Ahol van fény, ott van sötétség is, ahol dicsőség, ott bukás is, ahol félistenek, ott kevésbé szeretett emberek is. Most kezdődő sorozatunkban az utóbbiakat tesszük a nagyító alá, hogy kiderüljön miként lesz a fekete-fehérből szürke. Ebben az összeállításba a legnagyobb flopok, a legrosszabbul teljesítő, valamint a szurkolók által legkevésbé kedvelt spílerek kerülnek be. Remélhetőleg nem csal az arcotokra grimaszt e gárda felidézése, és szórakoztató borzongással kíséritek figyelemmel a sorozat részeit.

Mint minden focicsapat esetében, így a rémálom tizenegyében is a kapusokkal kezdjük a sort, ezen belül is az egyik legmeglepőbb névvel, aki talán a világ valaha volt legjobb hálóőreinek egyike. Ennek ellenére minden Juventino csatakossá válik, ha csak szóba kerül a Buffon-éra közvetlen elődje, Edwin van der Sar. 

Edwin 1970. október 29-én született a hollandiai Voorhoutban, pályafutását hazájában, a Foreholte, majd a VV Noordwijk csapatainál kezdte. 1990-ben került Hollandia három nagy klubjának egyikéhez, az Ajaxhoz, ahol az amszterdami alakulat egyik aranygenerációjának tagjaként, 1995-ben a világ is megismerhette nevét, mikor a bécsi Ernst Happel Stadionban rendezett Bajnokok Ligája-döntőben a piros-fehérek Patrick Kluivert góljával 1-0 arányban legyőzték a Juventus egyik ősi riválisát, a sorozat címvédőjének számító AC Milant, a korszak talán legjobb csapatát.

Mivel a holland hálóőr még gólt sem kapott, ennek fényében pedig igen sokat tett hozzá a fiatal csikócsapat sikeréhez, a következő évben pedig újra a fináléig vezette az Ajaxot, egyre keresettebbé vált a piacon, mely érdeklődés még annak ellenére sem esett vissza, hogy a római Olimpicóban az Öreg Hölgy már túl nagy falatnak bizonyult. Bár a kapus az 1-1-es végeredményt követő tizenegyespárbajban megfogta Padovano büntetőjét, a másik oldalon Silooy, és a későbbi Juventus-legenda, Davids is hibázott, így végül Torinóba került a Bianconeri mindmáig utolsó BL-serlege.

1999-ben útja Torinóba vezetett, de két év, és 88 meccs után előbb a Fulhambe, majd a Manchester Unitedbe szerződött. Megítélését rontja, hogy két alkalommal is piros lappal zárt, és a 74 kapott gól is rengetegnek tűnik, főleg annak ismeretében, hogy 41 esetben is anélkül zárta az aktuális mérkőzést, hogy a labda áthaladt volna a gólvonalon. Annak ellenére, pályafutása bővelkedik a trófeákban és elismerésekben, Torinóban egyetlenegy címmel sem tudta bővíteni a gyűjteményét. Teljes karrierje alatt 816 esetben lépett pályára, 365-ször maradt érintetlen a hálója, és 716 gólt kapott. 19 alkalommal fegyelmezték sárga lappal, és kétszer pirossal, mint fentebb látszik, mindkettőt az Öreg Hölgy játékosaként gyűjtötte be.  Miután 2008-ban 130 válogatottsággal a háta mögött búcsút intett az Oranjénak, 2011-ben az Unitedből vonult vissza.

Másik szereplőnk ezen a poszton Antonio Chimenti, aki 1970. június 30-án született Bariban, és pályafutását a Sambenedettese együttesénél kezdte még 1988-ban. Egészen 1997-ig kisebb csapatok szolgálatában állt, ekkor került első jelentősnek mondható állomáshelyére, az AS Roma gárdájához. Sehol nem húzott le 2-3 évnél többet, így aztán az élvonalban megfordult még a Lecce, a Cagliari, az Udinese, valamint a Juventus kötelékében is.

Első alkalommal 2002-ben lett torinói lakos, egészen 2006-ig szolgálta a Zebrákat, majd kisebb kitérők után 2008-ban tért vissza, ekkor még csak kölcsönbe, majd egy évre rá végleg, és 2010-es visszavonulásáig már el sem igazolt. Az első etapban második számú kapus volt Gianluigi Buffon mögött, majd visszatérése után még Alex Manninger is megelőzte a sorban, így már csak harmadik számú portásként számolt vele a csapatvezetés. Teljes karrierje alatt 354 mérkőzésen védett, 107 esetben ért el clean sheetet, és összesen 465 gólt kapott. 13 sárga és 1 piros lap színesítette a pályafutását, a pirosat a Lecce játékosaként, egy Reggina elleni találkozón kapta. A Juventusban 34-szer kapott lehetőséget, 6 kapott gól nélküli meccs, és 50 kapott gól a mérlege. A Bianconero csapat tagjaként egyszeres bajnoknak, és kétszeres Supercoppa Italiana-győztesnek vallhatja magát.