A Juventus egykori mestere, Massimiliano Allegri a tegnap este folyamán megtörte hosszú hallgatását, s ismételten rendkívül terjedelmes nyilatkozatot adott az olasz sportsajtónak, melyben többek között leszögezte, hogy jövője még korántsem dőlt el, valamint szót ejtett a futball egyik legnagyobb problémájáról is. 

Az olasz mestert immár csaknem két esztendeje, 2019 májusában menesztették az Öreg Hölgytől, azóta pedig nem igazán adott személyes hangvételű interjút a médiának, ám tegnap 22 óra 45 perc után a Sky Sport Italia tévécsatornájának vendégeként igyekezett kifejteni véleményét a labdarúgás, s így természetesen a Bianconeri helyzetéről is. 

"Meglehetősen furcsa érzés két esztendőt követően ismét a kamerák előtt helyet foglalni. Őszintén remélem, hogy nem fogok sok ostobaságot összehordani, s ezzel fárasztani a nézőket!" – kezdte humoros megjegyzéssel mondanivalóját a Zebrák trénereként öt Scudettót szerző olasz szakember. 

Az olasz rekordbajnoktól való távozását követően számos topcsapattal, egyebek mellett a PSG-vel, a Tottenham Hotspurrel, a Napolival, valamint a Romával is szóba hozták a trénert, azonban elmondása szerint jövőjéről egyelőre ő maga sem tud érdemben nyilatkozni. 

"A jövőmmel kapcsolatban egyelőre nem tudok információkkal szolgálni, ezt teljes őszinteséggel jelenthetem ki. Az utóbbi két év során számos nagy összecsapásról lemaradtam, mivel teljes egészében a pihenésre, valamint az általam addig háttérbe szorított tevékenységekre fókuszáltam, azonban újabban ismételten elkezdtem követni a labdarúgást, hogy mindig naprakész legyek a sportággal kapcsolatos kérdéseket illetően.

Hogy egyszer irányíthatom-e majd a válogatottat? Roberto Mancini kimagasló munkát végez az Azzurrival, s bár a világbajnokság után másnak adja majd át a stafétát, nem hinném, hogy én lennék a követlen utódja. Egy nemzeti csapat átvétele előtt mindenképpen szeretnék még klubcsapatoknál munkálkodni, azonban Roberto munkáját csak elismerni tudom, hiszen egy dinamikus, illetve rendkívül magabiztos és fiatal együttest épített, akik képesek egymásért küzdeni a pályán. 

Az eddigiek során egyetlen megkeresést utasítottam el, egészen pontosan a Real Madrid ajánlatát. Mikor a Blancók három évvel ezelőtt érdeklődtek irántam, megígértem a Juventusnak, hogy az ő mesterük maradok."

Az elmúlt hetek egyik legforróbb témáját a Juventus Porto elleni Bajnokok Ligája-búcsúja jelentette Olaszországban, ekképp a műsorban Allegri egykori csapatának jelenlegi szereplésére is kitért, rávilágítva a kudarc szerinte meghatározó okaira, megemlítve a Serie A többi alakulatának kiesését is. 

"Úgy vélem, hogy miután mindenki elmondta a véleményét az olasz futball európai kupasorozatokban való ismételt bukásáról, labdarúgásunknak ideje reflektálnia az őt érő kritikákra. Az emberek korábban a szép, tetszetős játékstílus tökéletes ellenszereként tekintettek rám, azonban ebben a sportágban minden elemnek tökéletes harmóniában kell lennie a másikakkal. Nem szabad egyetlen fázist sem feláldoznunk egy másik oltárán, mivel a hangsúlyeltolódás kizárólag kudarcokhoz vezethet. 

Nyilvánvalóan eljutnak hozzám azon hangok, melyek a hátulról való építkezés létjogosultságát vonják kétségbe, ám véleményem szerint az e téren elkövetett hibáinkból is tanulnunk kell, éppúgy, mint a védekezés során jelentkező tévesztéseikből. Úgy vélem, hogy ismét tudatosítanunk kell a futballistákban, hogy a játék a legfontosabb tényező a labdarúgásban. Minden edző egyedi csapatot szeretne építeni, azonban egy ponton mindegyikük szembesül olyan, valóban európai futballt játszó alakulatokkal, akik példának okáért 100 km/h-s sebességgel továbbítják a játékszert. Itt mindenképpen kérdéseket kell feltennünk önmagunknak a munkánk helyességével kapcsolatban. 

Elszomorító, hogy Olaszországban a labdarúgók teljesítménye mostanra kizárólag a trénerek hozzáértésének fokmérője lett, a valódi produktumra pedig igen kevés hangsúlyt fektetünk. A játékosok egyszerű eszközökké váltak, akiket a saját igazunk bebizonyítására alkalmazunk, ennek pedig nem így kellene lennie, mivel a futballistákat mindig is hagyni kellett kibontakozni, ez pedig most sincs másképp. 

A Juventusnak a Porto elleni párharc egyik mérkőzésén sem volt szerencséje, ekképp talán meg is érdemelték volna a továbbjutást, ám e kérdéskörből egy sokkal átfogóbb vita is kibontakozhatna. Mindenesetre öröm volt látni, hogy a Zebrák milyen tehetséges fiatalokkal rendelkeznek, akik az akadémiák dolgozói és tanulói számára is követendő példát jelenthetnek. A csapat gerince ennek ellenére újjáépítésre szorul, mivel a minőség ellenére számos kulcsjátékost veszítettek el. Barzagli visszavonult, míg Buffon és Chiellini szinte már csak az öltözőben kapnak szerepet, ami kihatással van az együttes szellemiségére is. Egy azonban biztos, mégpedig, hogy Rodrigo Bentancur sosem lesz jó regista. Egy-két jó összecsapása lehet a védelem előtt, ám ő alapvetően középső középpályás, egy klasszikus hatos, akit igen kockázatos hátrébb szerepeltetni, ám azt hiszem, ez  a portugálok ellen bizonyosságot is nyert. 

Nyilvánvalóan olvastam Arrigo Sacchi Öreg Hölgyről megfogalmazott nézeteit, ám én, valamint Sacchi mester a legtöbb dologban az eddigiek folyamán sem értettünk egyet. A tekintetben konszenzus van közöttünk, hogy a futball csapatsport, azonban a labdarúgásban mindenekelőtt tíz kiváló futballistára van szükség, akik gyorsan és pontosan képesek járatni a labdát, máskülönben jelentős bajba kerülhetnek."

Az Öreg Hölgy magához képest igen kiábrándítóan szerepel idén, így a torinóiak egykori sikeredzőjét a Bianconeri helyzetének okairól is faggatták, felelevenítve egyes múltbéli eseményeket is. 

"Mindenki észrevehette, hogy a Juventus egy nagy és dicsőséges korszak végéhez közeledik. Olaszországban mindenki hajlamos a negatív történésekkel foglalkozni, azonban néha nem árt a pozitívumokról is szót ejteni, például arról, hogy a Benevento és Pippo Inzaghi minden elismerést megérdemelnek a Juve ellen aratott győzelmükért, ami nem egyedül a fekete-fehérek hibái miatt következett be. 

Pályafutásom során rengeteget tanultam a játékosaimtól, például Dani Alvestől is, aki a Coppa Italia döntőjében egyszer csak közölte velem, hogy innentől csak Lorenzo Insignére fog koncentrálni, mivel egyedül ő jelent veszélyt a védelmünkre, s be kell vallanom, hogy teljes mértékben igaza volt. Európában az emberfogás a kifizetődő, melyre szintén a labdarúgóim világítottak rá, akik hatékonyabbak voltak ezen felfogás mentén futballozva, mint a zónavédekezést alapul vevő játékrendszerekben. 

A Bajnokok Ligájában szinte minden a védelmen múlik, ezt pedig egy korábbi kosárlabdaedzőtől, Messinától tudom. A 2017-es BL-döntőben is azért vesztettünk a Real Madrid ellen, mert a spanyolok sokkal jobban védekeztek, mint mi, ez pedig alapjaiban döntött a találkozó kimeneteléről. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi kellene ahhoz, hogy a Juve ismét a sorozat fináléjában léphessen pályára, mivel az egyenes kieséses szakasz eredményei minden egyes kiírásban jelentéktelennek tűnő apróságokon múlnak. 

A menesztésem egy folyamat elkerülhetetlenül bekövetkező záróakkordja volt. Úgy is mondhatnám, hogy a kapcsolatunk természetes véget ért. Magától értetődő módon felmerültek egyes véleménykülönbségek, azonban Andrea Agnelli hozott egy döntést, melyet tiszteletben tartottam, s ennek révén a mai napig jó kapcsolatban állok vele. Hogy csalódott voltam-e, mikor közölték velem az elhatározásukat? Nos, ki örülne, mikor elveszti az állását?

Öt éven keresztül tökéletes összhangban dolgoztam a Bianconerinél, melyet bizonyít, hogy sok játékelem önmagától is nagyszerűen működött, emellett pedig nagyszerű játékosokat igazoltunk a mercatók során, s alapvetően is igen jól éreztük magunkat ebben a kapcsolatban. A klubhierarchiában felettem álló egyének, így Fabio és Pavel a váltás mellett tették le a voksukat, ami az utolsó közös idényünk végén logikus következtetésnek bizonyult. Nagyon szeretem a Juventust, s szakmai szinten valóban rajongok azon klubokért, melyeknél tevékenykedem. A Milan, valamint a Cagliari csapatainál sem volt ez másképp, így természetesen mindig kötődni fogok az egykori együtteseimhez."

Allegrit követően előbb Maurizio Sarrit, majd Andrea Pirlót nevezték ki a csapat élére, a szakember pedig némi kritikával illette a vezetőség Maestróval kapcsolatos döntését, annak ellenére, hogy konkrétan nem nevesítette az esetet. 

"Egy ember kétfajta úton válhat edzővé. Az egyik opció szerint valaki alaposan kitanulja a szakmát, míg megkapja első megbízatását, míg mások szombaton még teljesen más tevékenységet végeznek, vasárnap pedig máris elfoglalhatnak egy kispadot, melynek révén kiszámíthatatlan történésekkel, s egy, az addigiaktól teljesen eltérő kihívással kell szembenézniük, melyre nincsenek minden esetben felkészülve, mivel ez a munka egészen kivételes képességeket követel meg művelőitől. 

A Milan és a Juve két alapvetően különböző alakulat, melyeket eltérő légkör vett körbe. A Rossonerinél Silvio Berlusconi igazi showmanként viselkedett, míg Andrea Agnelli visszafogottabb ember, éppen úgy viselkedik, ahogy az Olaszország egyik legnagyobb múltra visszatekintő családjának egyik tagjához illik. Az általam irányított két együttes két, egymástól különböző világot is jelent egyben, melyek más-más génekkel bírnak, hasonlóan a Real Madridhoz és a Barcelonához. 

Azt, hogy egy adott tréner miként viszonyul a játékosaihoz, hogy beszélget-e velük, vagy sem, hogy mely futballistákat hoz le a pályáról, vagy cserél be, vagy hogy milyen büntetéseket szab ki rájuk egyes hibák esetén, nem igazán lehet megtanulni. Ezeket a készségeket nem lehet elsajátítani egy könyv, esetleg egy tanfolyam segítségével. Mondhatni, erre a szakmára születni kell, s ösztönös érzésekkel kell irányítani egy alakulat mindennapjait. Egy ehhez hasonló kapcsolat esetén meg kell lennie a kölcsönös tiszteletnek. A labdarúgóknak tisztelniük kell mesterüket, akinek viszonoznia kell ezt a nagyrabecsülést, ami ismét csak egy egészen más, ezúttal elsősorban jellembéli tulajdonság. Nekem például megadatott, hogy számos kiemelkedő futballistát vezényeljek, példának okáért Ronaldinhót, Ibrahimović-ot, Ronaldót, Tévezt, Nestát, Buffont, vagy akár Chiellinit, akikkel minden tekintetben a kölcsönös tisztelet és bizalom kiépítésére törekedtem, hiszen tudtam, hogy csak így érhetek el velük sikereket. 

Jelen pillanatban lehetetlen megmondani, hogy egyszer visszatérek-e az Allianz Stadiumba, egyrészt azért, mert jelenleg Andrea Pirlo irányítja őket, aki véleményem szerint jól teljesít a lehetőségeihez, valamint az idei, meglehetősen furcsa szezonhoz képest. Nem tudnám egyértelműen megállapítani, hogy mi hiányzik a mostani Juventusból, mivel bejutottak a Coppa Italia döntőjébe, megnyerték a Supercoppa Italianát, és a legjobb négy olasz alakulat közé tartoznak. A Bajnokok Ligájából való kiesést nem írnám a számlájukra, mivel a nemzetközi versenysorozatok mindig egy lottószelvény esélyeivel vetekedtek, ahol bármi, de tényleg bármi előfordulhat."

A szakember a továbbiakban véleményt alkotott az Inter idei szerepléséről is, kijelentve, hogy a Nerazzurri dán klasszisa, Christian Eriksen sok tekintetben hasonlít Paulo Dybalára. 

"Külső szemlélőként megállapítható, hogy az Inter, különösen a Bajnokok Ligájából való kiesésüket követően, megfelelő mennyiségű idővel rendelkezett  a futballstílusuk begyakorlásához, melynek eredményeképp jelenleg egy BL-negyeddöntős alakulat szintjén állnak. Nagyszerűen teljesítenek, főleg a Lukaku-Lautaro duó halálos hatékonyságának köszönhetően, s képesek a saját elképzeléseik mentén játszani, sőt, ráerőltetni ezeket az ellenfeleikre, mely kétségkívül az erős együttesek ismérve. A nagy csapatoknak képesnek kell lenniük ismerniük önmagukat, ekképp az erőnléti állapotukat is, valamint felmérni, hogy mire van szükség az adott szituációban.

Egyes mesterek sok kritikát kapnak azért, hogy például csak két játékost cseréltek le, ám nem feledhetjük, hogy ez a két futballista már önmagában is kiteszi a kezdő tizenegy húsz százalékát. A milánóiak pontosan ismerik a játék ehhez hasonló, finom mozzanatait, melyek a lényegi különbséget jelentik, ebből kifolyólag jelenleg a Scudetto legfőbb esélyeseinek számítanak. 

Úgy vélem, hogy az Internek hasonlóképp kellene eljárnia Christian Eriksennel, mint nekem annak idején Paulo Dybalával. Mikor a játékos a Juventushoz igazolt a Palermótól, megértettem vele, hogy Torinóban nem futballozhat középcsatárként, hanem sokkal mélyebbre kell lépnie a labdákért, máskülönben felborul a csapat egyensúlya. 

Eriksen a Premier League-ből érkezett, mely bajnokság a Serie A-nál jóval kevesebb figyelmet fordít a taktikai elemekre, így sokkal több szabad terület áll rendelkezésre, ebből kifolyólag Angliában a dán gond nélkül játszhatott terquartistaként, míg Olaszországban tíz méterrel hátrébb lehetne igazán eredményesen kiaknázni a képességeit."

Az olasz trénert végezetül Cristiano Ronaldo szerepéről, valamint a portugál világsztárral kapcsolatban megfogalmazott kritikákról faggatták, s megkérték, hogy tegyen különbséget egykori játékosa, illetve Lionel Messi között, ám előtte a számára ideális középcsatárról kérték ki véleményét. 

"Hogy kiket gondolok kimagasló középcsatároknak? Mindenekelőtt Benzemát, Lewandowskit, illetve Ibrahimović-ot, bár utóbbi nem mondható klasszikus centernek, azonban az évek során, sebességének lassulásával fokozatosan azzá vált. A fiatalabbak közül Haaland egyértelműen a jövő egyik legnagyobb sztárja lesz, míg Kean, annak ellenére, hogy rendkívül kedvelem, egyelőre nem áll az igazán nagy futballisták szintjén, ennek eléréséhez pedig még rengeteget kell fejlődnie. 

Ronaldo is ember, így természetes, hogy ő is követ el hibákat, ugyanakkor nem mehetünk el a tény mellett, hogy kevesen bírnak olyan képességekkel a futball támadási fázisában, mint ő. Nincs még egy játékos, aki ilyen hatékonyan fordulna le a védőkről, majd lőne a kapuba. Cristiano ereje abban rejlik, hogy az agya teljes mértékben a győzelemre van programozva. Pályafutása során öt Bajnokok Ligáját és öt Aranylabdát nyert, ennek ellenére minden nap képes új motivációt találni, mely ismételten éhessé teszi őt. 

Ebből magától értetődően következik, hogy a vele egy csapatban futballozó játékosoknak alkalmazkodniuk kell az ő jellemzőihez, betöltve azokat a területeket, melyeket CR az akciók során üresen hagy. Szegény Mario Mandžukić-ot például többet futtattam a Ronaldo mellett töltött egy éve alatt, mint melyet egész karrierje során kellett sprintelnie. Nagyon szeretem Mandžukić-ot, mivel véleményem szerint egy nagyszerű játékos. Ronaldo és Messi két különálló, egymással összehasonlíthatatlan játékos. Úgy fogalmaznék, hogy egyikük fizikailag erősebb, míg másikuk technikailag kiemelkedőbb" – zárta hosszúra nyúló szavait Allegri.