A Tuttosport a mai napon egy hosszabb interjút közölt Juventus brazil védőjével, Gleison Bremerrel, melyben a dél-amerikai futballista nyíltan beszélt arról, hogy a nyáron több angol klubtól is kapott konkrét megkereséseket, ő azonban nem szerette volna elhagyni a Bianconerit, mivel feltett szándéka, hogy visszatérjen a torinóiakkal a csúcsra. 

"Az elmúlt idény alapvetően pozitívan alakult számomra. Persze jobb teljesítményt is nyújthattam volna, ugyanakkor elégedett vagyok az általam mutatott produkcióval, s még boldogabbnak érzem magam azért, mert idén már nem a nulláról kell majd indulnom: egy kis tapasztalattal a hátam mögött már jóval eredményesebb lehetek, s remélem, hogy ennek köszönhetően az új szezon is jobban fog sikerülni számomra" – jelentette ki a futballista. 

"Egyértelmű, hogy jobb teljesítménnyel kell előállnunk, mint az előző idényben, s mindenképpen el kell érnünk az egyik Bajnokok Ligája-indulást érő helyet. Természetesen a Juventus játékosaiként mindig a győzelemben kell reménykednünk, s ezt is kell megcéloznunk, ugyanakkor még mindig egy alakulófélben lévő csapat vagyunk. Az elsődleges célkitűzés az, hogy visszatérjünk a BL-főtáblára, a bajnoki mérkőzéseken pedig ismét az lesz a feladatunk, hogy egyszerre csak egy meccsel foglalkozzunk. Ki tudja, talán kellően jó eredmények esetén még a Scudetto megszerzése is reálissá válhat majd. 

A Torino játékosaként hetente csak egy meccsen kellett pályára lépnem, így pedig több időt fektethettem az edzésmunkába. Amikor háromnaponta ki kell futnod a gyepre, nehéz megfelelően dolgozni a tréningeken, s ha az évad első hónapjában még nem is érzed a negatív hatásokat, a második, vagy a harmadik hónap már igen fárasztóan alakulhat. Tavaly nagyon sokat játszottam, ám mivel idén egy héten csak egy találkozónk lesz, csak a Serie A, illetve később a Coppa Italia küzdelmeire kell majd összpontosítanunk. 

Nagy csalódás, hogy nem juthattunk be a Bajnokok Ligájába, ugyanakkor mint minden dolognak, ennek is két oldala van: a kevesebb meccs több gyakorlási lehetőséget jelent, egyszóval, itt a tökéletes alkalom arra, hogy még keményebben eddzünk és még nagyobb fejlődést érjünk el. A Juventus pedig attól függetlenül is Juventus marad, hogy ott vagyunk-e a Bajnokok Ligájában, vagy sem. Személyes tekintetben ugyancsak sok célt állítottam fel magamnak: szeretnék eredményesebb lenni a tavaly látottakhoz képest, mikor is négy gólt szereztem a bajnokságban és az olasz kupameccseken. Az eddigi rekordom öt találat, amit persze nem lesz könnyű megdönteni abból kifolyólag, hogy középhátvéd vagyok. 

Gyakran beszélgetek Giorgio Chiellinivel, mivel ő egy kiváló védő, aki pályafutása során történelmet írt az Öreg Hölgynél, s mivel posztja egyik legjobb játékosa volt, pontosan tudja, hogy mit hogyan kell megtenni ebben a szerepkörben. Gyakran megkérdezem, hogy látta-e a csapat tavalyi meccseit, ő pedig természetesen igennel felel, ezt követően pedig sok szó esik az emberfogás rejtelmeiről, a zónavédekezés mesterfogásairól, valamint arról, hogy milyen téren kellene még javulnom. Védőként, játékstílusunkat nézve sok szempontból hasonlítunk egymásra, ezért pedig Chielli hatalmas segítséget jelent nekem. 

Mivel ez még csupán a második idényem a Bianconerinél, nagyon sok tekintetben kell fejlődnöm, azonban a tavalyi szezon ebből a szempontból is hasznos volt számomra. Gyakran beszélek Danilóval, tőle pedig megtanultam, hogy miként kell példát mutatnom a nálam fiatalabb védőknek, s hogy milyen módon taníthatom meg nekik azt, amit tudok. Pályafutásom legnehezebb ellenfelei az olasz színtéren talán Ciro Immobile és Olivier Giroud voltak, ám ahhoz, mikor a Bajnokok Ligájában kellett helytállnom Kylian Mbappé és Neymar ellen, őszintén szólva semmit sem tudnék hasonlítani. 

Úgy gondolom, hogy az olasz csapatok közül leginkább az AC Milan tudott megerősödni a mercato eddigi részében, mivel a Rossoneri olyan neveket csábított magához, mint Christian Pulisic, vagy Ruben Loftus-Cheek. A milánóiak már eddig is jól bántak a labdával, kiválóan szűkítették a területeket a védekezésnél, nem is beszélve arról, hogy remek támadóiknak köszönhetően az akcióik is eredményesek voltak. Meggyőződésem, hogy ők lesznek a Scudetto egyik legfőbb esélyesei, rajtuk kívül pedig idén is a szokásos mezőny száll majd harcba a trófeáért: értve ezalatt elsősorban minket, az Inter, valamint a Napolit, ám nem becsülve le a római együtteseket sem. 

Bár a keretünket eddig nem érték jelentősebb változások, rengeteg olyan labdarúgónk van, akik nagy fejlődésem mehetnek át. Rajtam kívül ilyen például Nicolò- Fagioli, Fabio Miretti, vagy Federico Gatti is. Magammal szemben az a legfőbb elvárásom, hogy ugyanolyan jó idényt produkáljak, mint két évvel ezelőtt, felhasználva a tavaly megszerzett tapasztalatokat. Ha képes lennék visszajutni az akkori szintre, nagyon sokat segíthetnék a csapatnak, azt követően, hogy az előző évad elsősorban az akklimatizációról szólt, még akkor is, ha szerencsére nem kellett új városba költöznöm. 

A Premier League a világ egyik legjobb és legszínvonalasabb bajnoksága, azonban én mindenképpen a Juventusnál szeretnék maradni. Ez egy nagyszerű alakulat, s a legjobb együttes Olaszországban, ebből kifolyólag pedig az az elsődleges célom, hogy jól szerepeljek itt. Természetesen sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, ugyanakkor most kizárólag az Öreg Hölgyre összpontosítok, s éppen ezért utasítottam vissza azon angol klubok ajánlatait, melyek a nyár során megkerestek engem. Azért igazoltam ide, hogy trófeákat nyerjek, a történelmi eredmények alapján pedig keresve sem találhatnék a Bianconerinél jobb helyet erre a Serie A csapatai közül. 

Az, hogy kizártak bennünket az Európai Konferencia Ligából, gyakorlatilag senkit sem ért váratlanul, mivel ez a döntés már hónapok óta a levegőben lógott. A legfontosabb most a fejlődés, ebben pedig Max Allegri is nagyon nagy segítségnek számít: taktikai szinten rendkívül sokat tanultam a mestertől, most pedig az a fő feladatom, hogy ezeket az ismereteket a gyakorlatba is átültessem. Max teljesen más, mint Ivan Jurić, mivel a horvát szakember elsősorban a játékosok emberi oldalával foglalkozik. Talán ezért is álltam vele olyan szoros kapcsolatban, s ezért éreztem olyan jól magam a kezei alatt. 

Minden alkalommal, mikor pályára lépünk a Torino ellen, odamegyek hozzá, s megköszönöm neki mindazt, amit értem tett. Mikor a legutóbbi, Granata elleni mérkőzésen betaláltam egykori csapatomnak, csak annyit bírtam mondani neki, hogy sajnálom mester, de most már ez a dolgom... Ennek ellenére persze továbbra is remek viszonyban állok vele. A védekezés terén Allegri hatalmas tudásanyaggal ruházott fel, mellette viszont Danilótól és Alex Sandrótól is számos dolgot tanultam. A három fős védelem tagjaiként remekül kiegészítettük egymást, s külön öröm, hogy az idény második felére Federico Gatti is egyre több lehetőséget kapott, s hogy egyre jobbá vált. 

Alapvetően hozzám is a három fővel felálló védelem áll a legközelebb, viszont ha a csapat kellően jó, nem sokat nyom a latba, hogy hátul milyen hadrendben szereplünk. Három védővel jobban le tudjuk fedni a területeket, négy védővel ugyanakkor hatékonyabban segíthetjük a támadásokat. A kettő együtt jelenleg még nem igazán megy számunkra. Az, hogy tavaly a Juventushoz igazoltam, nem igazán okoz nekem kellemetlenségeket a Torinóhoz köthető múltam miatt, bár a Bikák szurkolói között vannak, akik a mai napig azzal bombáznak, hogy menjek vissza a Granatához. Őket általában udvariasan leintem, mondván, hogy most a Zebráknál van dolgom, ugyanakkor összességében véve remek életünk van a városban, részben annak is köszönhetően, hogy egy igencsak atipikus brazil vagyok, aki a bulik és s féktelen étterem-látogatások helyett inkább otthon étkezik, és sok időt tölt a családjával" – összegzett Bremer.