A Juventus egykori legendás középpályása, Claudio Marchiso a minap hosszabb interjút adott az olasz sportsajtónak, melyben szót ejtett a Bianconeri utolsó hazai összecsapásán történtekről, azaz Giorgio Chiellini és Paulo Dybala megható búcsújáról, emellett pedig szót ejtett a csapat feltörekvő tehetségéről, Fabio Mirettiről is, akit sokan a torinói Kis Herceghez hasonlítanak karakterisztikája miatt, elöljáróban azonban az olasz válogatott jelenéről, valamint várható jövőjéről sem feledkezett meg.  

"Ha nem lenne mit köszönnünk Roberto Mancininek a tavalyi Európa-bajnokság megnyerése miatt, egyértelműen az Azzurri történelmének legrosszabb időszakáról beszélnénk, hiszen a válogatott sorozatban két világbajnokságról maradt le. Futballkultúránkban alapvetően is rendkívül mély problémák gyökereznek, ennek pedig nem csupán gazdasági, hanem mentalitással kapcsolatos okai is vannak, hiszen a 23 év alatti fiatalok a Serie A-ban kapják a legkevesebb lehetőséget a topbajnokságok közül" – fogalmazott a La Stampa munkatársának. 

"Badarság, hogy ez amiatt van, mert a fiatalok nem állnak készen arra, hogy ilyen magas szinten teljesítsenek, mivel ilyen életkorban éppen azzal lehet a legtöbbet fejlődni, hogy az egyes labdarúgók folyamatosan játéklehetőséghez jutnak. Amennyiben a Juventust nem sorolták volna vissza a másodosztályba a Calciopoli következményeként, én magam is jóval lassabb növekedést mutattam volna. Az ifjú reménységekben mindig bízni kellene, nem csupán a nehéz időkben, egy vezetőedzőnek pedig pontosan tisztában kellene lennie azzal, hogy miként kell bánnia a feltörekvő tehetségekkel. 

Fabio Miretti, valamint az én karrierem között egyértelmű hasonlóság van abból a szempontból, hogy mindketten a klub utánpótlásában nevelkedtünk, s innen kerültünk fel az első csapathoz, azonban legfontosabb jellemzőink eltérnek egymástól. Rendkívül kedvelem és nagyra tartom Fabiót, mivel azt látom rajta, hogy játékintelligenciája sokszor nagyobb, pályán való látása pedig gyakorta jobb, mint néhány olyan labdarúgónak, akik már évek óta a Bianconeri keretének részét képezik, ez pedig egyértelműen tehetségének, nevelésének, illetve megfelelő menedzselésének köszönhető. 

Természetesen egy ilyen fiatal labdarúgó esetében mindig hatalmas nyomással kell szembenézni, s nem csak a pályán, hanem azon kívül is, azonban a játékosok csak abban az esetben fejlődhetnek, ha kipróbálják képességeiket, ehhez pedig elengedhetetlenül meg kell tapasztalniuk mind a fényes győzelmeket, mind pedig a súlyos vereségeket, máskülönben egy buborékban fognak nevelkedni, ami meggátolja őket abban, hogy a későbbiekben kibontakoztassák azon képességeiket, melyek miatt sokan olyan nagy jövőt jósolnak nekik. 

Nem mondhatnám, hogy elégedett, vagy hogy boldog vagyok a Juventus szezonja miatt, ám ezzel együtt azt is fel kell tudnunk dolgozni, hogy egy alakulat nem lehet képes állandó jelleggel győzelmet aratni az egyes sorozatokban. A bajnokság idei kiírása meglehetősen nehezen indult, mivel Cristiano Ronaldo távozott, Federico Chiesa pedig egy súlyos sérülés miatt dőlt ki a rendelkezésre álló opciók, s a legfontosabb alapemberek közül. 

Ezek miatt karácsony tájékán rengetegen vélekedtek úgy, hogy a Bianconeri talán még arra is képtelen lesz, hogy kvalifikálja magát a Bajnokok Ligájába, ám ehhez képest április elején a csapatnak még arra is lehetősége nyílt, hogy visszatérjen a Scudettóért folyó küzdelembe, még akkor is, ha ezzel végül nem tudott élni az Intertől elszenvedett vereségből kifolyólag. Ha e szemüvegen keresztül nézzük az elmúlt hónapok eseményeit, valamint hozzávesszük, hogy kilenc, sorozatban elhódított aranyérmet követően most egy újjáépítés vette kezdetét a klubnál, véleményem szerint nem is nevezhetjük olyan katasztrofálisnak a mostani idényt. 

Játékosként sajnos nem volt szerencsém búcsút inteni az Allianz Stadium közönségének, ezért pedig örülök annak, hogy Giorgio Chiellini megtehette ezt, aki a legmegfelelőbb pillanatot választotta a Zebráktól való távozásra. Természetesen szebb lett volna, ha mindezt egy utolsó trófea magasba emelését követően tehette volna meg, ám végső soron nem ez számít, ugyanis összességében senki sem erre, hanem a Capitano által hagyott példára fog emlékezni a múltba való visszanézéskor. Chiello számos nagyszerű tulajdonsága közül elsősorban akaraterejét emelném ki, hiszen bár régen sokszor csúfolódtunk vele szerény technikai képességei miatt, karrierje során e téren is hihetetlen képzettségre tett szert. Soha nem láttam olyan futballistát, aki pályafutása ideje alatt akkora fejlődésen ment volna keresztül ebből a szempontból, mint ő. 

Giorgio búcsúja mosolyra késztetett engem, Paulo Dybala miatt azonban vérzett a szívem és kicsordult a könnyem, miközben rendkívüli szomorúságot éreztem magamban. Úgy vélem, hogy jelen helyzetben nem lenne szabad ítélkeznünk, ezért pedig ne is az ide vezető eseményekkel, hanem a szurkolók felé mutatott szeretetével foglalkozzunk, ami miatt búcsúmeccse egészen gyönyörűre sikeredett, éppen olyanra, mint amelyet La Joya megérdemelt 115 gólt követően. Bár sokan vannak azon az állásponton, hogy Dybala jóval többre is képes lett volna a Juventusnál töltött szezonok alatt, úgy vélem, hogy az igazi drukkerek nem felejtik el, hogy az argentin mennyit jelentett éveken keresztül a Bianconeri számára" – összegzett Marchisio.