Mint ismert, a Juventus néhány esztendővel ezelőtt rendkívül közel állt ahhoz, hogy megszerezze napjaink egyik legfelkapottabb futballista-reménységét, a kis túlzással fél Európa által csábított Erling Braut Hålandot, akit 2017 környékén a nevelőegyesületének számító Molde alakulatától lett volna lehetősége szerződtetnie az Öreg Hölgynek. A korábban a Bianconeri, most pedig az Inter vezérigazgatójaként tevékenykedő Beppe Marotta nyíltan beszélt arról, hogy annak idején jó esélye volt a norvég támadó szerződtetésére, most pedig a korábban a Juve és a Molde között közvetítő ügynök, Vincenzo Morabito osztotta meg saját történetét az olasz sportsajtóval, melyet az alábbiakban olvashattok. 

"Történetünk 2017. november 3-án kezdődött, mikor is egy meglehetősen érdekes emailt kaptam a Juventus ifjúsági szektorának akkori átigazolási igazgatójától, Federico Cherubinitől, melyben arra kért, hogy vegyen fel a kapcsolatot a Moldéval, s közvetítsek a két klub elkövetkezendő hónapokban megejtendő egyeztetései során. Cherubini minden bizonnyal skandináv kapcsolataim miatt kért fel engem a feladatra, ugyanis tudvalévő volt, hogy igen jó viszonyt ápolok az ismert ügynökkel, Jim Solbakkennel, valamint a norvég együttes akkori mesterével, Ole Gunnar Solskjærral, aki a 2017-2018-as szezonban éppen Erling Braut Håland mesterének számított" – kezdte mondanivalóját a Tuttosport kérdésére. 

"Federico a kezdetektől fogva rendkívül elszántnak számított az ügyet illetően, s nagy meggyőzőerővel lépett fel érdekeinek érvényesítéséért. Az ekkor még rendkívül fiatal Erlingről a Bianconeri az egykori labdarúgójának számító Luciano Spinosi fiának, s Sven-Goran Eriksson korábbi asszisztensének, Dodo Spinosinak jóvoltából szerzett tudomást, aki nagyszerű kapcsolatot ápolt egy norvég menedzserrel, aki történetesen igen közel állt Alf-Inge Hålandhoz, a támadó édesapjához. Cherubini több ízben is személyes látogatást tett Norvégiában, majd ezt követően, 2017 decemberében a Juventus Torinóban is vendégül látta Hålandot, valamint édesapját, melynek keretein belül ellátogattak a klub Vinovóban fellelhető sportközpontjába, s megtekintették az Inter elleni Derby d'Italiát is. A családot, valamint a srácot annyira lenyűgözte az Öreg Hölgyet körüllengő légkör, hogy a fekete-fehérek rendkívül optimistán állhattak hozzá a Moldéval kezdődő tárgyalásokhoz, s egy ponton biztosak voltak benne, hogy sikerülni fog szerződtetniük a játékost. 

A Molde vezetősége azonban annak ellenére, hogy Håland ekkor még egyáltalán nem számított nagy névnek, s a Juventus volt az egyetlen topklub, mely érdeklődött iránta, elsőre irracionális követelést fogalmazott meg a torinóiaknak: kijelentették, hogy 10 millió eurót szeretnének kapni a csatárért. 10 millió eurót egy tizenhét esztendős futballistáért, amit a Juve természetesen azonnal elutasított. Ezután a norvégok illetékesei beszéltek Erlinggel, aki elmondta nekik, hogy mennyire elnyerte tetszését a Bianconeri működése és  a fejesek fogadtatása, újabb ajánlattal rukkoltak elő, s leszögezték, hogy 2,5 millió euróért is hajlandóak lennének értékesíteni a labdarúgót. Ez az összeg magától értetődő módon továbbra is igen magasnak bizonyult Erling tapasztalatlanságának fényében, ráadásul a Molde egy olyan kitételt is bevetetett volna a szerződésbe, mely garantálta volna, hogy amennyiben a Juve a jövőben értékesíti a centert, a transzferdíj 50%-a az anyaklubot fogja illetni. 

Håland képviselői szkeptikusan álltak ez utóbbi záradékhoz, ugyanis a srác képességeit figyelembe véve biztosak voltak benne, hogy ha a Juventusnak valóban sikerül megszereznie őt, akkor Erling a Bianconeri kötelékében is fog maradni. 2018. január 12-én Solbakken Olaszországba utazott, hogy találkozzon Cherubinivel. A megbeszélésre a milánói Westin Palace szállodában került sor, a fekete-fehérek pedig bizakodva várták a tárgyalások eljövetelét, ugyanis ha az értékesítést végrehajtani kívánó fél kerekedik fel annak érdekében, hogy megállapodást kössön egy kérővel, akkor utóbbiak biztosak lehetnek az üzlet sikerességében. Fabio Paratici és Beppe Marotta szintén meg voltak győződve arról, hogy sikerül majd tető alá hozni a transzfert, azonban Cherubinivel ellentétben ők bizonyos kételyeket is megfogalmaztak az üzlettel kapcsolatban. 

Az utóbb említett kettős főként a transzfer gazdasági vonzatainak nagyságát kifogásolta, ugyanis úgy vélték, hogy rendkívül kockázatos lenne 2,5 millió eurót fizetni egy teljesen ismeretlen fiatalért, ami a maga nemében érthető aggodalom volt, hiszen nem véletlen, hogy a Juve számított az egyetlen topcsapatnak, mely valós érdeklődést mutatott Erling iránt. A Bianconeri eredetileg a klub U23-as együttesében szerette volna szerepeltetni a labdarúgót, aki azonban a legmagasabb szinten kívánt teljesíteni, ezért pedig a Zebrák megpróbáltak megállapodást kötni a Genoával a norvég kölcsönadásáról. Bár a tárgyalások e tekintetben is előrehaladott állapotban voltak, az egyeztetések végül mégis zátonyra futottak, ugyanis a Juve legfelsőbb vezetése, valamint tulajdonosi köre arra jutott, hogy egy utánpótlás-korosztályú játékosért teljes mellényúlás lenne kifizetni 2,5 millió eurót. 

Ez a döntés véleményem szerint nem hiba, hanem egyenesen bűn volt, ami ennek ellenére meglehetősen gyakran fordul elő a labdarúgás világában. Miután a Juve kihagyta ezt a ziccert, Håland rövid úton új ügynököt talált magának Mino Raiola személyében, akinek jóvoltából előbb a Red Bull Salzburg, majd a Borussia Dortmund kötelékébe szerződött. Személyes véleményem szerint a szóban forgó lehetőség, illetve annak elpuskázása a futball történelmének legnagyobb baklövései közé tartozik, ám természetesen nem tisztem megítélni a Bianconeri üzletpolitikáját" – összegzett Morabito.