Olaszország híres a szépségéről, a gasztronómiájáról, a történelmi nevezetességeiről, a legendás városairól, a futballjáról, és természetesen a labdarúgócsapatok kultikus stadionjairól. Magyarországon is számtalan Juventus szurkoló él, akik valamilyen okból nem tehetik meg, hogy elutazzanak akár városnézésre, akár focimeccsre Itáliába, de mégis szeretnének többet tudni arról, hogy szeretett csapatuk milyen arénákban lép pályára, és ezek milyen múlttal rendelkeznek. Ha valaki meg már járt valamelyik városban, illetve stadionban, annak is talán szép emlékeket ébreszthet az ezeket bemutató sorozatunk. A következő hetekben elmerülünk ezeknek a híres-hírhedt létesítményeknek a megismerésében.

Firenze, a közel 400,000 fős lakossággal bíró város, Olaszország egyik legszínesebb történelmi múltjával rendelkező és egyik legnagyobb települése, és egyben a legkedveltebb turisztikai úti cél a térségben. Mint a Toszkán régió székhelye és kulturális központja, valamint a firenzei főegyházmegye székvárosa, kimeríthetetlen mennyiségű látnivalóval kényezteti az ide látogatókat. A belváros szűk kis utcái, a hegyek táplálta Arno folyó, és a környező jellegzetes toszkán dombok, valamint a múzeumok, műemlékek és templomok számtalan felfedezésre váró érdekességeket tartogatnak az odalátogatók számára. Az Arno két partján, annak völgyében helyezkedik el, és érdekesség, hogy több kisebb folyó is megtalálható a területén belül, a Mugnone, a Terzolie és a Greve. 1865 és 71 között az Olasz Királyság fővárosa is volt. Legismertebb megnevezése, a "reneszánsz bölcsője", 1982-ben belvárosa az UNESCO Világörökség részévé vált, 1986-ban pedig Európa kulturális fővárosa volt. Firenze közigazgatásilag kerületekre van osztva. Mindegyiket több városnegyed alkotja. Firenze korábbi felosztásában négy kerületet különítettek el. Ezeket napjainkban a városnapok idején elevenítik fel, amikor az egyes negyed lakói egymással párbajoznak különféle utcai játékok során (Santa Maria Novella, San Giovanni, Santa Croce és Santo Spirito). 

A régészeti leletek tanúsága szerint a mai Firenze területe már háromezer éve is lakott volt. Az  i. e. VIII. században Etruszk település volt, terjeszkedésüket 4-500 évvel később a Római Birodalom állította meg.  I. e. 59-ben Julius Caesar veterán katonái új colóniát létesítettek az Arno jobb partján. A Florentia (virágzó) nevet adták neki. Egy antik monda szerint a város nevét Fiorinus etruszk király után kapta, akit a legenda szerint a folyó partján temettek el. Egy másik szerint az Arno habzó vizéről (fluens), de létezik olyan magyarázat is, mely szerint az Arno partján elterülő virágos mezők (flora) ihlették a rómaiakat a névválasztásban. A négyszögletű várost téglafallal vették körül és a derékszögben egymást metsző két főútja végén kapukat építettek. Ezt a városszerkezetet a középkori belváros is megőrizte. A város védőistene Mars volt. 

A középkorban mindenféle népek, és uralkodói formák megfordultak itt. A kereszténység már a III. században elterjedt, az első püspököt már 313-ban megemlítik a források. Az V. században, a népvándorlás során a gótok kétszer is feldúlták, majd a VIII. században Nagy Károly építette újjá. Az ezredforduló idején őrgrófok uralkodtak fölötte. A helyiek különösképpen tisztelik Hugo őrgrófot, aki 1001-ben számos kiváltsággal ajándékozta meg a várost. A XI. század végén Mathild őrgrófnő a pápát támogatta a IV. Henrik német-római császárral  vívott háborújában. Attól kezdve a gazdag firenzei kereskedő- és bankárcsaládok egyre nagyobb befolyásra tettek szert és különböző hatalmi, politikai csoportosulásokba szerveződtek. Ezt a politikai helyzetet a történetírók a „tornyok társasága” (Società delle Torri) korszakának nevezik. A név azzal magyarázható, hogy annak idején minden nemesi család háza fölé egy-egy torony magasodott, mivel egyrészt nem volt elegendő hely terjeszkedésre a városfalakon belül, másrészt pedig kiváló védelmet biztosítottak a különböző pártok közötti villongások során. Ma már csak kevés torony őrzi ennek az emlékét, mivel vagy elpusztultak, vagy pedig a központi hatalom megszilárdulása miatt a tulajdonosok kénytelenek voltak lebontatni őket. A XII. századtól kezdődően a város életében egyre fontosabb szerepet kapott a városi bíró, az úgynevezett podestà, aki nem lehetett helyi születésű, ezzel biztosítva elfogulatlanságát és tárgyilagosságát.

A XIII. századra a hatalmi csoportosulások két tömbbe tömörültek: a pápát támogató guelfbe és a német-római császárt pártoló ghibellinbe. A két csoportosulás a város egész e századi történelmét háborúskodással töltötte. Végül a guelfek győzedelmeskedtek, és korszakuk Firenzét a késő középkor egyik legfontosabb európai városállamává tette. 1267-ben Anjou Károly lett a város Signoréja, aki császári jogokkal uralkodott, és 21 céh létrejöttét segítette elő. Ennek a korszaknak a fontos eseménye, hogy a magukat Neri e Bianchi  azaz fekete és fehérnek nevező nemesek háborúba kezdtek, ami  Dante száműzetéséhez vezetett a városból. A következő évek továbbra is vérzivataros időket hoztak, de az Arno áradása és a pestis is nehéz időszakot idézett elő. A város gazdaságának alapját továbbra is a bankok és a textilipar képezték, s a vagyon néhány befolyásosabb család kezében összpontosult, ami súlyos politikai ellentétekhez vezetett. Emiatt többször is lázadások, pártvillongások törtek ki. Mindezek ellenére a városban virágzott a kulturális élet és hamarosan az itáliai reneszánsz vezető városává nőtte ki magát.

A gyors felvirágzás az alsóbb néposztály több tagját is gyorsan meggazdagította és befolyásossá tette; ezek közé tartozott a Medici-család is. A XIV. század közepétől a XVI. századig teljes hatalmat gyakoroltak a város felett, Firenzét a reneszánsz világ legjelentősebb településévé téve. 1737-ben halt ki a család teljesen, utánuk a Habsburg-Lotaringiai ház toszkán ága vette át a stafétát és az uralkodást. Hosszadalmas öröklési folyamatok után végül 1865-ben az Olasz Királyság magába olvasztotta, és ezzel csaknem 1000 évnyi városállami múlt vált történelemmé. A következő hetven évben Firenze osztozott az egységes Olaszország sorsában. A város lakossága megháromszorozódott, a gazdasága pedig fellendült. 1944. augusztus 4-ére virradó éjjel a Dél-Olaszország felől visszahúzódó német csapatok felrobbantották az Arno összes hídját a Ponte Vecchio kivételével, de a hídfő kétszáz méteres körzetében az összes épületet elpusztították ezzel semmissé téve Firenze belvárosának legrégebbi részét. A károkat két évtized alatt sikerült helyreállítani. 1966 novemberében az Arno hirtelen jött áradása elárasztotta a történelmi városközpont nagy részét, súlyosan megrongálta a Ponte Vecchio pilléreit, a Santa Croce templom csodálatos festményeit olajos, szennyes vízzel borította, a Nemzeti Könyvtárban pedig felbecsülhetetlen értékű kéziratokat, kódexeket tett tönkre. Pozitív hozadéka a kornak, Európa kedvelt fizetőeszköze, az aranyból vert fiorentino d'oró érme, és fontos megemlíteni, a várost őrző korabeli polgárőrséget is, melynek létszáma elérte a 2000 főt. 

A firenzei művészetek kiemelkedő korszaka a XIII-XVI. századra tehető. Az ekkor alkotó szobrászok, festők gyűjtőneveként alkalmazzák a firenzei iskola elnevezést. Kialakulása a város gyors ipari és kereskedelmi fejlődésével függött össze. A többi itáliai iskolától megkülönbözteti a firenzeiekét a nagyvonalú szerkesztésmód, a perspektíva tanulmányozása és a vonalas ábrázolás. A Firenzei Tudományegyetem (L'Università degli Studi di Firenze) egyike a legrégebben alapított itáliai egyetemeknek, ma 12 fakultáns 60 000 diák számára nyújt oktatási lehetőséget, falai között magyar tanszék is működik. A Gucci, a Prada és a Roberto Cavalli is itt székel, valamint az olasz bortermelés fellegvára is. Modern kori történelmére jellemző, hogy a városra hagyományosan baloldali fellegvárként tekintenek az olasz belpolitikában. A város polgármesterét először 1995-ben választották meg közvetlenül, s azóta is mindig a balközép koalíció valamelyik jelöltje győz az önkormányzati választáson.

A városhoz köthető híres emberek listája szinte végeláthatatlan, tényleg csak szemezgetni lehetséges belőle. Niccolò Macchiavelli, író, politikus, Cosimo de' Medici, Firenze fejedelme, a család alapítója, Lorenzo de' Medici vagyis Lorenzo il Magnifico, a művészetek és a tudomány partónusa, Giorgio Vasari, építész, festő, Amerigo Vespucci, felfedező, Dante Alighieri, költő, Francesco Petrarca, költő. A képzőművészet kiapadhatatlan fellegvára olyan neveket hagyott ránk, mint Michelangelo Bounarotti, aki számtalan munkája mellett a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezeti freskóit festette, Benvenuto Cellini, ötvös és éremművész, Leonardo Domenici festő, Donatello festőművész, Giotto di Bondone, szobrász, festő, a trecento művészeti ág megalkotója, Filippo Brunelleschi, a firenzei dóm kupolájának tervezője, Leonardo Da Vinci, akinek sokszínűsége és alkotásainak sokasága felsorolhatatlan, Franco Zefirelli filmrendező, Guccio Gucci divattervező, Mario Cecchi Gori, a Fiorentina egykori elnöke, a Della Valle család, a focicsapat tulajdonosa, Tiziano Terzani festőművész, és a Violák örök nagy kedvence, Gabriel Omar Batistuta, argentin labdarúgó.

Ha valaki nem jut el Kubába, de szeret szivarozni, annak egy igazi kuriózum, a toscan szivar, amely 1818-ban egy véletlen során született Firenzében, mégpedig egy váratlan nyári záporeső következtében: elázott egy halom dohánylevél, és elkezdődött így egy természetes fermentálás. Eleinte azt hitték, hogy tönkrement a dohány, s ki kell dobni, azonban a gyár igazgatója mégis úgy gondolta, hogy készítenek belőle olcsó, a szegényebb réteg számára is megvásárolható szivart. Senki nem gondolta volna, hogy ez volt a híres olasz dohánytermék, a TOSCANO szivar születésének pillanata. A Toscano egy igazi Made in Italy. Nincsen pontos szabály arra, hogy kell elszívni ezt a szivart, elegendő ha valaki úgy gondolja, hogy elengedi magát. Hagyományok persze vannak: a legjobb ha valaki a szivart „alla maremma” módjára szívja azaz egészben, hiszen a szegényebb rétegek körében spórolási szempontból elterjedt volt, hogy kettévágták a szippantani valót, mert így két részletben élvezhették azt.

A szivaron kívül a toszkán bor, is jelentős kulináris szempontból, ennek rövid történetét az alábbiakban igyekszünk bemutatni. A régi Monte Croce területén, ami először a Guidi bárók majd Firenze Püspökének a tulajdonában volt, a Pazzi család megépítette saját kastélyát, ami eredetileg egy középkori kisebb erődítmény lehetett. Az erődítmény alapja téglalap alakú és egy díszudvar körül helyezkedik el, ahova csak egyetlen bejárat vezet egy nyitott kaputornyon keresztül, ami a vele szemben lévő völgyre néz, és két oldalán egy-egy négyszögű torony áll. A legenda szerint ebben a kastélyban tervelték ki a Medici-merényletet 1478-ban, melynek során a fiatalabbik Medici, Giuliano életét vesztette és bátyja, Lorenzo il Magnifico is csak barátai segítségével tudott megmenekülni. A merénylet után elvették a Pazzi-család minden tulajdonát, többek között ezt a kastélyt is. 1968-ban a mai tulajdonos, a Baj Macario-család vette meg, nemcsak az épületet, hanem a körülötte található földeket is és egy hosszabb ideig tartó restaurálás után megnyitották a nagyközönségnek a kastély pincéjét, illetve egy-két termét, mert a felső szinten mind a mai napig a tulajdonosok laknak. Ez a terület is fontos bortermelő vidék, egész pontosan a Chianti Rufina Riserva, a Sangiovese, a Merlot és a Syrah keveréséből megalkotott Rosso della Congiura egy különleges díjnyertes bor. A boron kívül termelnek extra-szűz olívaolajat és sáfrányt is

És ha már Batistuta neve felmerült, nézzünk rá a város csapatára, a Fiorentinára is. A Fiorentina és a Juventus története hemzseg azoktól a labdarúgótól akik mindkét tradicionális mezt magukra ölthették, erről egy hosszabb elemzést és felsorolást itt olvashattok, rajtuk kívül még olyan nagy nevek említhetőek, mint a gólpasszkirály Juan Cuadrado, Luca Toni, Pietro Vierchowod, Martin Cáceres és Adrian Mutu. S ha már labdarúgók, természetesen nem mehetünk el említés nélkül, a 2018-as tragédia, Davide Astori halála mellett, aki egy Udinese elleni bajnoki mérkőzés előtt, hirtelen szívleállás következtében veszítette életét, és 13-as számú mezét a klub örökre visszavonultatta. A gárda kétszeres Olasz Bajnok, hatszoros Olasz Kupa-győztes, KEK és Európai Szuperkupa-győztes.

A város történelme és látnivalói olyan színesek, hogy képtelenség egyetlen cikkben nagyobb hiányérzet hátrahagyása nélkül összefoglalni, úgyhogy a stadion történetét, a statisztikákat és a város nevezetességeit, a jövő évi firenzei mérkőzés előtt cikkünk második felében fogjuk elétek tárni. Addig is fogadjátok szeretettel a mai meccs legfontosabb információit, és a tervezett kezdőcsapatot: a Serie A menetrendje szerint az összecsapásra ma délután 15 órakor kerül sor a Lilák otthonában, Davide Massa irányítása mellett, a Bianconeri részéről pedig egészen biztosan nem léphet majd pályára Merih Demiral és Federico Chiesa. A televízióban a DIGI Sport 1 csatornáján lesz megtekinthető, a Sky Sport Italia szerint pedig az alábbi kezdő tizenegy fut majd ki a gyepre: