Az Öreg Hölgy legendás kapusa, Gianluigi Buffon a holnapi nap folyamán pályafutása során utoljára kaphat helyet az Öreg Hölgy keretében, mivel mint ismert, a  hálóőr már korábban bejelentette, hogy a szezon végén ezúttal végérvényesen elhagyja az Öreg Hölgyet, ahonnan a kudarcos szezon ellenére is méltó módon, a Coppa Italia magasba emelésével távozhatott. A portás ennek apropóján hosszabb nyilatkozatot adott a Sky Sport Italia stúdiójában, melyben számos érdekes témáról, többek között az Andrea Agnellivel ápolt viszonyáról, valamint a Bajnokok Ligája-döntők elvesztéséről is szót ejtett. Buffon szavait kísérőszöveg nélkül, teljes terjedelemben közöljük. 

"A szerda este egy teljesen más búcsú volt, mint a három évvel ezelőtti, valódi visszavonulásom, egyrészt természetesen a trófea megszerzéséből fakadó boldogságból kifolyólag, ugyanakkor a rám törő déjà vu miatt jóval kevésbé tartom érzelmes alkalomnak, mint 2018-as távozásomat, mikor az egész Allianz Stadium felállva ünnepelt. Úgy vélem, hogy más játékosokkal aligha fordulhatna elő, hogy két ízben is elbúcsúztatják őket ugyanazon klubnál, ám nekem sok egyéb mellett még ez is megadatott hosszú karrierem során. 

Mivel már ismertem a búcsú érzését, sokkal jobban viseltem, mint annak idején, s mindezen felül is úgy vélem, hogy a kérdéses este nem Gigi búcsúztatásáról, hanem a Coppa Italia megszerzésének megünnepléséről szólt, ez pedig így is van rendjén. A csapattársaim, illetve a szurkolók nem rám, hanem a találkozóra összpontosították figyelmüket, ez pedig sokkal fontosabb volt az adott helyzetben, mint hogy a mérkőzést követően a levegőbe dobtak, vagy hogy én emelhettem fel a serleget. Három évvel ezelőtt nem voltam tisztában pályafutásom folytatásának pontosabb körülményeivel, s néhány tényezőnek köszönhetően a sors később újra összehozott a Juventusszal, amire a mai napig a lehető legnagyobb ajándékként tekintek. Ez egy újabb példa volt arra, hogy az életben nincsenek zárt ajtók, mivel nem tudhatjuk, hogy kivel találkozunk újra egy elválást követően. Ennek a történetnek így kellett befejeződnie, egy ehhez hasonló szép estével, s a megtapasztalt jó érzésekkel, melyek mindenki számára megmaradnak, az idők végezetéig. 

Andrea Agnelli elnök úrhoz mindig hatalmas bizalom és összhang fűzött. Közös éveink során számos alkalommal fordulhattam hozzá a legnagyobb lojalitással, s kijelenthetem, hogy mindvégig biztos voltam benne, hogy az elnök úr által elmondottak a színtiszta igazságot tartalmazzák. Beszélgetéseink mindegyikében fenntartások nélkül kommunikálhattam vele, egy ilyen jellegű párbeszéd pedig azt jelenti, hogy a diskurzust folytató felek között fennáll a bizalom kiépítéséhez szükséges harmónia, s hogy sosem fog felmerülni tapintatlanság közöttünk, valamint, hogy sosem fogjuk hátba döfni a másikat. Mindannyian nehéz időszakon megyünk keresztül, egy olyan szezonon, melynek legfőbb jellemzőit közel egy évtizede nem tapasztalhattuk meg, azonban Andrea jó ember, aki továbbra is képes meglelni a klub számára is kifizetődő megoldásokat a bonyolultabb pillanatokon való túljutás érdekében. Agnellinek minden bizonnyal jó oka van rá, hogy meghozzon egyes döntéseket, ezen határozatokért pedig aligha hibáztathatná őt bárki is. Az efféle megnyilvánulások pusztán a képmutatásra jelentenek kiváló példákat. A lehető legjobb dolog, ha valaki képes nagy bátorsággal és eltökéltséggel megoldást találni egyes gondokra, kiváltképp, ha azokat éppenséggel ő maga okozta. 

Ha elveszítesz egy döntőt, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál, sokkal inkább arról ad tanúbizonyságot, hogy nagyon közel kerültél a sikerhez, s mindent megtettél annak eléréséért. Ha rádöbbensz, hogy nem valósíthatsz meg bizonyos célokat, legbelül természetesen sajnálni fogod, ahogy én is csalódott vagyok, amiért nem emelhettem magasba a Bajnokok Ligája trófeáját, ugyanakkor az is igaz, hogy ezen cím elhódítása mindenki számára igen nehéz feladatot jelent, ez pedig hatványozottan igaz, ha az olasz futball elmúlt tíz esztendejéből indulunk ki. A hazai labdarúgás által jelentett kihívások ellenére a Juventus két ízben is képes volt bejutni a sorozat fináléjába, ami azt jelenti, hogy ha a sportban is úgy viselkedsz, mint az életben, azaz a végsőkig küzdesz álmaid megvalósításáért, semmi sem lehetetlen. A Bianconeri a szóban forgó két idényben hatalmas szenvedéllyel harcolt a sikerért, s egy olyan csapatot tudhatott magáénak, mely bátran kiállt egyes értékek mellett. 

Egy alakulat erejét a közvélemény általában a klubtőke nagyságához, vagy a futballisták fizetésének összegéhez köti. Az első szempontot illetően az elmúlt tíz esztendőben nem egy alkalommal tartoztunk a kontinens élmezőnyébe, azonban meggyőződésem, hogy a két BL-döntőt nem tőkeerőnk nagyságának, hanem a csapatszellem megfelelőségének köszönhettük. Lehetsz akármilyen gazdag, ha alakulatod labdarúgói nem képesek összhangban tevékenykedni, mivel a futballban a gazdasági tényezők nem befolyásolják a játékosok lelkiállapotát. Sokan úgy hiszik, hogy a sok pénz automatikusan maga után vonja a legnagyobb trófeákat, holott az elmúlt években számtalan alkalommal láthattunk példát ennek ellenkezőjére a Bajnokok Ligájában. 

Mint már korábban említettem, most szükségem van húsz-huszonöt napra helyzetem átértékeléséhez, azaz a befutó ajánlatok kielemzéséhez, s annak felméréséhez, hogy továbbra is rendelkezem-e elegendő energiával a folytatáshoz, valamint, hogy ezen megkeresések tartalmaznak-e olyan szempontokat, melyek új élményeket jelenthetnek nekem az eddigiekhez képest. Ha egy ajánlat sem kelti fel bennem a lelkesedést, valamint a játék iránti vágyat, vissza fogok vonulni, azonban úgy vélem, összességében megérdemlem, hogy meghosszabbítsam karrieremet. Az elmúlt esztendő egy rendkívül bonyolult és hosszú évnek számított, részben 2020 mindenki előtt ismeretes eseményei miatt, melyek a futballra is alapvető hatást gyakoroltak. A leállást követő újrakezdés után háromnaponta pályára kellett lépnünk, s természetes, hogy emiatt sokak energiaszintje megfogyatkozott, ideértve a fiatalabb játékosokat is. 

Az elmúlt hónapokban minden sokkal bonyolultabb volt a megszokottnál, ezért pedig a szezon befejeztével nekem is el kell mennem nyaralni, hogy tizenöt napot a családommal tölthessek, energiaszintem feltöltése után pedig még mindig számos napom lesz rá, hogy górcső alá vegyem a hozzám érkező megkereséseket. Kijelenthetem, hogy kizárólag olyan ajánlatot fogok elfogadni, melyet méltónak érzek eddig képviselt szellemiségemhez, s történetemhez, mivel alapvetően továbbra sem szoktam hozzá  Öreg Hölgy kötelékén kívül való szerepléshez, s nem szeretnék rossz benyomást tenni lehetséges új társaimra, vagy ledönteni önmagam szobrát.

Úgy érzem, kénytelen vagyok folytatni, ameddig mentálisan és fizikálisan bírom, mert hajthatatlannak bizonyulok, s továbbra is képes vagyok a világ legjobb kapusainak szintjén, valamint a korábbiakban képviselt mutatóimhoz hasonló módon védeni. Amíg reményem van bizonyos trófeák elhódítására, nem fogom feladni álmaimat, azonban ha többé nem rendelkezem majd ezzel, magam is be fogom látni, hogy félre kell állnom, s véglegesen szögre kell akasztanom kesztyűmet. Mindennek ellenére leszögezném, hogy elsősorban nem egyes serlegek megszerzése miatt szeretném folytatni karrieremet, mivel szinte mindent megnyertem, melyre csak lehetőségem volt, s elégedettnek érzem magam pályafutásom gazdagsága miatt. Nem emelhettem magasba minden trófeát, melyet szerettem volna, de voltak nálam nagyszerűbb és nemesebb ellenfeleim, akik fölém kerekedve megtehették ezt helyettem, s valahol ennek is lehet örülni. 

Kíváncsi leszek, hogy külső szemlélőként képes leszek-e egy nagy világversenyen egy szenvedélyes szurkoló szemével tekinteni az Azzurrira, úgy, ahogy azt fiatalkoromban tettem. Huszonkét esztendőt töltöttem a nemzeti csapatban, s szinte minden egyes örömteli pillanatnak, valamint lesújtó percnek részese voltam, miközben szerepemtől függetlenül valahol mindig is a válogatott rajongójának éreztem magam. Még nem sikerült feldolgoznom az égszínkék mez által kiváltott hatást, illetve ezen szerelés bennem hagyott nyomait, ugyanakkor úgy vélem, hogy idén nyáron képes leszek ismét őszintén drukkolni a csapat sikeréért, mivel tiszta szívből remélem, hogy a jelenlegi olasz válogatott nagyot alkot majd az Európa-bajnokságon. Az Azzurri vitathatatlanul megújult Roberto Mancini aprólékos munkájának köszönhetően, az új generáció rendkívüli tehetséggel megáldott fiataljai pedig meglátásom alapján képesek lehetnek nagyszerű elegyet alkotni az olyan tapasztalt labdarúgókkal, mint Giorgio Chiellini, Leonardo Bonucci, Marco Verratti, Ciro Immobile, Lorenzo Insigne, vagy Jorginho. Olaszország megérdemli, hogy ismét Európa főszereplőjévé váljon. 

Összegezve megállapíthatom, hogy az elmúlt húsz esztendő során igyekeztem a tőlem telhető legnagyobb profizmust, komolyságot, valamint megbízhatóságot adni a Juventusnak. Egy személyben voltam egy, a csapatot rajongásig szerető kisfiú, valamint egy komoly szakember, amit véleményem szerint az utóbbi két idény is megmutat. Mivel az Öreg Hölgynek még egyszer, talán utoljára szüksége volt rám, képes voltam alkalmazkodni egy tőlem alapvetően idegen szerephez, ám úgy hiszem, ennek ellenére is hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az előttem álló új kalandba, mivel meglátásom szerint annak ellenére, hogy negyvenhárom esztendős vagyok, továbbra is egy kisgyermek lelkesedésével kell hozzáállnom a labdarúgáshoz. Köszönöm mindenkinek, akivel valamilyen formában együtt tevékenykedhettem ennél a csodálatos klubnál, melynek kötelékében igazi férfiakat ismerhettem meg, akikkel hatalmas megtiszteltetést jelentő megállapodásokat köthettem az évek során, s még távozásomat követően is.

Köszönet illeti minden egyes csapattársamat, akik támogattak utamon, kiváltképp az utolsó két évad során, hiszen szinte mindenkivel nagyszerű kapcsolatot ápoltam, s igyekeztem, hogy a klubnál fennálló befolyásommal ne éljek vissza, s elfogadjam a cserekapus szerepét. Utolsó táncom a Juventusnál személyes tekintetben is kiváló tesztnek bizonyult számomra, melynek a nehézségeken felül minden egyes percét élveztem, s annak ellenére, hogy nem volt könnyű betérni a kulisszák mögé, s másnak átadni a rivaldafényt, sikerült túllendülnöm ezt illető gondjaimon, emiatt pedig összességében elégedett vagyok a magam mögött hagyott huszonnégy hónappal, s boldogsággal tölt el, hogy lehetőségem volt még egy alkalommal harcolni a Bianconeriért, s trófeákhoz segíteni alakulatomat" – zárta szavait a legenda.