A Sassuolo történelme során először tudta megverni a Juventust az Allianz Stadiumban, és összességében másodszor sikerült a Neroverdinek ez a bravúr. Eléggé rosszul hangzik ez a statisztika, amin tovább rontanak azon tények, hogy a tegnapi ellenfél elvesztette a középpálya motorját, aki ezúttal zebracsíkosban futballozott, távozott a tökéletes gépezetet összeállító mester, az első számú gólvágótól is megváltak, és az egyik kezdő hátvéd is odébb állt, mindannyian minőségi pótlás nélkül távoztak. Allegri egy olyan tréner ellen vesztette el 200. mérkőzését a Juve kispadján, aki összesen 10 alkalommal edzősködött a Serie A-ban, és két fontos játékosára sem számíthatott. Ezek a megállapítások meglehetősen komoly kudarcról árulkodnak, ám valójában annyira nem volt kínos ez a vereség, mint amilyennek hangzik.

Meglepően támadó felfogással lépett fel a Juventus a Sassuolo ellenében, először a szezonban igazi presszinget alkalmazva. Az Öreg Hölgy az első perctől fogva igyekezett kezébe venni az összecsapást, támadásokat dolgozott ki, feltolta védelmét, Dybala irányításával pedig megpróbált kreatív megoldásokkal operálni. Az első félidőben jobban is futballozott a Juve, ám a végén jött a hideg zuhany, amit már megelőzött pár figyelmeztető betörés az ellenfél részéről. Kiválóan kontrázott Dionisi gárdája, lendületből komoly gondot okoztak a Zebrák védelmének, a találat is egy ilyen akciót követően született. A második félidőben már kevésbé volt olyan lehengerlő a torinói gárda, holott Allegri megpróbálta egy cserével felpörgetni a Juve játékát, ami magával hozott egy formációváltást is. Egy gólt sikerült is valahogy kipasszírozni a csapatból, ám a meccs végéig történő támadási kényszernek az lett az eredménye, hogy egy pont helyett végül egyet sem tartott otthon az olasz rekordbajnok, aminek valójában annyira komoly jelentősége nincs, mint amilyen drámainak hangzik.

Ezen az összecsapáson a lehetőségeihez képest jól meccselt General Max, úgy tűnt, hogy tanulva az Inter elleni rangadón elkövetett hibáiból, megpróbál kezdeményezően fellépni, ám meccs utáni, kissé felháborító nyilatkozata inkább arról tanúskodott, hogy ez a felfogás csak ennek a meccsnek szólt, ugyanis az olasz edzőzseni azt a konklúziót vonta le, hogy nem kell ennyire támadni, jobb az egy pont is, mint a semmi. Ez az a tipikus kis csapatokat jellemző felfogás, amiről Lele Adani is beszélt, és ennek mentén haladt a Juventus is az ezt megelőző öt meccsén, ráadásul ezen nyilatkozatból kiindulva a következő összecsapásokon is ezt a hozzáállást szeretné látni a mester a fiain. Pedig kicsit kimozdult a komfortzónájából szerda este, ugyanis ahelyett, hogy mottójával ellentétben nem azt szerette volna csinálni, mint ellenfele felfogásának az ellenkezője, hanem megpróbált az együttes pont úgy futballozni, ahogy a Sassuolo szokott, ezzel is kényszerhelyzetbe hozva Neroverdit. Igen ám, csak ez már nem a De Zerbi-féle támadógépezet, Dionisiék már inkább képviselnek egy kiegyensúlyozottabb játékstílust, ami nem annyira extraoffenzív, mint volt, ezért jobban is tűrték az elnyomott szerepét, amiből ügyesen ki is tudtak törni, legjobb tudásukat kamatoztatva. Ettől függetlenül nem volt ez rossz ötlet a Mister részéről, a cserék is ültek többnyire.

Mivel láthatóan elúszni látszik a bajnoki cím, legalábbis kitűzött célként nem szabadna szerepelnie, ezért ahelyett, hogy visszatérnénk a futballgyilkos védekező futballhoz, sokkal ésszerűbb lenne a tegnapihoz hasonló felfogással építeni egy olyan gépezetet, ami működőképes lehet, és tavaszra képes lesz a BL-ben is menetelni jó tavaszt produkálva, mellyel sikerülne letenni egy olyan alapot, amire építeni lehet. Nagyon meglepődnék, ha Allegri ezt az utat választaná.

A mérkőzés elemzése, képekben:

Játékosok értékelése:

A Juventus legjobbja: Paulo Dybala