A Bianconerit idén nyáron elhagyó olasz támadó, Federico Bernardeschi a napokban hosszabb interjút adott az itáliai médiának, ezen belül pedig több témát is érintve beszélt Andrea Pirlo Juventusáról, kijelentve, hogy a Torinóban töltött öt szezon alatt mindig kiérdemelte helyét a csapatban, valamint szót ejtett az egykori csapata előtt álló kihívásokról, s Paulo Dybala Romához igazolásáról is. 

"Az MLS taktikai szempontból nagyon hasonlít a Premier League-re, azonban az angol bajnokság technikailag egyértelműen az amerikai fölött áll, már ami a játékosok átlagminőségét és piaci értékét illeti. A mi ligánk véleményem szerint abba az irányba szeretne építkezni, ahol a brit futball található, melyet az is megmutat, hogy az itteni klubok számos külföldi, vagy akár egyenesen európai játékost szerződtettek az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben" – fogalmazott a Sky Sport Italia munkatársának. 

"Az MLS-ben máskor indult a szezon az európai futballhoz képest, ekképp én gyakorlatilag az idény közepén lettem a Toronto FC játékosa, s nem volt felkészülési időszakom az együttesnél, ahol ennek ellenére is háromnaponta játszom. Társaim ebből kifolyólag egyelőre magasabb szinten állnak, mint én, s mivel nincs sok időm az edzésekre, erőn felül is megpróbálok jó kondícióba kerülni, valamint elemezni a bajnokság és a gárda taktikáját, hogy minél jobban elsajátíthassam az amerikai futballstílust. 

Az elmúlt hetekben számos ajánlat közül válogathattam, s a mai piaci körülmények miatt hallatlanul szerencsésnek érzem magam emiatt, ugyanis így minden egyes megkeresést kiértékelhettem, s nem kellett rábólintanom egy számomra nem tetsző projektre csak azért, mert nem volt más lehetőségem. Alapvetően úgy gondolom, hogy ha több klub tett volna nekem ajánlatot, akkor is a Torontóra esett volna a választásom, mivel pályafutásom során öt évet tölthettem Olaszország egyik legnagyobb klubjánál, ahol nagyszerű élményeken mentem keresztül, s ahol minden szempontból felnőttem. 

Nagyon sokat köszönhetek az Öreg Hölgynek mindazért, amit a klub tanított nekem, s úgy vélem, hogy végső soron emiatt volt ennyi megkeresésem a klubtól való távozásomat követően. Úgy vélem, hogy meggyőző teljesítményt nyújtottam a Bianconeri, valamint az olasz válogatott szerelésében, s nem lehet kérdés, hogy megálltam a helyem ezeken a szinteken, ezért pedig úgy éreztem, hogy szükségem van egy nagyobb horderejű környezetváltásra, s egy más kontinensen való tapasztalatszerzésre. 

Az elmúlt öt szezonban számos nehéz pillanaton mentem keresztül, amit úgy vélem, senki előtt sem kell megmagyaráznom, mivel mindenki számára egyértelmű volt a gondok fennállása. Itt elsősorban az Andrea Pirlo neve által fémjelezett esztendőre gondolok, mikor alig találtam rá a nekem kellő folytonosságra, mivel nem voltam képes megfelelni annak, amit a mester követelt tőlem, s egyszerűen nem tudtam megfelelő produkciót nyújtani az általa megkövetelt szerepkörben, azaz balhátvédként, hiába törekedtem erre minden erőmmel. 

A Torinóban töltött idények alatt viszont ennek ellenére is számos meccsen kaptam lehetőséget, s az együttesnél végbemenő három edzőváltás ellenére is képes voltam megtalálni helyemet, úgy a keretben, mint a pályán. Az ember életében természetesen vannak nehéz pillanatok, én azonban mindig emelt fővel jutottam túl ezeken a gondokon, hiszen még legrosszabb évemben, Pirlo idényében is beválogattak az Azzurriba, ahol én magam is az egyik főszereplője lehetettem az Európa-bajnokság megnyerésének. 

Mindenkinek sokkal könnyebb egy olyan klubban futballoznia, ahol állandó edzőváltások helyett egy jónak tűnő, ambiciózus projekttel találkozhat, mint egy olyan együttesben, ahol állandó bizonytalanságban kell tengődnie. Ha egy csapat gyakran cserélgeti mestereit, a játékosok hajlamosak összezavarodni, mivel minden egyes szakember a saját elképzeléseit akarja ráerőltetni a labdarúgókra, neked pedig kötelező alkalmazkodod az éppen aktuális taktikához, melyet én őszintén szólva nagyon megsínylettem. 

Mindig is készen álltam arra, hogy legjobb tudásom szerint segítsem a csapatot, ám az, hogy mindig más és más pozícióban kellett futballoznom, teljes mértékben megbénított, s hosszabb távon is rossz hatással volt rám, ugyanakkor ennek dacára sem bántam meg, hogy a maradás mellett döntöttem, s hogy nem távoztam a Juventustól. Alapvetően mindig jó viszonyban álltam trénerjeimmel, kiváltképp Max Allegrivel, s ötletei ellenére még Andrea Pirlóval is, akivel magánemberként egyébként remek kapcsolatot ápolok, s mind a mai napig gyakran beszélek vele. 

Örülök annak, ami Paulo Dybalával történt, mivel annak fényében, hogy milyen jó srác, s milyen remek futballista, egyértelműen megérdemelte azt a nagyszabású bemutató ceremóniát, melyet a tiszteletére rendeztek az AS Románál, ahol véleményem szerint alapvetően is megtalálja majd a helyét, s kiváló teljesítménnyel fog előrukkolni. Vele ellentétben Cristiano Ronaldo helyzetéről semmit sem hallottam, s nem tudom, hogy merre visz majd az útja, azonban Cris egy remek barátom, ezért nagyon bízom abban, hogy a számára legjobb megoldás születik majd jövőjét illetően. 

A Juventus hozzászokott a győzelem ízéhez, emiatt pedig a csapatnak minden évben a további sikerek elérésére kell felkészülnie. Ez a jellemvonás egészen egyszerűen benne van a klub génjeiben, s az alakulat szinte minden évben képes volt megfelelni a saját DNS-e által követelt elvárásoknak, még akkor is, mikor a dolgok nem mentek jól a gárdánál. A Bianconeri keretét olyan bajnokok alkotják, akik képesek lehetnek, s képesek is lesznek különbséget jelenteni a fontos meccseken, ebből kifolyólag pedig biztos vagyok benne, hogy a Zebrák tekinthetők a Scudetto legnagyobb favoritjának, már csak Max Allegri személye miatt is" – zárta szavait Bernardeschi.