A Juventus és a Napoli egykori klasszis védője, a 2006-ban világbajnoki címet, majd ennek elismeréseképp Aranylabdát nyerő Fabio Cannavaro a két csapat holnapi mérkőzése előtt latolgatta az esélyeket a La Stampa felkérésére, leszögezve, hogy ha a torinóiak elég kitartóak maradnak, jó eséllyel pályázhatnak a Scudettóra, ezen felül pedig méltatta Max Allegri stratégiáját is, mivel a mester játékmódja megítélése szerint igenis szórakoztató. 

"A Juve-Napoli mindig egy különleges találkozó. Az elmúlt években a Bianconeri többször is vereséget szenvedett a mostani címvédő ellen, ezért pedig arra számítok, hogy ezúttal revansot szeretnének majd venni ellenfelükön. A délieknek ezzel együtt viszont jóval több forog kockán: a csapat elvesztette azt a magabiztosságot, ami tavaly jellemezte őket. Luciano Spalletti távozása óta a keret sem lenyűgöző játékot, sem minőségi mentalitást nem képes felmutatni, holott az elmúlt évadban éppen ezen tulajdonságok segítették őket a bajnoki címhez" – fogalmazott a korábbi labdarúgó. 

"A két csapat között mindig fennállt egy egészséges rivalizálás, melyet idén Cristiano Giuntoli klubváltása még pikánsabbá tesz. A lényeg az, hogy az ellentét korlátok között maradjon, s civilizált formában jelenjen meg. A futballisták és a vezetők feladata az, hogy a konfrontációt a pályán tartsák, s ne hagyják, hogy az átszivárogjon a lelátóra. 

Az Öreg Hölgy illetékesei a helyes utat választották akkor, mikor hitet tettek a fiatalok mellett, s úgy gondolom, hogy részben ennek is köszönhetően a végsőkig harcban lesznek a Scudettóért. Természetesen továbbra is az Interé a mezőny legerősebb együttese, amit a milánóiak vasárnap is megmutattak – ráadásul éppen a Napoli ellen –, ugyanakkor a tavalyi szerepléshez viszonyítva a Juve nyújtja a legjobb teljesítményt: okosan taktikáznak, közel tartják magukat a tabella éléhez, s ami a legfontosabb, soha nem adják fel. 

Ez a Juventus természetesen más, mint a klub történelmének korábbi nagy csapatai. A Bianconeri korszakos alakulataiban mindig hatalmas egyéniségek játszottak, a jelenlegi keret pedig inkább az összetartás és a szellemiség miatt erős. E két tényező tökéletes ötvözete Marcello Lippi 1996-os gárdája volt, ennek fényében pedig egyáltalán nem volt véletlen, hogy a torinóiak akkor a csúcsra jutottak a Bajnokok Ligájában. 

A Zebráknál fennáll egy nagy paradoxon, ugyanis azért küzdenek, hogy visszajussanak az európai kupaporondra, miközben idén éppen azért ilyen jók, mert nem kell más mérkőzésekkel foglalkozniuk. A heti egy meccs nagy előnyt jelent számukra, még akkor is, ha a fiatalok gyorsabb ütemben fejlődhetnének, ha a nemzetközi színtéren is lehetőséghez jutnának.

A csapat legnagyobb gyengesége talán éppen ebben keresendő: a fekete-fehérekben nincs meg a legmagasabb szinthez elengedhetetlenül fontos ritmusérzék, ami a támadások során rendkívül nyilvánvalóvá válik, elvégre a Juve éppen akkor játszik a legrosszabbul, ha feljebb tolja sorait a pályán. Az ellenfelek persze tisztában vannak ezzel, s állandóan megpróbálják kicsalogatni a középpályásokat és a védőket a büntetőterület környékéről, mivel a szilárd fal fellazulásával nagyobb esélyük nyílik a gólszerzésre. 

Max Allegri nem véletlenül tette le a voksát a most látható taktika mellett, az eredmények pedig őt igazolják: fiai láthatóan jobban érzik magukat, ha a meccs nagy részében a védekezéssel kell foglalkozniuk, neki pedig az ő jellemzőikhez kell alkalmazkodnia. Természetesen ennek van egy nagy előnye is, hiszen a lefedésre váró területek kisebbek lesznek, ha pedig kellően masszív a hátsó alakzat, csak nagyon kevesen törhetnek tisztán a kapura. 

Személy szerint nem gondolnám, hogy a Juve unalmas meccseket játszana, sőt, éppen ellenkezőleg: mikor ez a társaság felszívja magát, s támadásba lendül, a mérkőzések hirtelen rendkívül izgalmassá válnak. Ettől függetlenül játékosként azt a futballt is szerettem, amit Fabio Capello Öreg Hölgye és Lippi olasz válogatottja képviselt, ugyanis alattuk a védőknek több teret kellett lefedniük, ami szabadabb kezet adott nekünk. A lényeg persze ekkor is az volt, hogy szabjunk gátat az akcióknak, ettől a felfogástól pedig Allegri sem tér el. 

A kritikus hangok ellenére ez mindig is így volt: egyesek hajlamosak elájulni a cselektől, vagy a káprázatos képeségekkel rendelkező csatároktól és szélsőktől, holott minden győztes csapat a szilárd védelemnek köszönhette és köszönheti a sikereket. Ez ugyanúgy igaz a Juventusra, mint Pep Guardiolára és a Manchester Cityre, akik máskülönben a világ legjobb támadóit tudhatják keretükben" – összegzett Cannavaro.