A Juventus ma este 20 óra 45 perctől a szezon eddigi egyik legnagyobb rangadójának megvívására készül, ugyanis a nyerő szériában lévő Bianconeri a tabella harmadik helyén álló Lazio együttesét fogadja majd az Allianz Stadiumban, Davide Massa bíráskodása mellett. A magyar tévéadók közül a SPORT1 által műsorra tűzött meccset megelőzően régi hagyományunkhoz visszatérve a Sasok hazai szurkolóit összefogó Grande Lazio szerkesztőjével, illetve a Büntető.com munkatársával, Vági Mártonnal készítettünk hosszabb interjút, melyben a római együttes és a Zebrák szezonjának összevetése mellett szót ejtettünk a mindkét csapatnál megforduló Maurizio Sarriról, s kitértünk a hiányzókra, a csapatok legjobbjaira, valamint az esti esélyekre is. 

JuventusFanatikus: Az elején szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem, hogy elfogadtad a felkérésünket.

Vági Márton: Én köszönöm a lehetőséget!

JF: A Lazio nagyszerű szezont fut a bajnokságban, ugyanis a dobogó második fokát foglalja el 30 ponttal 14 fordulót követően, mindezt úgy, hogy az ellenfelek hálója 26 alkalommal zördült meg, míg a rómaiaké csupán 8-szor. Számítottál erre a nagyszerű szezonkezdetre, voltak már ennek korábban jelei, vagy Te magad is meglepőnek tartod?

VM: Azt sejtettem, hogy a csapat ott lesz a BL-helyek környékén, ami leginkább meglepett, az a védekezés hatékonysága. Tavaly egész évben óriási gond volt a rengeteg kapott gól, melynek számos oka volt. Például sem Strakosha, sem Reina nem hozott igazán jó kapusteljesítményt, ezzel szemben Provedel védési hatékonysága az egyik legjobb a topligákban. De Acerbi sem tudott akklimatizálódni a négyvédős rendszerbe, Luiz Felipe fejben már rég Sevillában járt, és Lazzari sem találta a helyét szélsővédőként, hiszen ő korábban mindig szárnyvédő volt. Romagnoli és Casale érkezésével, Provedel jó teljesítményével, valamint azzal, hogy Lazzari kvázi megtanult szélsővédő lenni, a vártnál is jobban összeállt a védekezésünk. Álmomban sem gondoltam volna, látva a tavalyi szezon sokszor tragikomikus jeleneteit.

JF: Összeállni látszik Sarri kezei alatt csapat?

VM: Alapvetően igen, most talán először van egyensúly a védekezés és a támadójáték között, utóbbival tavaly sem volt gond, előbbivel – ahogy fentebb is írtam – annál több. Labdával és labda nélkül is képes jól játszani a csapat, senkinek sem fáj, ha hátul kell tömörülni és melózni, ha kell mi is le tudjuk parkolni a buszt, azonban szemben az ultradeffenzív csapatokkal, szerencsére támadni is tudunk.

JF: Ha már a Juventus utolsó bajnok edzője is szóba került, eddig, hogy értékeled a munkáját? Örültél-e neki, mikor a klub kinevezte erre az állásra, és mennyire teljesít úgy, ahogy azt korábban gondoltad? Mennyiben különbözik Ő például Simone Inzaghitól, és a Rómában munkálkodó Sarri más edző benyomását kelti-e, mint tette azt például a Juventusnál, vagy a Napolinál?

VM: Személy szerint nagyon örültem a kinevezésének, Sven-Göran Erikkson óta nem érkezett igazi top edző a csapat kispadjára, szerintem Sarrit lehet annak nevezni, talán a nemzetközi sajtó is annak tartja őt. Ugye Inzaghi a Primavera csapatától jött, előtte Piolit a Bolognából hoztuk el, Petkovićot a jó ég tudja már, hogy honnan, tehát a Lotito-korszakban először fordult elő, hogy már egy kész, legfelső polcon lévő edző érkezzen a padra. A csapat és Inzaghi kapcsolata egyébként is megfáradni látszott, Inzaghinak egyelőre vannak olyan korlátjai, amit nem tud átlépni (képtelen elszakadni a 3-5-2-től, és sokszor kifejezetten rosszul cserél), ennek ellenére persze csak jószívvel gondolhatunk rá.

Sarri más karakter, jóval keményebb figurának tűnik, aki ha kell simán szembe megy a vezetőséggel is, hogy egy-egy kért igazolást megkapjon. Ilyet Simone szerintem soha nem csinált. A Napoli talán valamivel attraktívabb játékot mutatott, de az a keret szerintem erősebb volt, mint ez, a Juventus esetében viszont azt éreztem, hogy alig kapta meg a kellő bizalmat, annak hiányában pedig nehéz jól dolgozni. Jegyezzük meg, ő még bajnoki címre tudta vezetni a már akkor is gyengülő csapatot, szemben Pirlóval vagy Allegrivel, akiknek ez utána már nem jött össze.

JF: A Laziót az jellemzi az utóbbi években, hogy rendre akad egy-egy jobb szezon, mikor tényleg összeáll egy kiváló csapat, és ez eredményben is megmutatkozik (gondolok itt a Coppa Italia-győzelmekre, vagy éppen a BL-helyek elérésére), ám valahogy soha nem sikerül szintet lépni. Mondhatni stabilitás jellemzi a Biancocelestit eredmények tekintetében, és pénzügyileg is, ugyanis keveset költenek, és inkább az értékeiket próbálják megőrizni. Ez Lotito elnök úr felfogása miatt lehetséges, vagy szimplán tőkehiány miatt?

VM: Alapvetően azt gondolom, hogy a keret azokban a szezonokban, amelyeket te is említesz, felülteljesített, ami értelemszerűen nem tartható a végtelenségig. A realitás évek óta az, hogy valahol az 5.-7. hely környékére érjen oda ez a csapat, ez jellemzően össze is szokott jönni. Ne feledjük, más pénzügyi lehetőségekkel bírunk, mint a közvetlen riválisaink, ha megnézitek a jelenlegi keretet, alig találni olyan játékost, aki 10 millió eurónál többe került volna. Sergej Milinković-Savić ígéretes tehetségként érkezett, Ciro Immobile egy elég nagy dortmundi bukás után, Luis Albertót szinte senki sem ismerte, Pedrót úgy dobták ki Rómából, Felipe Andersont a West Hamtől, azonban nálunk valahogy mégis működnek a dolgok, olyan játékosok nyújtanak egészen remek teljesítményt, akik sem előtte, sem utána nem voltak jók sehol. A témával egyébként foglalkoztam a Büntetőn is, szerintem tényleg érdekes látni azt, hogy azok a játékosok, akik nálunk kifejezetten jók voltak, jellemzően milyen nagyot buktak valahol máshol.

JF: Egyáltalán Te személy szerint vágynál arra, hogy a Lazio is hasonló felfogással rendelkezzen, mint a Juventus, és már megalomán módon hajkurássza a győzelmeket és költse a pénzt, ami miatt került oda, ahova, vagy inkább azt a romantikát kedveled, amit a Lazio képvisel, hogy okos költekezéssel tudnak mindig felmutatni eredményeket, és többnyire jó focit, amolyan családias hangulatban?

VM: Akarnék olyan csapatnak szurkolni, amelyik kilenc bajnoki címet tud nyerni egymásután? Nyilván igen. Ennek ellenére nekem jobban tetszik az a klubmodell, ami nálunk valósul meg, még akkor is, ha néha bosszantó az, hogy egy-egy játékosról ilyen szinten aprónak számító 1-2 millió euróért maradunk le, vagy hogy a szintlépéshez sem biztos, hogy túl sok kellene. Voltunk mi már egyszer nagyon gazdag csapat, egy komplett világválogatott játszott nálunk, a vége majdnem megszűnés lett. Akkor inkább maradjon a mostani stabil, ám kevésbé sikeres időszak. Amíg a Romát megverjük a derbyn és előttük végzünk – ami mostanában össze szokott jönni –, addig nincs nagy baj. Teszem hozzá, szerintem mi, Lazio-szurkolók a sikernek is jobban tudunk örülni, mint például egy Juve-drukker, szerintem mi jobban megünneplünk egy amúgy nem sokat számító Szuperkupa-győzelmet, mint mondjuk ti a kilencedik bajnoki címeteket. Ez van, ti hozzászoktatok ahhoz, hogy szinte mindig nyertek, mi kevésbé.

JF: Elég sok idő eltelt már a nyár óta, így már tisztább képet lehet kapni, hogy az érkezők eddig hogy is teljesítenek. Kikkel vagy megelégedve, és kikkel kevésbé?

VM: Provedel egyelőre szenzációs, mintegy 2 millió euróba került, ár-érték arányban kiváló vétel. Romagnoli már most óriási kedvencem, sejtettem, hogy jó lesz, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Óriási Lazio-szurkolóról van szó, nyilván ez is sokat dob a teljesítményén. Egyelőre Casale is igen meggyőző, és Vecino játéka is tetszik, viszont Cancellieritől és főleg Marcos Antoniótól többet várnék. De hogy a régebb óta itt lévő játékosokról is szó legyen: Lazzari egyértelműen megtalálta a helyét ebben a rendszerben, SMS karrierje legjobb szezonját produkálja, ugyanez igaz Danilo Cataldira is, ahogy a Pedro-Anderson-Zaccagni trióra is. Immobile viszont a sérülése előtt nem élete formájában játszott, mondom ezt annak ellenére, hogy így is lőtt hat gólt, de tud ő ennél sokkal jobb is lenni, ahogy Luis Alberto teljesítményével és pláne hozzáállásával is akadnak gondok.

JF: Alessio Romagnolit többször is összeboronálták a Juvéval korábban, a megboldogult Mino Raiola személyesen is beszélt erről a lehetőségről, ám végül úgy tűnik, hogy a hátvéd inkább a szívére hallgatott, és álmai klubjába szerződött. Egy jó igazolás lehetőségéről maradt le a Bianconeri?

VM: A lehető legjobb, egyértelműen a védelem vezére lett, a szurkolók imádják, óriási szerencsénk van azzal, hogy Alessio Lazio-szurkoló, máskülönben aligha tudtuk volna őt megszerezni, több angol csapat is jóval magasabb fizetést ajánlott neki, azonban ő a szívére hallgatott. Mi pedig imádjuk őt ezért, és a pályán nyújtott teljesítményéért. Régóta figyelem a játékát, megkockáztatom, a mostani élete eddigi legjobb szezonja, pedig a Milannál is volt néhány egészen remek éve, volt olyan időszak, amikor messze ő volt a legbiztosabb pont a piros-feketéknél.

JF: Mely posztokat gondolod a Lazio gyenge pontjának, mik azok a pozíciók, amikben erősíteni kell, vagy esetleg ott mélyíteni a keretet?

VM: Mindenképpen kellene egy balhátvéd, mert bár Marušić jobblábasként megoldja a védekező feladatokat, azonban a támadásokat nem igazán tudja segíteni. Sarri játékának nagyon fontos eleme a szélsőhátvéd, az azonos oldalon játszó belső középpályás és a szélsőtámadó összjátéka. Ez Lazzari-SMS-Felipe Anderson oldalán jól működik, több veszélyes támadást is sikerül vezetni hármójuk kompinációjából, illetve a két szélső gyorsaságából. Baloldalon azonban ezek a figurák hiányoznak. A balhátvéd mellé mindenképpen kell egy kvázi cserecsatár, aki tudja tehermentesíteni a lassan 33 éves Immobilét, illetve ha Luis Alberto távozik, akkor mindenképpen kellene valaki a pótlására, mert egyelőre Bašić nem az a szint, amit a spanyol képviselni tud.

JF: Mik szerinted szeretett együttesed fő erősségei? Mennyire függ a gárda Immobilétől, vagy Sergej Milinković-Savićtól?

VM: Nagyon, azonban a derbyn elért győzelem megmutatta, hogy nyerni nélkülük is tudunk. Igaz, nem játszottunk szépen, de csapatként jól funkcionáltunk, a Romagnoli-Casale páros hibátlanul tette a dolgát, és ez elég volt a kreativitás minden elemét nélkülöző Mourinho-gárda ellen. Nem gondoltam volna tavaly, de idén mindenképpen a védekezést emelném ki, mint fő erősséget, illetve a támadók gyorsaságát, amely rengeteg gólt eredményezett.

JF: Külön érdemes kitérni Igli Tare sportigazgatóra is, kinek a szezon végén lejár a szerződése. Hosszabbítanál vele?

VM: Nagyon nehéz kérdés, ne feledjük, ő volt az, aki fillérekért hozta ide Immobilét, Milinković-Savićot, Zaccagnit, Felipe Andersont, Luis Albertót, Provedelt, ingyen szerezte meg Pedrót, Romagnolit, Vecinót, hogy a korábbi szezonokról ne is beszéljek. Emellett ő volt az, aki a nyakunkra szabadította majd’ 20 millió euróért Muriqit (aki amilyen rossz volt Rómában, annyira jó Mallorcában), ő volt az, aki lekéste a vonatot, elromlott a FAX-gépe, és húzott néhány egészen borzalmas lépést, pláne a téli átigazolási időszakban. Azonban a mérleg összességében pozitív, én mindenképpen megtartanám őt, szerintem ligán belül a jobb sportigazgatók közé tartozik. Az elmúlt tíz évben a Juventus 561, a Milan 432, az Inter 385, a Napoli 228, míg a Roma 128 millió euróval költött többet új játékosokra, mint amennyiért eladott. Nálunk ez a szám csupán 57 millió euró, ennek ellenére az elmúlt tíz évben nem igazán voltunk rosszabbak – vagy nem sokkal – mint a fent említett csapatok. Megfordítom a kérdést: ki tudna felépíteni egy folyamatosan tűzközelben lévő csapatot úgy, hogy egy-egy játékosra nagyjából 6-8 millió eurót költhet el?

JF: Hasonló cipőben jár a rutinos Pedro és Radu is, akik már a 35-ik életévüket is betöltötték. Szomorú búcsút intenél nekik, vagy úgy érzed, hogy van még bennük annyi, hogy hasznára legyenek a csapatnak, ha nem is feltétlen a pályán való játékról beszélünk?

VM: Radu nyáron biztosan visszavonul, ő idén már nem is nagyon fog játszani, egy háromvédős rendszerben talán még elmenne, négyvédősben szélsőhátvédként már nem megoldás. A klub egyik legnagyobb legendájaként fog visszavonulni, nála több meccset senki sem játszott nálunk, sosem volt egy klasszis játékos, de a szíve mindig a helyén volt, kihozta magából és a karrierjéből is a maximumot. Pedro a hírek szerint maradni fog, aminek örülök, tavalyhoz képest semmit sem romlott a teljesítménye, még mindig kifejezetten gyors játékosnak számít, a rutinja pedig sokszor aranyat ér. Grazie Mourinho!

JF: Személy szerint, ha leigazolhatnék egy játékost a Lazio keretéből, az én választásom mindenképp Sergejre esne, akire szívesen kicserélném Pogbát, továbbá a szebb napokat látott Luis Albertót, vagy éppen a szárnyvédőként remeklő Manuel Lazzarit is szívesen elnézném a Juve kötelékében. Ha választhatnál, akkor kiket hoznál el a Zebráktól?

VM: Ha Sarri 4-3-3-as felállásában és taktikájában gondolkozom, akkor elsősorban Chiesát választanám, de szerintem nálunk Rabiot és Locatelli is jól tudna funkcionálni. Szerintem a franciában sokkal több van, mint amit általában mutat magából. Vlahovićot csak azért nem említem, mert luxus lenne elhozni őt Ciro cseréjének, Bremer pedig bár remek védő, de nem biztos, hogy ugyanolyan jól tudna hosszútávon teljesíteni egy négyvédős rendszerben, mint tette azt tavaly a bikáknál háromvédősben.

JF: Az EL-ből igencsak érdekes módon esett ki a fővárosi gárda, ugyanis mind a négy együttes 8 pontot szedett össze a csoportban. Mennyire tartod jogosnak, hogy a Sasok ilyen körülmények között csak a harmadik helyre értek oda? Egyáltalán fontosnak tartottad volna az ebben a sorozatban való jó szereplést, vagy csupán nyűg lett volna az egyébként is sűrű szezonban?

VM: Alapvetően az EL és pláne az EKL nyűg, hiszen a fő cél a Bajokok Ligája, ott van az igazi pénz és presztízs. Előzetesen azt is mondtam, hogy amennyire csak lehet a B-csapatot kell majd játszani az Európa-ligában, ennek ellenére a kiesés zavart, a dániai 5-1 pedig kifejezetten megalázó volt. De ha a szezon végén odaérünk a BL-t jelentő helyekre, akkor a legkevésbé sem fog érdekelni, hogy mi történt Dániában és Hollandiában.

JF: A Konferencia Ligában szerepel majd tavasszal a Biancocelesti, amit korábban Igli Tare egy, a vesztesek számára kitalált sorozatnak nevezett emlékeim szerint. Ehhez a nyilatkozathoz hű hozzáállást vársz a csapattól, vagy elvárnád, hogy a Lazio megnyerje ezt a kupasorozatot, már csak azért is, mert a Romának ez tavaly sikerült?

VM: Én is a vesztesek ligájának tartom, aki ott van, egyáltalán nem akar ott lenni, vagy azért van ott, mert kiesett egy erősebb ligából, vagy azért, mert gyengén szerepelt a bajnokságban. Egyetlen komolyan vehető csapatnak sem célja a Konferencia Liga, emiatt helyénvaló a vesztesek ligája kifejezés, és igen, ezúttal mi voltunk a vesztesek, amiért odakerültünk. Ettől függetlenül nyerni mindig jó, de csak akkor mondanék igent egy EKL-sikerre, ha közben a BL-hely is összejön. De attól tartok, hogy ez nem zéró összegű játszma, a keret nem elég mély ahhoz, hogy két, esetleg az Olasz Kupával együtt három fronton helytálljunk. Nálam egyértelműen az EKL kerülne a fontossági sorrend végére. Egy esetleges Olasz Kupa-sikert fontosabbnak tartanék, pláne, hogy az már a nyolcadik lehetne, közelíthetnék a tizedik felé.

JF: Mit vársz összességében ettől a szezontól? Képes lehet akkora menetelésre a fővárosi gárda, mint az történt a 2019/2020-as szezonban, netalán megtörténhet az, ami 1999-2000-ben?

VM: A bajnoki cím nem reális, igaz, a dobogó sem, ennek ellenére az akár még össze is jöhet. Ehhez kellene télen egy igazán jó balhátvéd (én már kinéztem az Empoliban játszó Parisit, remélem a stáb is), illetve az, hogy az alapemberek, elsősorban Milinković-Savić itt maradjanak és egy komolyabb sérüléshullám is elkerüljön minket. Ha megnézzük a keret értékeket, akkor azt kapjuk, hogy csak a hetedikek vagyunk, ennek ellenére szerintem az Atalanta-Inter-Roma trió előzhető, az pedig már minimum negyedik hely.

JF: Mit gondolsz az Allegri-féle Juventusról?

VM: Szintén a Büntetőre épp most írtam egy cikket rólatok, és talán ti nem fogtok egyetérteni, de szerintem Allegri a maximumot hozza ki a keretből, ennyi sérülttel és ennyire sűrű menetrenddel. Kísértetiesen hasonlít a szezonotok a 2015-2016-oshoz, akkor egy Torino elleni győzelem indította be a csapatot, és legyünk őszinték, a Torino elleni győzelem óta a bajnokságban egész jót mentek, még akkor is, ha a játék akadozik. Allegrivel ritkán játszott igazán szép focit a Juve, de mindig eredményes tudott lenni, valahogy mindig tudott nyerni. Ha egyszer végre felépül mindenki, és Allegri kétszer egymás után ugyanazt a kezdőt küldheti ki a pályára, akkor még a Scudettót sem gondolnám elképzelhetetlennek, biztos vagyok benne, hogy a Napolinál is lesznek hullámvölgyek még.

JF: Sarri mester mely játékosokat lesz kénytelen nélkülözni az esti találkozóra, és ezen játékosok hiánya mekkora érvágás?

VM: Jelen állás szerint Lazzari és Zaccagni nem játszhat, ami nagyon komoly érvágás, ráadásul szerintem Ciro sem fog bírni még 90 percet. Hysaj hátul életveszély lesz, az ő oldalán lesz keresnivalótok bőven. Egy dögunalmas 0-0-ban kiegyezünk?

JF: A torinóiak öt bajnoki győzelmet követően várják majd a rómaiakat, ezen összecsapásokon pedig az impozánsnak tűnő 9-0-ás gólkülönbséget tudják felmutatni, míg a Lazio egy remek sorozatot követően egymás után két rossz meccset játszott a Salernitana és a Feyenoord ellen, ám ezt feledtetni tudta egy derbi-győzelemmel és egy Monza elleni 1-0-val. Mit vársz ettől a meccstől, és milyen végeredmény fog születni?  

VM: Gólparádét semmiképpen sem, mindkét csapat védelme stabil lábakon áll, szerintem óvatosan fognak kezdeni a felek. Fáradtak is a játékosok, a nevetséges katari világbajnokság miatt a valaha volt legsűrűbb szeptember-októberen vannak túl, csoda, hogy még bírnak egyáltalán járni. Aligha véletlen a rengeteg sérült mindenhol, Sarrinak abszolút igaza volt abban, hogy mit is adott Katar a futballvilágának, amiért miattuk fel kellett borítani mindent. Azt hiszem tudjuk a választ mindannyian. Visszatérve a mérkőzésre: nem várok látványos találkozót, könnyen lehet, hogy egyetlen gól fog dönteni. Ha így lesz, döntsön a mi javunkra!

A Sky Sport Italia szerint a Juventus a következő kezdőcsapattal állhat majd fel a meccsen: