A Juventus olasz középpályása, Manuel Locatelli a minap terjedelmes interjút adott a klub Twitch-csatornájának, melyben számos témát érintve kitért múltjára és jelenére, a szezon további céljaira, egyes csapattársaira, a fiatalok berobbanására, valamint arra is, hogy miért jelent számára olyan sokat, hogy az Öreg Hölgy szerelésében játszhat. Az alábbiakban ezen szavak magyar fordítását tesszük közzé. 

"Mikor késő este kell játszanunk, nehezen alszunk el a bennünk lévő magas adrenalinszint miatt. Csodás dolog a San Siróban nyerni az Inter ellen, főleg úgy, ha az ember ilyen nagyszerű meccset játszik. Boldog vagyok a vasárnapi győzelem miatt, mivel nagyon fontos sikert arattunk, ráadásul tökéletes, kifogástalan hozzáállással. Innentől fogva egy pillanatra sem szabad letérnünk erről az útról" – kezdte mondanivalóját a labdarúgó. 

"Remélem, hogy fiam egy nap majd érdeklődni fog a sportág iránt, s látni akarja majd, hogy milyen meccseken játszott az apja. Mindenképpen át szeretném neki adni a futball, illetve a Juventus szeretetét, s remélem, hogy nyitott lesz majd ezekre. Ha nem vagy ott a pályán, nehéz megérteni, hogy egy-egy siker milyen érzelmeket vált ki belőlünk, viszont bízom benne, hogy fiam személyesen is megtapasztalhatja majd ezeket. A nagymamám biztos segíteni fog ebben, hiszen ő hatalmas Juve-drukker, ahogy a család többi tagja is. Az ő szempontjukból ez egy plusz felelősséget jelent: át kell adniuk a Bianconeri szeretetét gyermekemnek. 

A mostani volt az egyik legjobb meccsem a szezonban, mivel az első perctől fogva kiválóan futballoztam, segítve ezzel a csapatot, miközben végre igazán fontosnak érezhettem magam. Ha magabiztos vagy, akkor minden találkozón jobban fogsz teljesíteni, ugyanis egy jó idény legfőbb titka a folytonosságban keresendő. Úgy vélem, hogy társaimmal egy kiváló középpályás-sort alkotunk, hiszen a játék minden aspektusából kivesszük a részünket, a kellő szellemiséget képviselve. A csereként beálló játékosok szintén ugyanezzel a mentalitással rendelkeztek. Mivel mindannyian egy hajóban evezünk, fontos, hogy eredményesen reagáljunk az egyes helyzetekre a pályán. A többi nem igazán számít, a legfontosabb ugyanis az egység, valamint az, hogy képesek legyünk végrehajtani a mester kéréseit. 

Az AC Milantól való távozás nagy csapásként ért engem annak idején, mivel nem számítottam arra, hogy eladnak. Ekkor még rendkívül fiatal voltam, s csak nehezen tudtam feldolgozni a történteket, viszont a Sassuolónál feltűrtem az ingujjamat, és egy igazán családias légkörben több klub figyelmét is felhívtam magamra. Roberto De Zerbi emberként és játékosként is sokat alakított rajtam, s megtanított arra, hogy a nehézségek idején jobb, ha teszünk egy lépést hátra, hogy aztán kettőt lépve térjünk vissza a táncparkettre. 

Fabio Miretti és Nicolò Fagioli korában nem könnyű egy olyan csapatnál játszani, mint a Juve, valamint megfelelően menedzselni a karrieredet, ezért pedig sokat beszélgetek a srácokkal, és próbálok segíteni nekik a mindennapokban. Alapvetően jó úton járnak, a Juve pedig minden szükséges dolgot megad nekik, ami miatt én is csak annyit tudtam tanácsolni számukra, hogy legyenek gondtalanok, s élvezzék ki, ha lehetőséget kapnak. Az a titok, hogy ne veszítsék el a lelkesedésüket, idővel pedig megtanulják majd kezelni az egyes helyzeteket. Senki sem születik kész labdarúgónak, ők viszont már most sokkal többet értek el, mint rengeteg, hozzájuk hasonlóan nagy tehetségnek vélt társuk. 

Fontos, hogy a bajnokságban minden meccsre úgy készüljünk fel, mint a Derby d'Italiára. Közhely, hogy a legjobb mérkőzések az igazán nagy találkozók, ám a Bianconerinek minden összecsapáson ugyanilyen mentalitással kell játszania. Federico Gatti nagyon sokat fejlődött, azonban kordában kell tartania a kemény, harcias stílusát. Fede rendkívül energikus, ezért pedig gyakran túlzásokba esik a pályán, ahogy arra olykor az öltözőben is figyelmeztetjük őt. Biztos vagyok benne, hogy idővel el fogja sajátítani ezeket a dolgokat, szellemisége pedig már most kiemelkedő, ugyanis attól függetlenül, hogy játszik-e, vagy sem, ezer fokon ég az edzéseken, az ilyen srácok pedig a csapat többi tagjára is jó hatással vannak. 

Legnagyobb példaképeimnek Alessandro Del Pierót, valamint Pavel Nedvědet és Gigi Buffont tartom, akik a Juve szimbólumai, s olyan játékosok, akikre mindenki felnézhet valami miatt. A szerepkörömmel kapcsolatban elsősorban Andrea Pirlót, és az általam is jól ismert Gianluca Pessottót igyekszem követni. Utóbbi egyébként még most is nagyszerű, és számos mesterfogást tanított nekem, mióta itt vagyok. Luca mindig öltönyben és nyakkendőben jelenik meg a Continassán, ha pedig ezek nélkül látom, akkor mindig megjegyzem neki, kicsit ugratva ezzel őt. Mellettük természetesen Giorgio Chielliniről és Leonardo Bonucciról sem feledkezhetek meg, akik a jelenkori Juve megtestesítői, és személyesen is jó barátaim. 

Az Európa-bajnokság feledhetetlen pillanatai egy életen át velem fognak maradni, mivel hihetetlen dolgokon mentünk keresztül, a győzelem pedig több volt mint egy álom. Az akkori siker minden várakozásunkat felülmúlta. Csalódott vagyok amiatt, hogy nem kerülhettem be a válogatott mostani keretébe, mivel minden játékos álma az, hogy a nemzeti együttesben szerepeljen, a kihagyás pedig természetesen nekem is fáj. Most az a dolgom, hogy teljesítményem által bebizonyítsam, hogy mire vagyok képes, s hogy ismét meghívót kapjak az Azzurrihoz. Elsősorban arra kell figyelnem, hogy továbbra is kiegyensúlyozott maradjak. 

Először talán Mattia Perinnel kerültem közelebbi viszonyba a klubnál, aki egy nagyon készséges, élénk, valamint közvetlen srác. Vele szinte mindenki kijön, ugyanakkor az öltőzben mindannyian jó viszonyban vagyunk egymással, s nincsenek közöttünk komoly viták, vagy ellentétek. A fiatalok nagy lelkesedést hoztak a csapathoz, hiszen bennük megvan az a könnyedség, melynek szükségességéről az előbb beszéltem. A klub egy nagyszerű projektet alapozott meg a Next Gennel, tehetségeink ugyanis hozzászoknak az eredmények fontosságához. Úgy vélem, hogy már gyermekként is az eredményre kellene fektetni a hangsúlyt, mivel a sportban ez számít leginkább. Mindenkinek az a célja, hogy jól játsszon, egy fiatal esetében pedig a Serie C nagyon jó szintfelmérőnek bizonyulhat. 

Mindig is arról álmodtam, hogy egy napon a Juventusnál szerepeljek. Korábban sosem gondoltam volna, hogy erre valóban sor kerülhet majd, viszont tizennégy éves koromtól fogva minden egyes nap azzal biztattam magam, hogy egyszer az Öreg Hölgy játékosa leszek. Kimondhatatlan érzésekkel tölt el, hogy a nevem a Juventus mezén áll, ahogy családomnak, s édesapámnak is fantasztikus dolog ezen a szerelésen látni a vezetéknevünket. Ezek a dolgok valóban megérintik az embert. Arra, hogy miért kaptam meg az 5-ös mezt, szerintem nincs különösebb magyarázat. Mikor a klub leigazolt, nem volt sok szabad szám, én pedig a 27-est választottam, viszont mikor az 5-ös elérhetővé vált, arra kértem a vezetőséget, hogy hadd kapjam meg a mezt, mivel az alacsony számok mindig a komolyabb futballistáknál vannak. 

Amikor az AC Milanban futballoztam, egyedül a Rossonerire gondoltam. Az a bizonyos Juventus elleni meccs nagyon különleges volt számomra, s őszintén szólva hihetetlen érzés volt betalálni a Zebrák ellen. Bár a találat miatt abban a pillanatban sokan utáltak engem, én szinte szárnyaltam a boldogságtól, még akkor is, ha a nagymamám nagyon dühös volt rám. Talán azért örültem ennyire, mert alapvetően nem szerzek sok gólt. Az 5-ös mez egy korábbi birtokosához, Miralem Pjanićhoz hasonlóan én is mezzalaként kezdtem a pályafutásomat, hogy aztán Max Allegri alatt a védelem elé kerüljek. A bosnyákhoz képest azonban nagyon kevés alkalommal veszem be az ellenfelek kapuját, ezt a tulajdonságot pedig mindenképpen szeretném átvenni tőle, elvégre szeretek fellépni az akciókhoz, s adott esetben befejezni azokat. 

Idén az a legfőbb célunk, hogy a magasba emelhessük a két, még elérhető serleget, az Európa-liga-, valamint a Coppa Italia-trófeát. A későbbiekkel kapcsolatban persze a Bajnokok Ligája a legnagyobb álmunk, ahogy mindenki másnak is, egy napon pedig a Scudettót is szeretném majd elhódítani. A Sporting CP egy nagyon kemény ellenfélnek ígérkezik, mivel a portugálok jó és eredményes futballt játszanak, emellett pedig remekül készülnek fel az ellenfelekből, s számos ígéretes fiataljuk van. Leginkább intelligenciájukat emelném ki, mint olyan tényezőt, ami különbséget teremthet a felek között, ugyanakkor mi vagyunk a Juventus, ami miatt ebben a párharcban is bizonyítanunk kell rátermettségünket. Bár a lisszaboniak kemény ellenfelélnek ígérkeznek, mi is azok leszünk az ő szempontjukból. 

A Juventusban szerzett találataim közül a Torino elleni gólom a kedvencem, mivel az egy nagyon izgalmas derbi volt, másnap pedig megkértem a feleségem kezét, ami még különlegesebbé tette számomra azt az időszakot. Nekem nagyon fontos, hogy a család közel legyen hozzám, s bár vannak, akik más neveltetésben részesültek, véleményem szerint az otthonnak egy menedékként kell szolgálnia, ahol kötöttségek nélkül is jól érezheted magad, s ami egy biztos pontot jelenthet az életedben. Ha nem lehetett volna belőlem, profi focista, szerintem magánnyomozónak mentem volna, mivel ez a szakma mindig is érdekelt különféle sorozatok és filmek miatt. Szerencsére elértem a legnagyobb álmomat, most pedig az a legnagyobb dilemmám, hogy vajon használjam-e a saját kártyámat a FIFA-ban. Egyébként nem igazán szoktam, mivel sok csapatot kipróbálok. 

A Juventusnál sok társamtól tanultam fontos dolgokat. Ángel Di María néha olyan, mintha egy másik sportágban játszana, mivel ő egy élő példa az igazi bajnok fogalmára: mindent megnyert a karrierje során, azonban mégis a világ legszerényebb embereként érkezett meg Torinóba. Úgy vélem, hogy ez a valódi különbség egy bajnok, illetve egy sikeres, de átlagos játékos között. Rajta kívül Chiellini, Bonucci, Danilo, és Alex Sandro is hatalmas tudásanyagot adtak át nekem, bár társaim közül Carlo Pinsoglióval beszélgetek a legtöbbet, aki mindig teljes szívből buzdít bennünket, még a legrosszabb napjainkon is. Bár ő csak a harmadik számú kapusunk, az öltözőben mégis nagyon fontos szerepe van: pontosan tudja, hogy mit jelent a Juventusban futballozni, s annak ellenére, hogy viszonylag kevés meccsel is számos trófeája van, minden edzésen a maximumot hozza ki magából. Pinso minden szempontból egy követendő példa" – zárta szavait Locatelli.