A Juventus amerikai középpályása, a világbajnokságon is csapata alapemberének számító Weston McKennie a minap hosszabb interjút adott a Kwik Goal adásában, melynek keretében több, Öreg Hölgyet érintő kérdésről is szót ejtett, egyebek mellett kitérve Andrea Pirlóra, Cristiano Ronaldóval való kapcsolatára, valamint arról, hogy mit érzett, mikor a torinóiak annak idején leigazolták őt. 

"A Juventushoz való igazolás az első pillanattól kezdve őrületes érzéseket keltett bennem. Tisztán emlékszem, hogy éppen a kanapén lazultam németországi otthonomban, s a Schalke edzőtáborába készültem, mikor ügynökeim felhívtak, s jelezték, hogy a Juventus minden bizonnyal komoly érdeklődést mutat irántam, amit ekkor még alig akartam elhinni" – fogalmazott a labdarúgó. 

"Ezt követően felszálltam az ausztriai edzőtáborunkba tartó repülőre, s miután leszálltam, az illetékesek egyből jelezték nekem a tréningcenterbe tartó buszon, hogy a Juve mestere hamarosan keresni fog engem. Ekkor azonnal azon kezdtem gondolkodni, hogy mégis ki fog felhívni? Vajon tényleg maga Andrea Pirlo? Csak ültem egyhelyben, kezemben a telefonommal, és azt ismételgettem magamban, hogy »Ó, Istenem, mégis mi történik velem?«

A Schalkénál volt egy szabályunk, miszerint nem lehetett telefont tartani az asztalokon, hiszen ez az egymással szembeni tiszteletlenség jele lett volna, így tehát én a lábam között szorongattam a mobilomat, s amint megláttam, hogy egy olaszországi számról keresnek, azonnal kirohantam a teremből, ahol éppen tartózkodtunk. Mint kiderült, valóban Pirlo hívott fel, aki rögtön azzal kezdte, hogy a Juventusnál nagyon erősen hisznek abban, hogy leigazolásom esetén fontos tagja lehetek az együttesnek. 

Csak reménykedni tudtam benne, hogy minden rendben fog menni a szerződéskötéssel. Képviselőim és a Juve alkalmazottjai gyakorlatilag három-négy nap alatt elintézték a lényegi dolgokat, ezért pedig visszamentem Németországba a személyes holmimért, majd a 22. születésnapomon aláírtam a Bianconerihez. Hogy ez volt-e életem legjobb napja? Egyértelműen igen, s mindezt csak még szebbé tette, hogy leigazolásom után maga Cristiano Ronaldo is felhívott engem telefonon. 

Hihetetlen volt egy csapatban játszani egy olyan hatalmas klasszissal, mint CR7. Ronaldót mindenki egy arrogáns embernek képzeli, aki egyedül a munkára és saját sikereire gondol, holott ő éppen abban leli örömét, ha keményen dolgozhat, hozzáállása pedig másokat is képes motiválni. Cristiano nagy hangsúlyt fektet arra, hogy karban tartsa szervezetét, s hogy állandóan jó fizikai állapotban legyen, amit az is bizonyít, hogy ő még akkor is képes volt lemenni az edzőterembe, vagy akár törülközőt venni a nyakába, s megejteni egy jeges fürdőt, ha hajnali háromkor értünk haza egy idegenbeli meccsről, s a többiek már régen hazamentek. 

Egy ilyen alkalommal azt mondta nekem, hogy tartsak vele, mivel az efféle tevékenység nagyon jót tesz a testemnek, emellett pedig azt javasolta, hogy ha nem bírom 5 percig, tartózkodjak csak 20-30 másodpercet a vízben, ő pedig szívesen beszélget velem eközben. Bármennyire is fáradt voltam, nem tudtam nemet mondani neki. A Juventusnál töltött első két hónapom során nem tudtam elhinni, hogy egy ekkora legendával játszhatok együtt, ám mikor egy idő után profi labdarúgóvá váltam a korábbi szurkolóból, vele, illetve többi csapattársammal is normális emberként viselkedtem. 

A legszívesebben a Barcelona elleni idegenbeli meccsemre emlékszem vissza. Mikor tizenhét esztendős voltam, a katalán városban nyaraltam családommal, édesanyám pedig hosszasan könyörgött a biztonságiaknak, hogy engedjenek be a Camp Nouba, ők pedig végül engedtek is a kérésnek. Ekkor olyan futballistákat láthattam testközelből edzeni, mint például Leo Messi, vagy akár Neymar, így mikor 2020 decemberében bevettem a Blaugranata kapuját a stadionban, arra gondoltam, hogy sikerült bezárom egy kört pályafutásomban és életemben. 

Gyermekkorom kedvenc játékosa az AS Roma legendája, Francesco Totti volt, azonban sosem próbáltam utánozni őt, mivel mindig önmagam szerettem volna lenni: egy olyan focistává szerettem volna válni, aki valóban én, Weston McKennie vagyok. Természetesen voltak kedvenc futballistáim, de egyiküket sem bálványoztam túlzottan. Korábban volt egy fizikoterapeutám, aki a Románál is dolgozott, ő pedig egyszer szerzett nekem egy dedikált Totti-mezt, melyet a korábbi legenda személyesen hozott el nekem Torinóba, amit nem is akartam elhinni" – zárta szavait McKennie.