Az olasz válogatott szövetségi kapitánya, Roberto Mancini a minap egy hosszabb sajtótájékoztató keretében ismertette a csapatra váró Európa-bajnoki selejtezőkkel kapcsolatos tudnivalókat, melyben az Azzurri helyzetének felmérése, és bizonyos játékosok kihagyásának megindoklása mellett a Juventus egyes labdarúgóira is kitért, szót ejtve Manuel Locatelli keretből való kimaradásáról, valamint Moise Keanről és Federico Chiesáról is. A nyilatkozat legfontosabb részeit az alábbiakban tesszük közzé. 

"Nincs sok olyan játékosunk, aki viszonylag stabil góllövő lenne. Bár Nicolò Zaniolo az utóbbi időben ezen futballisták közé tartozott, most nem hívtuk be őt a keretbe, hiszen még csak most tért vissza sérüléséből, ami miatt nincs csúcsformában, hiszen nem is játszott még teljes meccseket. Ha jó teljesítményt fog nyújtani a Galatasaray mezében, ismét számolunk majd vele, s alapvetően ugyanez vonatkozik Moise Keanre is, aki remélhetőleg szintén javulni fog. Ahogy múlik az idő, ezek a fiatalok elképzeléseink szerint megértik majd, hogy nagyszerű képességeik vannak, s hogy kár lenne elpazarolni a tehetségüket, a válogatottnak pedig akkor és most is nagy szüksége lesz rájuk" – fogalmazott a szakvezető. 

"A srácokkal már többször is beszéltem Gianluca Vialliról barátom halála óta. Most is nagyon fontos lesz, hogy megfelelő módon tisztelegjünk az emléke előtt az előttünk álló meccseken. Úgy vélem, hogy játékosaim az ő emlékéért is küzdeni akarnak majd, ami egyértelműen így a helyes. Luca nagyon fontos szerepet töltött be a válogatottnál, és hatalmas űrt hagyott maga után, szellemisége azonban nem veszett ki belőlünk. Az általa közvetített értékek örökké meg fognak maradni együttesünknél, ezért pedig ő is tovább él bennünk. 

Federico Chiesa ma több vizsgálaton is átesett Torinóban, melynek alapján nem hinném, hogy számolhatunk vele. Kulcsembereink sérülései miatt igencsak korlátozott lehetőségeink vannak a támadósort illetően, azonban ez a tendencia a teljes olasz futballra is igaz, elvégre az utánpótlásból sem jönnek fel kiemelkedő tehetségek ezeken a posztokon. A Primavera-bajnokságban vannak olyan mérkőzések, melyeken egyetlen olasz játékos sem lép pályára, s bár jelenleg három csapatunk is ott lehet a BL-negyeddöntőkben, ezen gárdákban összességében mindössze hét-nyolc hazai futballistát találhatunk az alapemberek között. 

Manuel Locatellire egy nagyon fontos kerettagként tekintünk, aki évek óta velünk van, s ezt követően is velünk lesz. Mivel a középpályán sok minőségi labdarúgó áll rendelkezésünkre, előfordul, hogy olykor valakinek nem tudunk meghívót adni. Semmi problémánk nincsen Manuellel, akivel magától értetődő módon továbbra is számolunk, a tegnapi, Inter elleni meccsen pedig a szezon egyik legjobb produkciójával rukkolt elő, ennek nyomán pedig nem lehet vita tárgya, hogy ezen az úton kell folytatnia. 

Annak ellenére, hogy klubjaink idén jól szerepelnek a BL-ben, semmiképpen sem beszélhetünk az olasz futball reneszánszáról, mely egyébként is legfeljebb a klubcsapatok teljesítményére lehetne igaz. Ha lenne 50-60 minőségi olasz játékosunk, akik a világ összes topcsapatában megállhatnák a helyüket, talán más lenne a helyzet. Talán még a fenti szám felénél is, azonban e pillanatban még ettől is nagyon messze vagyunk, néhány jobb eredmény pedig még nem hozza el a megváltást a calcio számára.

Az olasz gyermekeknek már nem a futball az elsődleges, mint ahogy az én generációmnak volt. Gyermekkoromban akár három-négy órán át is képesek voltunk megállás nélkül játszani az utcán, annak ellenére, hogy ezután még rendes edzéseink is voltak. Ez mostanra egyáltalán nincs így, emiatt pedig nem véletlen, hogy a nagy labdarúgók mostanában olyan országokból érkeznek, ahogy a labdarúgás még mindig központi szerepet tölt be a fiatalok életében, mint például Uruguayban, Argentínában, vagy Brazíliában. 

Rendszerünk persze alapvetően is fájóan kevés hangsúlyt fektet a fiatalok kinevelésére. Wilfried Gnontónak például annak idején senki nem akart lehetőséget adni, holott Svájc helyett egy olyan együttesnél is berobbanhatott volna, mint például a Sampdoria, vagy a Fiorentina. Mivel nem vigyáztunk rá eléggé, most a Premier League színvonalát erősíti. Zaniolo esete akár szimbolikus is lehet: annak idején hatalmas tehetségnek tartották, aki a Bajnokok Ligájában is le tudta tenni a névjegyét, s állandó kezdő volt a Románál, azonban sérülései után nem igazán számoltak vele, s nem fejlesztették tovább a benne lakozó tehetséget, ami végül távozásához vezetett. 

A Napoli vitathatatlanul a legjobb olasz gárda idén, de megkockáztatom, hogy nemzetközi szinten is a legmeggyőzőbb együttesek között van. Luciano Spalletti fiai már-már a zsebükben tudhatják a jól megérdemelt Scudettót, ám szerintem még ennél is többre képesek, s akár a Bajnokok Ligája-győzelmet is megcélozhatják. Ez a Napoli képes lehet eljutni a végsőkig Európában is, azt pedig felesleges lenne elmondani, hogy ez milyen pozitívumokkal járhatna az olasz labdarúgás szempontjából" – összegzett Mancini.