t Musah-val és Reijnders-szel, esetleg Vlahovićot és Chiesát (akik a kispadon ülnek), összevetni a Milan kezdőjéből bárkivel is. A Juve soha nem érkezhet meg olyan helyre, ami a dobogó legfelső szintjénél lejjebb van. Ezt ki kell mondani, mert ha nem, akkor nem tiszteljük az igazságot, és amenniyben ez bekövetkezik, úgy tökéletessé válsz Olaszország számára, belebújsz a nemzeti csapat mezébe, és mindenhol szélesre tárják előtted az ajtót.

Ennek az országnak az alap mentalitása az, hogy »haladj lassan, úgy biztosan célba érsz majd«, de ez már nem az a könnyed, 90-es évek beli futball. Az volt az elképzelés, hogy előbb-utóbb megnyerik a meccset, s úgy vélem, hogy ez nem a helyes gondolkodásmód, de Olaszországban vagyunk, ahol van egy bizonyos fajta kultúra, mely azonban az elmúlt két évben nem vált be: az Inter és a Juventus volt a legerősebb az elmúlt években, és mégsem tudtak nyerni. Ez egy olyan mentalitás, ami nem kifizetődő, és amit nem tudsz csak úgy magad mögött hagyni, amikor arra szükséged lenne, olyannyira nem, hogy amikor a Bologna és a Sassuolo elleni mérkőzést lefújják, arra eszmélsz, hogy öt ponttal kevesebbed van, amit aztán a tabellát megtekintve realizálsz is.

Azt viszont szintén el kell mondani, hogy az Inter a kilenc meccséből hetet megnyert, ami sok. Véleményem szerint továbbra is teljesen tisztában vannak az erejükkel, tudják, hogy sokan vannak versenyben a végső győzelemért, és tisztában vannak azzal, hogy kezelniük kell az erősségeikből adódó esélyességüket. Én az Intert látom jobbnak, mélyebbnek és a bajnokság favoritjának, de a labda gömbölyű, a pályán dől majd el minden" – zárta szavait Adani.