Több szempontból is érdekes és emlékezetes volt a tegnapi Hellas Verona elleni összecsapás, amikor is a két téli szerzemény egyből a kezdő tizenegyben találhatta magát, ezt pedig egy-egy góllal és jó játékkal hálálták meg. Többek közt arra a kérdésre keressük ezúttal a választ, hogy mennyit változtatott a két új igazolás a Juve játékán, és mekkora mértékben köszönhető nekik ez a győzelem.

Legelőször a kezdő összeállítását nézzük meg, ugyanis ezúttal nem a legtöbbet használt 4-4-2-ben játszott az olasz rekordbajnok, hanem egy elsőre nem biztos, hogy kézenfekvőnek tűnő 4-3-3-at vette elő a tarsolyából Allegri, amiben kapásból Morata, Dybala és Zakaria sem a megszokott szerepkörében tevékenykedett. Alapból a 4-3-1-2 egy lényegesen észszerűbb választásnak tűnt volna, ám annak ellenére, hogy bármilyen furának is nézett ki ez hadrend, épp azon játékosok játszottak igazán jól, akik esetében inkább az ellenkezőjét feltételeztük volna.

Csapatszinten fejlődést nem tapasztalhattunk, nem lettek jobban megkomponáltabbak a támadások, a labdakihozatalok, ellenben az egyéni teljesítmények kivétel nélkül rendben voltak. A játékstílusban sem vélhettünk felfedezni bármiféle különbséget, ugyanis a Tudor-féle Verona a magas presszinggel, labdatartó játékával dominálni tudott, ami minden körülmények között kellemetlen az olasz rekordbajnokra nézve, még ha jelen esetben kevésbé is fontos, hogy mily módon ér el győzelmet a Juventus.

Ha például csak a mérkőzés összefoglalóját látjuk, már abból is érzékelhető, hogy egy támadás alkalmával két-három Juve-játékostól több nem szerepel a képen, ami elég szépen megmutatja, hogy milyen szinten játszott kontrafutballt a Bianconeri, amire az ellenfél kényszerítette rá. A labdakihozatalok sem voltak éppenséggel zökkenőmentesek, de már az is nagy szónak számít, hogy ordító hiba nem volt a kapu előtt. A legjobb periódusait a Juve kétségtelenül a második találatot követően élte, amikor már a legkisebb remény is elvészni tűnt a veronaiak számára, akik hiába voltak taktikailag jobban felkészítve, hiába játszottak egységesebben és próbálkoztak többet, a kapu előtt nem tudtak sem ziccereket kialakítani, sem a meglévő lehetőségekkel nem tudtak élni. 

Ennek szöges ellentéte volt a Juventus, ugyanis így, hogy immáron rendelkezik az együttes egy gólerős centerrel, nem különösebben ordító ziccerekből is sikerül gólt szerezni, míg máskor még a 100%-ra kijátszott helyzeteket sem sikerült találtra váltani. Nem csak ezen képességével tudott Vlahović sokat hozzáadni a csapat futballjához, hanem azzal, hogy folyamatosan erőszakosan belement párharcokba, küzdött a labdákért, elképesztő megoldásokkal segítette a támadásokat, hatalmas pluszt adott az egész csapatnak.

Zakaria úgyszintén a gólján kívül is hasznos volt, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy a megszokott hátra passzok helyett megpróbált mindig előre játszani, emellett pedig a többi középpályáshoz hasonlóan jól szűrt. 

Ami szintén szembetűnő volt, hogy ezen két játékos mentálisan milyen jó hatást gyakorolt az egész csapatra. Sokat javult az egész gárda hozzáállása a meccshez, hatalmas küzdéseket láthattunk, ami leginkább Dybalán és Moratán látszódott, akik hatalmasat dolgoztak védekezésben, míg az egyébként defenzív felfogású futballisták egyre inkább vállalkozó kedvűeknek tűntek, ezt pedig leginkább Rabiot-n vettem észre. Természetesen előbbihez nagyban hozzájárulhatott az, hogy ahhoz, hogy egy 4-4-2 alakuljon ki a védekező fázisban, a két játékos egyikének vissza kell zárnia, ami különösebben egyikük ínyére sincs, míg az utóbbi változás szintén elkerülhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan lehessen kontratámadásokat vezetni.

Ezzel az összecsapással azon megállapítások nyernek megerősítést, miszerint jó igazolásnak számít Vlahović és Zakaria, továbbá egy fénysugár is, miszerint Allegri nem teljesen a menthetetlen kategória, és amennyiben muszáj, képes a komfortzónájából kilépni. A támadójáték továbbra sem lett gördülékenyebb, kiterveltebb, továbbra sem tud a Juve dominálni, így pedig a csapatjáték terén nem lett jobb az olasz rekordbajnok. Komoly erőfelmérő lesz az Atalanta elleni meccs, amit létfontosságú megnyeri. Ezt követően már könnyebb lesz beszélni arról, hogy mennyire reális a BL-helyek elérése, minden esetre az esélyek rengeteget nőttek a mercatót követően.

Egyéni teljesítmények:

A meccs embere: Dušan Vlahović