Az elmúlt órákban végérvényesen eldőlt, hogy lezárult egy korszak, mely talán a Juventus történetének egyik, ha nem a legfényesebb időszaka volt. Az Atalanta Sassuolo elleni döntetlenjével bekövetkezett, melyre fel lehetett készülni, ám mely kihirdetésekor mégis fáj az Öreg Hölgy minden egyes szerelmesének: kilenc bajnoki szezon, tíz esztendő, illetve megannyi örömteli pillanat után nem a Bianconeri lett a Serie A bajnoka, mivel az ősi riválisnak számító Inter alakulata immár matematikailag is bebiztosította aranyérmét, melynek eredményeképp az idény végén ezúttal nem Alessandro Del Piero, Gianluigi Buffon, vagy Giorgio Chiellini, hanem Samir Handanović emelheti majd magasba a Scudettót. 

Nehéz szavakba önteni, hogy egy ehhez hasonló évtizedet követően milyen kilátások várhatnak szeretett alakulatunkra, főképp úgy, hogy klubunk játékosainak, szakmai stábjának, illetve vezetőségének jövőjét nagyrészt jelen pillanatban is homály fedi, ugyanakkor a kudarcokkal, megaláztatásokkal, keserű percekkel és találkozókkal teli idényünk ellenére mégis köszönettel és hálával kell visszagondolnunk azokra, akik az elmúlt tíz esztendő diadalait lehetővé tették a Juventus számára, vagy részt vállaltak ezek bekövetkeztében. 

Kilenc évet, száznyolc hónapot, négyszázhetvenkettő hetet, valamint háromezer-kétszáznyolcvankettő napot követően nem az Öreg Hölgy ül Olaszország trónján, ezt pedig mindannyiunknak meg kell emésztenie. Talán a jelenlegi évad felkészíthetett rá bennünket, ám ennek ellenére ugyanolyan rossz érzések keringhetnek bennünk, mint ha mindez csak a legutolsó pillanatban vált volna a rideg valósággá. 

A Juventus vezérkara mindennek ellenére sem maradtak udvariatlan, ugyanis a klub hivatalos közösségi médiás csatornái egyöntetűen gratuláltak a milánói gárda bajnoki címéhez, míg a fekete-fehérek első embere, Andrea Agnelli a következő szavakat írta az Inter fejének, Steven Zhangnak: "Gratulálok, szép munka, Steven! Örülök sikerednek, s büszke vagyok arra, hogy hű és méltó ellenfelemnek tudhatlak a pályán, illetve jó barátomnak a pályán kívül. Visszatérünk..."

Ezt követően nekünk sincs más dolgunk, mint hátrálnunk egy lépést, megemelnünk kalapunkat a trófea megszerzéséért, s a jövőben reménykedve köszönetet mondani az eddigiekért, mindenekelőtt pedig azért, hogy ezt a varázslatos utazást szinte az egész világon egyedüli szurkolókként élhettük át csapatunk oldalán, a Juve sikereiért szorítva, győzelmeinek örülve, vagy éppen kudarcai miatt bánkódva, figyelemmel kísérve klasszisok és legendák születését, vagy éppen visszavonulását, a világ legjobb labdarúgói közül néhánynak fekete-fehér szerelésben való pályára lépését, bosszankodva az elszalasztott lehetőségek, s magunkból kikelve üvöltve a belőtt helyzetek miatt, majd végezetül egy perc csendet kérve elgondolkodva, hogy mit adott nekünk ez az alakulat, mind drukkerként, mind pedig emberként. 

Forza Juventus!