Mint ismert, lezárult egy korszak, az Öreg Hölgy egy évtizedet, s kilenc bajnoki aranyérmet követően idén nem emelheti magasba a Scudettót, mely ezúttal legnagyobb riválisának, az Inter alakulatának adatik majd meg. A Nerazzurri elmúlt két esztendőben elért eredményeinek két fő letéteményesei éppen azon személyek, egészen pontosan a vezetőedző Antonio Conte, s az ügyvezető igazgató Giuseppe Marotta voltak, akik annak idején a Juventus legnagyobb jelenkori diadalútját is megalapozták. Új alakulatuk győzelmét követően a tegnapi nap folyamán mindketten az olasz sportsajtó kamerái elé álltak, hogy értékeljék múltjukat, jelenüket, s jövőjüket, nem egy alkalommal szóba hozva a Bianconerit is. Az alábbiakban a két szakember nyilatkozatait olvashatjátok. 

"Minden tekintetben boldognak, elégedettnek, illetve nyugodtnak érezzük magunkat, mivel a Scudetto megszerzésének bebiztosítása négy fordulóval a bajnokság vége előtt hatalmas örömmel és igen jó érzéssel tölt el bennünket, hiszen ennek révén lehetőségünk lesz tartalékolni energiáinkat az elkövetkezendő megmérettetésekre" – jelentette ki Antonio Conte a Sky Sport Italia munkatársának. 

"A hátralévő négy fordulóban természetesen szeretnénk eddigi jó teljesítményünket képviselni, ugyanakkor innentől kezdve azon labdarúgóinknak is nagyobb teret kívánunk engedni, akik az eddigiekben valamivel kevesebb játéklehetőséghez jutottak. Mindenki tudja, hogy mit várok tőle, ennek révén pedig egyáltalán nincs bennem aggodalom azt illetően, hogy egyes játékosok pontokat buknak majd nekünk a továbbiakban. 

Az elmúlt két esztendőben egyértelmű taktikai fejlődést mutattunk be, számos lehetőséget és variációt felvonultatva játékmódunkban. Az idei szezon hozzávetőlegesen úgy kezdtük, ahogy az előző idényt befejeztük, a hatékony letámadáson alapuló elképzeléseink eredményesnek is bizonyultak, ám ennek első jelei már a tavalyi ezüstéremben, valamint az Európa-liga fináléjába való bejutásukban is megmutatkoztak. 

A jelenlegi évad első tíz-tizenkét megmérettetésén a tavaly kitaposott nyomvonalon haladtunk, eredményességünkkel pedig elértük, hogy immár nekünk kelljen tanulmányoznunk ellenfeleinket, hanem nekik legyen szükségük alapos kielemzésünkre. Idén már csak az volt a kérdés, hogy a bajnokság többi gárdája képes lesz-e megtalálni ellenünk a megfelelő ellenszert, ugyanakkor szerencsére mindeddig nem sikerült meglelniük semlegesítésünk módjait. 

Úgy vélem, hogy egy bajnoki babérokra törő alakulatban egyensúlyban kell lennie a védekezésnek és a támadásnak, mi pedig éppen ezt valósítottuk meg. A srácok már rövid idő elteltével is képesek lettek a játék megfelelő olvasására, mostanra pedig pontosan érzékelik, hogy a találkozók mely szakaszaiban kell nagyobb presszing alá helyezni az ellenfelet, s mikor lehet kissé alacsonyabb fokozaton futballozni, ami mindenképpen egy csapat érettségéről ad tanúbizonyságot. Az Inter modern futballt játszik, ez a minket érő, stílusunk unalmasságát felhánytorgató kritikák ellenére teljes bizonyossággal jelenthető ki. 

Ma este rendkívül boldogan térhetek majd nyugovóra, mivel örülök az általunk elért közös sikernek, s azon emberek győzelmének, akik egytől egyig azért tevékenykedtek, hogy az Intert visszajuttathassák a csúcsra, ám legfőképpen a szurkolók boldogsága tölt el hálával és elégedettséggel, akiknek tizenegy esztendőt kellett várniuk egy újabb Scudettóra. 

A  mostani sikert, illetve a diadalunkkal járó serleget egyértelműen karrierem legfontosabb trófeái közé sorolom. A győzelemig vezető út mindig hosszú, ám a mi esetükben ez hatványozottan igaz volt, mivel megérkezésem napján az Inter korántsem számított versenyképes alakulatnak, ennek ellenére rövid időn belül mégis sikerült bajnokot faragnunk belőle. Nem volt könnyű választás egy ilyen nehéz időszakban a Nerazzurrihoz szerződni, egyrészt a fent említett okok, másrészt pedig a Juventushoz, a klub ősi riválisához való mély kötődésem miatt, hiszen évekig voltam a Bianconeri játékosa, majd mestere, s éppen én indítottam el az Öreg Hölgy most lezáruló nagy sorozatát is. Attól, hogy sikerült idomulnom az Internél uralkodó légkörhöz, még egyetlen percre sem veszítettem el indentitásomat. A múltam miatt a fekete-kékek szurkolói először kitagadtak az Inter-családból, ám elértem idejövetelemkor kitűzött célomat, mivel sikerült visszajuttatnom a milánóiakat az őket megillető pozícióba. 

A kispad elfoglalása melletti döntésem meglehetősen nehéz elhatározás volt, ám végleges döntésem meghozatalának percétől fogva határtalan lelkesedéssel munkálkodom kollektív célkitűzéseink eléréséért. Bonyolult, emellett pedig sok kritikus pontot tartalmazó helyzetben szerződtem az Interhez, mostanra viszont a lehető legnagyobb elégedettséggel jelenthetem ki, hogy a kemény munka meghozta gyümölcsét. Úgy vélem, hogy a legrosszabb itteni pillanataim egyike a Bajnokok Ligája-búcsút követő időszak volt, mikor csapatunk egészen egyszerűen túlságosan heves kritikákkal szembesült a szurkolók részéről, ugyanakkor mostanra mindenki belátta, hogy miért kellett elköteleznünk magunkat egyes lépések mellett. 

2019 nyarán egy olyan együttest vettem át, melynek labdarúgói a legkevésbé sem voltak hozzászokva a győzelem ízéhez, azonban az általunk kieszközölt változtatások által minden szempontból egységes csapattá váltunk, mely immár Olaszország egyik legerősebb alakulatának mondhatja magát. Sikereink fő tényezője mindenekelőtt a mérhetetlenül nagy bizalom volt, melyet futballistáim belém fektettek. A kezdetekben mutattam nekik egy opcionális utat, melyen ők feltétel nélkül követtek engem, s melynek végén egy jelentős eredménynek számító trófea várt rájuk. 

A Juventusszal szerzett első bajnoki címemet, mely egyben a torinóiak páratlan sikerszériájának kezdetét is jelentette, nyilvánvalóan sosem fogom elfelejteni, s a hónap végén is nagy örömmel térek majd vissza az Allianz Stadiumba, hiszen a Torinóba való hazajövetel mindig hatalmas boldogsággal tölt el, most pedig ellenfélként is megtapasztalhatom majd e csodálatos létesítmény légkörét, remélhetőleg a szurkolók jelenléte mellett. 

Úgy vélem, hogy jelen pillanatban helyes döntésnek bizonyul, ha a Scudetto által jelentett öröm kiélvezésére törekszünk. Nem követhetjük el azt a hibát, hogy a sajtó által belengetett egyeztetésekkel, nézeteltérésekkel, vagy bármely más pletykával foglalkozzunk, hiszen ezek csak híresztelések, a bajnoki arany pedig a valóságot jelenti számunkra. Bár egyelőre nehéz felfognunk tetteink súlyát, mindannyiunknak tisztában kell lennie a ténnyel, hogy egyedülálló dolgot vittük véghez az utóbbi hónapokban, ezt pedig ki is kell élveznünk. A jövőről, s a személyemet illető kérdésekről ráérünk ezt követően dönteni" – zárta szavait Conte. 

"Mikor megérkeztem Milánóba, a Juventus és az Inter között óriási, már-már áthidalhatatlannak tűnő szakadék húzódott, ekképp most, hogy négy fordulóval a bajnokság vége előtt sikerült elhódítanunk a Scudettót, eredményünket nem ellenfeleink botladozásának, hanem saját sikerünknek kell felfognunk, s ekként is kell értékelnünk" – jelentette ki Beppe Marotta, ugyancsak a Sky Sport Italia kamerái előtt nyilatkozva. 

"Ha hátralévő összecsapásainkat is hasonló sikerességgel tudnánk abszolválni, mindösszesen kilencvennégy pontot gyűjtenénk az idény során, mely vitán felül állóan elképesztő teljesítménynek számítana. Antonio Conte hatalmas elismerést érdemel a Nerazzurrinál végrehajtott tetteiért, mivel egy ilyen eredményes edzői karrierrel a háta mögött is képes volt megújulni, s fontos sportszakmai értékeket hozni egy számára ismeretlen alakulathoz, továbbadva a diadal kulcsát a kezei alatt munkálkodó labdarúgóknak. Hihetetlen, hogy Arturo Vidalon kívül korábban egyetlen játékosunk sem szerzett bajnoki címet, ám a mester tevékenységének köszönhetően mindannyiukba beleivódtak az igazán nagy bajnokokat jellemző gének, melyek végül aranyéremhez juttatták őket, ezt pedig kizárólag egy olyan hatalmas vezetőedző képes elérni, mint amilyennek Conte is mondhatja magát. 

Világnézetem alapját mindig is az képezte, hogy jóval kifizetődőbb egy-egy futballistán spórolni, mint egy szakemberen. Ha egy tréner segítségével alakulatod sikereket ér el, több lehetőséged lesz klasszisokat szerződtetni, azonban egy jó labdarúgó megfelelő mester nélkül semmire sem jelent garanciát. Antonio bérét önéletrajzát, valamint pályafutása során elhódított trófeáinak számát vizsgálva állapítottuk meg, s megítélésem alapján sikerült mindkét fél számára kedvező feltételeket szolgálgató kontraktust kötnünk két esztendővel ezelőtt. 

Azért javasoltam Contét az Inter kispadjára, mert biztos voltam benne, hogy vezényletével nagyszerű eredményeket arathatunk. Ő volt a lehető legmegfelelőbb ember a posztra, a lehető legmegfelelőbb időben, ám természetesen nem bíztam véletlenre a döntést, s olyan szakembert választottam, akivel a Juventusnál együtt töltött, három Scudettót hozó közös éveinkből már rendkívül jól ismertük egymást, s tisztában voltunk a másik erényeivel. Mikor közöltem ötletemet az elnök úrral, mér előre éreztem, hogy Antonio a pályán, valamint a pályán kívül is képes lesz motiválni alakulatunkat.

Jelenléte arra késztetett bennünket, hogy valami igen fontos dolgot érjünk el egymás oldalán, s annak ellenére, hogy vérmérsékletünkből adódóan Conte nagyobb sebességre kapcsolt volna, mi pedig megfontoltabban kívántunk haladni, nagyszerű szakmai viszonyt sikerült kialakítanunk a mester és a klub között, s büszkén vallhatom, hogy Antonio hozzáállása legalább olyan mértékben lendített előre minket a győzelem felé, mint a vezetőség által meghozott határozatok. Személyes tekintetben sokkal többre tartom azon mestereket, akik a szemedbe mondják a véleményüket, mint azokat, akik inkább megtartják maguknak gondolataikat. Conte előbbi kategóriát képviseli, s ugyan szókimondósága sokakat zavar, nekem meglehetősen imponál a nyíltság, melyet magánemberként és edzőként képvisel. 

Hogy miért hagytam el annak idején az Öreg Hölgyet? Erre a kérdésre ilyen formában lehetetlen válaszolni, ugyanis egyik fél sem hagyta el a másikat, mivel közös megegyezéssel bontottuk fel a klubbal fennálló szerződésemet. Amikor a klubtulajdonosok szembesítettek bizonyos terülteken képviselt igényeikkel, hosszas egyeztetéseket követően, minden tekintetben konszenzust képviselve arra jutottunk, hogy a helyzetre való tekintettel kifizetődőbb lenne külön utakon folytatnunk. 

Az erről szóló bejelentése egy szombati napon látott napvilágot, míg Steven Zhang elnök úr vasárnap keresett meg, én pedig az alkalmat kihasználva, nem szégyenlem, egyből igent mondtam az Inter ajánlatára, hogy egy, az eddigiektől gyökeresen eltérő kihívást kezdhessek meg. Ittlétem alatt természetesen számos nehezebb pillanattal voltam kénytelen szembesülni, melynek részét képezték az igen nagy feladatnak számító átigazolási tárgyalások is. Ezek közül a legkomplikáltabb Romelu Lukaku helyzete volt, akinek megszerzéséhez azonban Conte mindenképpen ragaszkodott, mivel meggyőződése volt, hogy a belga jelentős hatást gyakorolna az alakulatra. Mostanra kijelenthetjük, hogy Antoniónak ebben is tökéletesen igaza volt. 

Mikor új korszakot nyitottunk az Inter életében, számos gondot kellett megoldanunk, ugyanakkor az edzőkérdéssel kapcsolatos problémákat szinte rögtön sikerült áthidalnunk Conte szerződtetésével, aki önmagában is garanciát jelent a változásra, s ami ennél is fontosabb, a sikerre. A világjárvány pénzügyi hatásai természetesen jelentős aggodalmat jelentenek számunkra is, melynek következtében kiadásaink terén mindenképpen változásokat kell véghezvinnünk, ugyanakkor erről ráérünk később dönteni, mivel most élvezni szeretnénk a győzelem ízét, s a Scudetto megszerzésével járó rendkívüli pillanatot. Nem tudom, hogy mit tartogat számunkra a jövő, ugyanakkor egy dologban biztos vagyok: csodálatos lenne a következő esztendőben is megszerezni az olasz bajnoki aranyérmet, mivel ez az Inter huszadik ligaelsősége lenne, mellyel a második csillagot is felvarrhatnánk címerünk fölé. Mindez persze egyelőre csak álom, ugyanakkor az elmúlt két év világosan megmutatta, hogy ha teszünk álmaink eléréséért, azok valóra is fognak válni" – összegzett Marotta.