Minden idők egyik legnagyobb kapusa, a Juventus és az olasz futball legendája, Gianluigi Buffon a minap adott interjút a Tg1-nek. Az idén végleg visszavonuló hálóőr beszélt a pályafutását meghatározó edzőkről, élete egyik legfontosabb védéséről, felidézte a Juventus keserédes visszajövetelét 0-3-as hátrányból a Real Madrid ellen 2018-ban, illetve ismét említést tett a depresszió elleni küzdelméről, valamint az ő fogadási ügyéről is, a mostani botrányra reflektálva.

Ki volt a legjobb edző pályafutása során? "30 éves pályafutásom során a legjobb edzőkkel találkoztam, és nem lenne szép dolog egyet megnevezni. Nevio Scala után Ancelottinak köszönhetően a Parmánál lettem elsőszámú kapus. Ő egy különleges értékrendekkel bíró ember, jól kijövök vele. Emlékszem még Lippire, Capellóra és Prandellire, de Contéra és a többiekre is. Aztán ott van Trapattoni, aki gyerekkoromban az igazi bálványom volt, amikor a Juve edzője volt, a csapatot követve beleszerettem. Minden egyes átigazolását külön követtem, még az Internél vagy a Bayernnél is."

Buffon páratlan karrierje során számos elképesztő védést mutatott be, melyiket tartotta legnehezebbnek? "Az elmúlt években mindig arra gondoltam, hogy a vb-döntőn bemutatott Zidane elleni mentést nehézségét elbagatellizálom, ha a meccs fontosságát kihagyjuk, nem volt olyan nehéz számomra. Nemrég újra láttam, és azt kell mondanom, gyönyörű védés volt, hihetetlen erőt adott a labdának a fejével."

Mit gondol arról, hogy soha nem nyert Aranylabdát? "Az igazságtalanságok mások. Az általam játszott pozícióban  több generáción mentem keresztül, és ahhoz, hogy megnyerjem, bizonyos kritériumoknak bizonyos módon kellett volna passzolniuk. Lehet, hogy nem voltam jó abban, hogy ezeket megvalósítsam, de így is elégedett vagyok azzal, amit elértem. Jobban is csinálhattam volna, de mindig van valami ki nem fejezett dolog mindenben, amit az ember csinál."

Hogy tekint vissza karrierére? "Azt hiszem, a lehető legjobban éltem meg, a megnyert világbajnokság volt a csúcspont. Valami olyan nagyszerű dolog, ami lehetőséget ad arra, hogy annak a pillanatnak az örömével élj. A feszültség, a felelősség és minden más felülírja még a pozitív érzelmeket is. Alig vártam, hogy a negyeddöntőtől kezdve befejezzem, a meccsek súlya fojtogató volt. A fordulópont az életemben 1990-ben jött el, amikor pozíciót váltottam, és kapus lettem. Gyerek voltam, de már nem voltam fiatal: 12 évesen lettem kapus, 17 évesen debütáltam a Serie A-ban. Valami egészen hallucinált állapotban voltam, amikor azt a Parma-Milan meccset játszottam. Sokféle okból játszottam, főleg személyes célokért, de olyan értékekért is, mint a hála, majd a határok feszegetése. Látni akartam, meddig tudok elmenni."

Az Ügyvéd Úr, Gianni Agnelli mindenki életében különös szerepet töltött be, aki a Juventusnál játszott. Gigi hogy viszonyult hozzá? "A hajnali telefonhívásai nagyon különösek voltak. Kettőt nem vettem fel, mindig csodálkozott, hogy miért nem válaszolok neki hajnali fél hatkor. Egyfajta provokáció volt ez, mindig játszottam vele."

Mit gondol Cristiano Ronaldóról? "Az ollózós gólja után a Juve-szurkolók felállva tapsolták meg, ez egy sportszerű gesztus volt. Meglátott engem hitetlenkedve, és odajött hozzám, mondván: »Nem rossz mi, Gigi?« Ekkor kezdtem el nevetni."

A szóban forgó mérkőzés visszavágóján a BL-ben a Juventus heroikus módon jött vissza 0-3-as hátrányból a Bernabéuban, a mérkőzés hajrájában azonban Gigit kiállította Michael Oliver. "A kiállítás nem fájt annyira, mint az a büntető, amit egy epikus visszatérés második félidejében megítéltek. Kétségtelenül a legszebb meccs, amelyen valaha részt vettem, bekerülhetett volna a történelemkönyvekbe. Még most sem értem, miért állított ki, de ez már régen volt."

Buffon már korábban is beszélt depressziójáról, illetve arról, hogyan sikerült azt leküzdenie. "25 éves voltam. A nagy szellemi és fizikai kimerültség jelei mutatkoztak rajtam. Mindig is lelkes ember voltam, és mindig megengedtem magamnak néhány rosszabb napot, de ez valami olyasmi volt, ami idővel elhúzódott. Megijedtem, mert rájöttem, hogy már nem az a Gigi vagyok, akit ismertem. Próbáltam természetes módon segíteni magamon, azaz a hozzám legközelebb állókkal beszélgetve, mindenféle szerénységet elrejtve. Az első lépés, hogy kilépjek ebből a fekete lyukból, az volt, hogy elmentem a torinói Chagall-kiállításra. Pozitív energiát adott, különösen a Séta című festmény, ahol rájöttem, hogy egy nő, például egy anya vagy egy feleség alakja segíthet megérteni a dolgok értékét."

Olaszországot újabb fogadási botrány rázta meg, annak idején Buffont is vádolták illegális szerencsejátékkal. "Magam is drágán megfizettem érte, mindig a hírnevemet kockáztattam. Ez volt az a valami, amitől felnőttem. Csak így érted meg a hibáidat, hogy miért követed el őket, és csak így érted meg, hogy nem szabad megismételned őket."