Az Európai Szuperliga elnöke, Florentino Pérez a tegnapi nap folyamán igen terjedelmes interjút adott az ismert spanyol napilapnak számító Diario AS-nek, melyben egyebek mellett ismételten leszögezte, hogy egyik érintett klub sem hagyhatja el a versenysorozatot, emellett pedig még egy alkalommal igyekezett magát a labdarúgás megmentőjeként aposztrofálni, kihangsúlyozva, hogy a továbbiakban is ugyanilyen határozottan fogja védeni elképzeléseit, egy jottányit sem engedve azokból. A sportvezető nyilatkozatát az eredeti forrásból dolgozva, teljes terjedelemben közöljük. 

"Hogy nem lett volna jobb várni a Szuperliga nyilvánosságra hozatalával? Egyáltalán nem, hiszen a kiváltságokkal rendelkező kevesek ebben az esetben is a jelenlegihez hasonló módon reagáltak volna a projektre. Az UEFA elnöke már januárban igen kemény fenyegetéseket adott ki az ESL tervezetének kidolgozásában résztvevő egyéneknek és kluboknak. A magunk részéről mindenképpen szerettünk volna párbeszédet folytatni a szövetséggel, ugyanakkor ők egyetlen percet sem voltak hajlandóak rendelkezésünkre bocsátani, meg sem hallgattak bennünket. Ehelyett egy olyan összehangolt, háttérből irányított művelet előkészítésén dolgoztak, mely példátlan a futballtörténelemben. A szervezet támadásai miatt kénytelenek voltunk a bíróságokhoz fordulni, melyek ki is adtak egy védelmünkről szóló határozatot, ami tökéletesen elegendőnek bizonyult, hiszen világosan leszögezi, hogy az UEFA semmiféle lépést nem tehet ellenünk, emellett pedig arra kötelezte a szövetséget, a nemzeti bajnokságok felső vezetését, és a FIFA-t, hogy ne tegyenek ellenünk lépéseket, se nyilatkozat kiadásával, se pedig konkrét intézkedésekkel. Véleményem szerint ez a végzés egyértelműsíti, hogy az UEFA-nak semmi nincs a kezében, ám ennek ellenére a szervezet elnöke tovább folytatja fenyegetéseit, mégpedig ezzel az Európai Unió jogrendszere által megengedett szabad versenyt lehetetleníti el, ami igen komoly dolognak számít. 

A Szuperliga ötlete nem egy kizárólagos terv, s semmilyen tekintetben nem akadályozza a nemzeti bajnokságokat. Elképzeléseink a lehető legkorszerűbb nyomvonal mentén születtek meg, annak érdekében, hogy a futball kijöhessen az immár egy esztendeje fennálló súlyos válságból, szektorunk ugyanis a gazdasági válságból kifolyólag igen nagy veszteségeket kényszerült elszenvedni, emellett pedig a sportszakmai értelemben vett megújulásra is képtelen, hiszen nem tud alkalmazkodni az új idők kihívásaihoz. Célunk nem a kisebb alakulatok ellehetetlenítése, mivel az egész futball számára több pénzt kívánunk biztosítani, miközben igyekszünk nagyobb színvonalat garantálni a szurkolók számára is. Úgy vélem, hogy az UEFA által tervezett BL-reform egyáltalán nem fogja megoldani az alapvető problémákat, s különben sem várhatunk a változtatásokkal 2024-ig. Természetesen elképzelhető, hogy a tervezés során egyes gondolataink, melyek végül bekerültek a vasárnap éjfélkor kiküldött szándéknyilatkozatba is, hibásnak bizonyultak, ám ezen pontok felderítéséhez széleskörű párbeszéd szükségeltetik. Egymagam nem tudom megállapítani, hogy mi lehet a tökéletes megoldás, ugyanakkor bizonyos, hogy cselekednünk kell, mivel a tizennégy és huszonnégy év közötti fiatalokat egyre kevésbé érdekli a futball, figyelmük pedig más, a sportágon kívüli tevékenységekre és folyamatokra összpontosul. A labdarúgás az egyetlen globális sportág, s muszáj kihasználnunk a lehetőséget, hogy négymilliárd szurkolójának fele az általunk képviselt tizenkét klub szerelmesének vallja magát. 

A KPGM üzletvezetési tanácsadó cég tavalyi kimutatásai szerint a Szuperliga alapítóinak éves veszteségei körülbelül 650 millió euró körül mozogtak, mely az idei év adatainak hozzáadásával összesen 2000 és 2500 milliárd euró közötti összeget tesz ki. Az  FC Girondins de Bordeaux éppen most jelentett csődközeli állapotot. Ha nem cselekszünk azonnal, mi magunk is erre a sorsra fogunk jutni. Ha több versenyképes összecsapást rendeznek, több pénz generálódik, ekképp a mérkőzések színvonalának növelése kiváló megoldást kínálhat számunkra, ez pedig minden egyes alakulatra vonatkozik, nem kizárólag az ESL alapítóit érinti. Ha a színvonal növekedni fog, a nemzeti bajnokságok piaci értéke is emelkedésnek indul, ebből kifolyólag egyértelműen leszögezhető, hogy a szolidaritás projektünk egyik legfontosabb alappillére. A hazugságokkal ellentétben nem csak magunkon akarunk segíteni, mivel az egész futballpiramis számára előnyösnek számító megoldásokkal álltunk elő. Immár közel három éve dolgozunk elképzeléseink gyakorlatba való átültetésén, ebből kifolyólag miden egyes részletét alaposan tanulmányoztuk. Egészen biztosan kijelenthetem, hogy ha a projekt egy napon megvalósul, a kis, a közepes, illetve a topcsapatok számára is óriási lehetőségeket biztosít majd. Ha több nemzetközi rangadó kerül megrendezésre, a szurkolók figyelme is a képernyőkre szegeződik majd. Célunk, hogy Ronaldo és Messi na pusztán évente háromszor találkozzanak. Az El Clásico kilencven perc erejéig megállítja a világot. Akkor más, hozzá hasonló találkozók miért ne tehetnék ugyanezt? 

Hogy a Bayern és a PSG miért nem csatlakoztak? Különféle okokból. A bajorok elsősorban vezetőségük és klubtagságuk ellenállása, azaz a híres 50+1-es szabály miatt nem vállalták a szereplést, míg a párizsiak esetében mi hibáztunk, hiszen túlzottan későn szóltunk nekik. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a jövőben ők sem tudnak majd ellenállni a kísértésnek, melyet a Szuperliga jelent majd. Túlságosan jelentős klubok ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyjanak. Egyszer már felvilágosítást adtam azzal kapcsolatban, hogy mik a Szuperliga szerződésébe foglalt, kötelező érvénnyel bíró kitételek, azonban leszögezném, hogy a klubok semmilyen tekintetben nem tudnak kilépni a versenysorozatból, még annak ellenére sem, hogy néhányuknak a rájuk nehezedő hatalmas nyomás miatt be kellett jelenteniük távozásukat. Biztos vagyok benne, hogy visszakozásuk ellenére az ESL, vagy egy másik, ám ehhez nagyon hasonló sorozat kezdetét veszi majd a közeljövőben, s remélem, hogy erre minél hamarabb sor kerül majd. A JP Morgant, akárcsak a klubokat, érvényben lévő kontraktus köti a megmérettetésekhez, ekképp ők sem távozhatnak. A Szuperliga mindenki számára a lehető legelőnyösebb állapotokat idézné elő, s sorozatunk ezzel együtt az egyetlen valós alternatívát kínálja a futball jobbá tételének érdekében. Habár az UEFA azon munkálkodik, hogy 2024-ben elindítsa a Bajnokok Ligája-reformot, nagy kérdés, hogy a kontinens csapatai képesek lesznek-e addig várni. Mi biztosan nem fogunk, hiszen ez gyakorlatilag megszűnésünket idézné elő. 

Hogy mikor vágnánk bele ténylegesen a versenysorozatba? A lehető leghamarabb, ám elsőként mindenképpen tisztáznunk kell terveinket a jóhiszemű (nem szeretném azt mondani, hogy naiv) futballszurkolóknak, akiket az UEFA hathatós manipulációja megtévesztett és ellenünk fordított. A szervezetnek egyedül saját érdekeinek védelme bír fontossággal, a drukkerek pedig talán azt gondolják, hogy a szövetség által kínált megoldások elősegítik majd a sportág problémáin való túllendülést, azonban e tekintetben bizonyosan hatalmasat tévednek. Bár néhányan azt gondolják, hogy a bennmaradó alakulatoknak, ekképp a Real Madridnak vagy a Juventusnak az UEFA képes lehet ártani különféle bürokratikus és jogi eszközök bevetésével, ám meglátásom szerint ha valóban abban a demokratikus Európában élünk, mint ahogy hisszük, ilyesmi még ötlet szintjén sem merülhet fel. A veszteségeink, valamint a csökkenő érdeklődés egyaránt rendkívül aggasztó tendenciáknak számítanak. A modern problémákon való túljutáshoz értelemszerűen modern megoldások szükségeltetnek, az ESL pedig éppen egy ilyen korszerű kezdeményezés álláspontunk szerint. Akik azt kifogásolják, hogy tervünk elsősorban nagyobb bevételek útján kívánja kieszközölni a változást, annyit üzennék, hogy bizonyos jövedelmek nélkül egyszerűen semmi sem valósulhat meg jelenlegi világunkban.

Célunk mindenekelőtt egy stabil versenysorozat megteremtése, melyben szigorú pénzügyi feltételek, akár a jelenlegi FFP-hez hasonló szabályozások uralkodnak, ekképp lehetővé téve, hogy a résztvevők egyenrangú felekként indulhassanak a kiírásokban, még akkor is, ha egyesek mögött gyakorlatilag teljes államok állnak. A Real Madridnak mindenekelőtt három fő bevételi forrása van: saját tartalékai, a televíziós közvetítések, illetve a szponzorok által biztosított összegek. Éppen ezért aggódom jelen pillanatban, mivel az UEFA elnöke nemrégiben leszögezte a szervezet kongresszusa előtt, hogy a beruházások csökkentésével meg kell védeni azon személyek érdekeit, akik anyagi juttatásokkal támogatják a klubcsapatokat. Azt kívánják meghatározni, hogy egy olyan alakulat, mint a Real Madrid, mely javarészt tagjai működtetnek, milyen módon kelhet versenyre egy olyan együttessel, melyet egy egész állam szponzorál. Ember legyen, aki szerint ez igazságos ebben a formában. Néhányan azt kifogásolják, hogy a Szuperliga gazdasági életképesség megteremtésén alapuló terve összeegyeztethetetlen stadionjaink felújításával, melyet a közelmúltban többek között mi, illetve az Atlético Madrid is megvalósítottunk, így reagálnék ezekre a vádakra is. Először is, mindkét építkezés a világjárvány bekövetkezte előtt vette kezdetét, mikor még egyáltalán nem tudhattuk, hogy kisvártatva előáll a jelenlegi helyzet. Másodszor, az Atléti vezetősége a projekt során rendszeresen egyeztetett a madridi Városi Tanáccsal, akik támogatták elképzelésüket, míg a Real Madrid klubtagsága nem kevesebb mint harminc éven keresztül finanszírozta időközönként befizetendő összeggel a Santiago Bernabéu felújítását, melyet legfőképp azért tettek, mert tisztában vannak vele, hogy az új létesítmény, átadását követően előreláthatólag évente 150 és 200 millió euró közötti összegnek megfelelő bevételt fog produkálni, ami mindannyiunk számára rendkívül jövedelmező lesz. 

A tény, hogy a jelenlegi négy BL-elődöntőssel szemben az UEFA a korábbi években lefolytatta az FFP betartását feltáró vizsgálatot, jelentős aggodalommal tölt el bennünket, ám nem a történtek, hanem elsősorban az elkövetkezendők miatt. Már megtapasztalhattuk, hogy a szervezet elnöke milyen kemény szavakkal tud hazugságokat és fenyegetéseket gyártani, valamint szövetkezni az állami támogatással bíró, vagy eredendően dúsgazdag tulajdonosok kezében lévő együttesek vezetőségével saját céljainak keresztülvitele érdekében. Ha a fent említett egyének korlátok nélkül önthetik az egyre nagyobb összegeket alakulataikba, igen nehéz lesz az UEFA által vizionált egyenlőséget megteremteni. Mindennek meggátlásához nagyobb átláthatóságra lenne szükség, melynek keretein belül ismernünk kellene az egyes klubok, illetve a szövetség bevételeit, ám nem reménykedem abban, hogy ez valaha is megvalósul majd. A tény, hogy az UEFA vezetője, valamint a La Liga elnöke, Javier Tebas közös erővel léptek fel projektünk ellen, természetesen igen agy keserűséggel tölt el. Az Európai Labdarúgó Szövetség kétségkívül a normalitás határain kívül mozog, kiváltképp, mióta jelenlegi vezetője irányítja mindennapjait és döntéseit. A hadárat, melyet az elmúlt napokban ellenünk folytattak, minden tekintetben gyalázatos volt, ugyanis eddigi életem során egyetlen alkalommal sem kaptam annyi sértést és fenyegetést, mint az utóbbi egy hét során. Őszintén szólva mérhetetlenül megdöbbentett az általuk képviselt aljasság mértéke. 

A hírekkel ellentétben nem gondolnám, hogy Joan Laporta véletlenül előre közölte volna terveinket Tebasszal. A Barcelona elnöke pontosan tudja, hogy a Szuperliga a lehető legjobb megoldás a labdarúgás problémáira, hiszen versenysorozatunk által sikerülne visszanyernünk a futballszurkolók bizalmát és szeretetét, ezáltal pedig jövedelmeinket. A jelenleg fennálló gazdasági helyzet nem engedi meg, hogy meghátráljunk, vagy, hogy fegyverszünetet kössünk az UEFA-val. Ha komolyan gondoljuk projektünk megvalósítását, a végsőkig ki kell tartanunk. Az ESL nélkül az alakulatok előbb-utóbb legjobb játékosaik értékesítésére kényszerülnek majd, melynek következtében középcsapatokká silányulnak, ekképp nem építhetnek majd rajongóik támogatására és figyelmére sem. A világjárvány hatása nem kizárólag a korlátozásokban, vagy emberéletekben mérhető. Kevés szó esik gazdasági következményeiről, ám ezek éppen ugyanekkora jelentőséggel bírnak. 

Az eddigiekben felsoroltak ellenére továbbra is feltett szándékunk végrehajtani az UEFA-val való kiegyezést, különösképp a közvetítési jogokat illetően. Éppen ezt tükrözi a Szuperliga tagjai között létrejött, kötelező érvénnyel bíró megállapodás is, mely a rá zúduló kritikák ellenére korántsem ördögtől való gondolat. Ha mélyebben bele akarnék menni a fennálló helyzet elemzésébe, elmondhatnám, hogy akik az ESL-t ellenzik, a kosárlabdában hatalmas figyelemmel követik az Euroligát, holott a két sorozat éppen egyazon koncepción alapszik. Jelen pillanatban nem tehetünk mást, mint hogy erőt veszünk magunkon, s elmagyarázzuk a kétkedőknek, hogy projektünk nem mások kizárására, vagy a labdarúgás vérkeringéséből történő kilépésünkre alapozna. Ugyanazt akarjuk megteremteni, mint amit az Euroliga létrehozott a kosárlabdában, ugyanakkor tisztában kell lennünk a ténnyel, hogy a nagyobb horderejű változásokat, legyenek bármennyire pozitívak is, minden esetben széleskörű ellenállás fogadja. Ugyanezen helyzet állt elő, mikor a regionális bajnokságokból össznemzeti, s versenyképesebb sorozatok alakultak, vagy mikor az 1990-es években a BEK-ből megszületett a BL. Mindenkinek fel kell fognia, hogy a  korszellem, s ezáltal az idők állandóan változnak, ehhez pedig ha tetszik, ha nem, alkalmazkodni szükségeltetik, ez egyszerűen kötelessége azoknak, akik nem akarnak távol kerülni az igazán fontos eseményektől. Egy ilyen horderejű változás nem kizárólag szükséges, hanem ezzel együtt meglehetősen kifizetődő is. Nem fogok tanácsokat adni az UEFA-nak, azonban úgy vélem, hogy itt az ideje átlépniük a huszonegyedik századba, s önnön elképzeléseiket meghaladó tervekkel előállniuk. Mi pontosan ezt tettük, mégis csak sárdobálásban részesítettek bennünket. 

A Szuperliga jövője mindenekelőtt attól függ, hogy sikerül-e érdemi egyezséget kötnünk a szövetséggel. Immár azonban nem elégedhetünk meg annyival, hogy elfogadják álláspontunkat. Jóval átláthatóbb struktúrát, s előnyösebb jövedelemeloszlást követelünk, mely alatt természetesen a szponzoroktól befolyó összegek kedvezőbb szétosztását is értjük. Ha ezen feltételek megvalósulnak, minden klub számára előnyösebb helyzet áll majd elő. Ha viszont ez így folytatódik, már nem az fog problémát jelenteni, hogy megszerezzük-e a legjobb futballistákat, mivel saját értékeinket sem leszünk képesek kötelékünkhöz láncolni. Ha az ESL magalakul, többé senki sem kötelezhet bennünket legjobbjaik értékesítésére, mivel a labdarúgók szintre korlátlan anyagi lehetőségekkel rendelkező alakulatokban fognak szerepelni, melyek bármire képesek lehetnek majd. Mindezzel együtt a nemzeti ligák vezetőinek is fel kell fogniuk, hogy a nagy csapatok nélkül életképtelenek lennének, ekképp nem ellenezni, sokkal inkább támogatniuk kellene a Szuperliga létrejöttét. A La Liga számára például egyértelműen a Barcelona, a Real Madrid, illetve az Atlético Madrid biztosítják a legnagyobb bevételeket, ennek révén teljesen értetlenül állok azelőtt, hogy a bajnokságnak miért érdeke szembemenni a legtöbbet nyújtó klubokkal, s ellenük való szankciók bevezetéséről tárgyalni a kisebb együttesekkel. 

Ha további négy évet várunk a reformra, nem a Szuperliga, hanem az alapítók fognak megszűnni. Az UEFA egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez az igazság, emiatt a lehető leghamarabb el kell kezdenünk a versenysorozatot, akár az eredeti tervektől eltérő elképzelések mellett is. Ha az események így folytatódnak, az interjú elején említett KGMP-jelentés szerint klubjaink elindulnak a csődközeli állapot bekövetkeztének egyre gyorsuló útján, ez pedig nem pusztán az elitet érinti majd, hanem a teljes futballpiramisra alapvető hatást fog gyakorolni. Hogy Olaszországban éppen most csökkentették a ligának járó szponzorpénzeket? Egyáltalán nem lep meg. Ha a tendenciák folytatódnak, ez fog történni Spanyolországban, majd idővel Angliában is. A kontraktusok egyre kevesebb összeget biztosítanak majd számunkra, mivel a futball jóval kevésbé lesz vonzó, s ebből kifolyólag eladható termék, mint korábban, így a vállalatoknak sem lesz kifizetődő ekkora támogatásokkal segíteni bennünket. Ezzel mindannyian elindulunk a lejtőn, ebben senki ne kételkedjen. Ha az UEFA nem hajlandó jobb belátásra térni, mindannyian tönkremegyünk. A szövetség elnöke azt hangoztatta, hogy egyes klubok fellázadtak a szövetség ellen, ám az igazi lázadás még csak most fog bekövetkezni, mivel a csődöt egyetlen alakulat sem fogja tudni elviselni, s nem is kívánja megvárni ennek beállását. Egyedül azon alakulatok maradnak majd fenn, melyeket multimilliomosok irányítanak, akik puszta kedvtelésből hetente hajítanak ki százmilliókat az ablakon. Ez mindössze négy-öt csapatot takar, egyedül ők élik majd túl a helyzetet. Előre is jó szórakozást kívánok nekik az egymással való, örökkévalóságig tartó játszadozáshoz" – zárta hosszúra nyúló mondanivalóját Pérez.