A korábbi legendás argentin csatár, Hernán Crespo, aki az 1996-1999 között eltelt időszakban a Parma színeiben Enrico Chiesa csapattársa volt, most Enrico fiáról, Federicóról nyilatkozott, melyben arról számolt be, az ifjú játékos miben hasonlít, vagy épp miben teljesen más, mint az édesapja a futball szemszögéből vizsgálva. Crespót a La Gazzetta dello Sport újságírói kérdezték a témával kapcsolatban. Az elhangzottak magyar fordítását következőkben olvashatjátok. 

"Federico az apjával és velem játszva rúgott bele először a labdába a Collecchio gyepén, talán két, vagy három éves lehetett akkor. Abból kiindulva, hogy milyen jó játékossá vált azt mondanám, hogy két remek tanára voltunk akkoriban" – kezdte meg a múltidézést a korábbi válogatott játékos.

Az idősebb és fiatalabb Chiesa összehasonlítása nem maradhatott el, mivel mindkét játékos kiemelkedő stílust tudhat magáénak, még ha azt különböző futballkorszakokban érték is el.

"Két olyan játékosról van szó, akik jól integrálódnak, ahogyan az velem és Enricóval is megtörtént. Én inkább a középcsatár voltam, mint Dušan Vlahović, Enrico pedig inkább második számú csatár, olyasmi szerepkörrel, mint amilyen manapság Federicóé. De látok különbségeket is. Enrico támadóbb szellemű játékos volt, mint a fia. Megvolt benne az az egészséges önzés, amivel azoknak kell rendelkezniük, akik hivatásuknál fogva az ellenfél védelmének középpontjában állnak. Federico inkább ahhoz van hozzászokva, hogy a szárnyon tevékenykedjen. Véleményem szerint minden adottsága megvan ahhoz, hogy az apjához hasonlóan második számú csatár legyen, de ennek feltétele az, hogy még eredményesebbé váljon.

A labdarúgás nem a tudósok dolga, ez egy meglehetősen egyszerű játék. Ha van egy olyan erős és technikás csatár, mint Vlahović, és mellette egy olyan nagyon mozgékony játékos, mint Chiesa, akkor szinte biztos, hogy jó eredményt érsz el. Ők ketten gyorsan és jól kommunikálnak, ugyanazt a technikai nyelvet beszélik. Megfelelő mozgások kellenek a csapattól, hogy hatékonyan támogassák őket. Manapság kevés ilyen párost láthatunk." 

Crespo nem feltétlenül osztja azokat a nézeteket, miszerint a Juventus első számú csatárpárosa volna az olasz bajnokság legjobbja, de nagyra értékeli a Vlahović-Chiesa duót.

"Ha nem is a legjobbak, de a második helyen ott lehetnek. Az első helyre Lautarót és Marcus Thuramot teszem. Utóbbi egy másik olyan játékos, akivel néhány passzt megejtettem a Parmában, tekintve, hogy az édesapja, Lilian is a csapattársam volt akkoriban. Az argentin és a francia után a második helyen Vlahović-Chiesa és Dybala-Lukaku páros osztozik, azzal a különbséggel, hogy a Juve jelen pillanatban jobb csapat, mint a Roma, így a Juventus támadói előnyben vannak.

A gyorsaság és az éles lövés, még ha Enrico papa még nála is pontosabb volt. Federico akcióit két lényeges dolog jellemzi: kevés a sallang és sok a tartalom. Véleményem szerint ő lesz Spalletti új válogatottjának egyik alapköve, de 4-3-3-ban második csatárként, és nem szélsőként kellene őt használni" – mondta el az általa gondolt legnagyobb különbséget a korábbi és a jelenlegi támadóval kapcsolatban. 

Arra a kérdésre, hogy a Hernaán Crespo-Enrico Chiesa, illetve Dušan Vlahović-Federico Chiesa páros lenne-e kezdő egy általa irányított csapatban, az egykori Parma játékos nem szerénykedett:

"Nem kétséges: én és Enrico játszanánk, még ha nehéz is összehasonlításokat tenni különböző korok játékosai között. Nekünk, a kilencvenes évek támadói technikai szinten voltunk kicsit magasabban, és mindenekelőtt nagy kaliberű védőkkel küzdöttünk. Manapság kicsit finomodtak ezek a jellemzők" – zárta gondolatait a korábbi kiváló labdarúgó.