Weston Mckennie a Lazio elleni mérkőzés alkalmával 100. alkalommal ölthette magára a Juventus ikonikus zebracsíkos szerelését, melynek alkalmából a játékos a Juventus Youtube-csatornájának adott interjút.

Megérkezés a Juventushoz – "Volt két másik klub, nem a legmagasabban jegyzettek, de egy lépéssel mindenki előtt jártak. A felkészülés során az ügynököm jelezte, hogy a Juventus érdeklődik irántam. Sokkolt a dolog, akartam az egészet, akartam, hogy ez valósággá váljon. A csapattal éppen egy ausztriai edzőtáborba tartottunk, mikor hallottam, hogy Andrea Pirlo hívni fog engem. Hogy mi? Pirlo? Beszélni akar velem? Ebédeltem a társaimmal, és ilyenkor általában nem tarthattuk magunknál a telefonjainkat, egy helyre félretették őket. Láttam azonban, hogy egy olaszországi szám hív. Körülnéztem, gyorsan felkaptam a telefonom és kirohantam vele a szobából. Tényleg úgy tűnt, mintha azt akarta volna, hogy idejöjjek. Ott jöttem rá, hogy tényleg a Juventushoz igazolhatok, a többi pedig ahogy mondani szokás, már történelem."

Az első edzés – "Az első edzésen szó szerint semmi nem volt nálam, még a cipőm sem. Az egészet egy Adidas Copa cipőben csináltam végig. Előzetesen mindent megnéztem a csapattársaimról: Chiellini, Higuaín, Cuadrado, Bonucci, Buffon. Kevesen tudják, de volt egy poszterem, amin a 2006-os világbajnok csapat látható, amint éppen a magasba emelik a trófeát. Szóval személyesen látni őket, és potenciálisan akár velük is játszani szürreális volt. Nagyon izgatott voltam."

Utazás Torinóba – "Nyilvánvalóan kicsit ideges voltam. Egy olyan klubnál, mint a Schalke, kevesen bíztak benne, még kevesebben tudták, ki is vagyok valójában. Tudod, milyen ez, egyszerre voltál boldog és ideges is. Az, hogy a stadion nem volt tele, sokat segített, de a lelkesedésből semennyit nem vett el. Meccsről meccsre egyre jobban hittem magamban."

Az első gól – "Azt hiszem, a kispadról szálltam be. Németországban nem sok gólt szereztem. Ha megnézed a visszajátszást, láthatod, hogy kicsit zavarodott is voltam. Nem tudtam, miként is reagáljak, hogyan fejezzem ki az örömöm, de minden olyan varázslatos volt. Érezted, hogy lekerül a súly a válladról, a nyomás hirtelen megszűnik, a gól levette rólam a terhet. Fantasztikus érzés volt, az pedig külön felhangot adott neki, hogy egy derbin találtam be."

A Barcelona ellen – "Van egy érdekes kis anekdotám. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen meccseken szerepelhetek. Németországban nőttem fel, ott is kezdtem el játszani, aztán a családommal Spanyolországba mentem. A Barcelona zárt kapuk mögött edzett a stadionban. Könyörögtünk a biztonságiaknak, hogy engedjenek be minket, mondván, hogy amerikaiak vagyunk, én pedig akkor kezdtem el játszani. Nehezen, de beengedtek minket. Láttuk Messit, Ronaldinhót és másokat edzés közben. Egyszer csak jött egy labda és én visszarúgtam. Egy teljes kör, ami bezárult. Az a szektor, ahol akkor mint szurkoló voltam, pontosan ugyanaz, ahová gyerekkoromban egyszer beléphettem. Abban a pillanatban elképzeltem a gyerekkori önmagamat. Ha korábban megkérdeznek erről, biztos azt mondtam volna, hogy ez lehetetlen. Nagyon meghatározó pillanat ez számomra."

A Harry Potterre utaló gólöröm – "Valami mást akartam csinálni, mint a többiek. Emlékszem, gyerekkoromban az egyik nagymamámtól megkaptam a Harry Potter-könyvgyűjteményt. Elkezdtem olvasni őket, majd szépen sorban kijöttek a filmek is. A rajongásom innen ered. Kreatív gyerek voltam, nagy fantáziával. Emlékszem, beszéltem valakivel és elmondtam neki, hogy én így fogom megünnepelni a gólomat és ez azóta így maradt. Egyedi és különleges. Remélem, hogy ebben a szezonban rengeteg alkalmam lesz ezt bemutatni."

Szuperkupa – "Hihetetlen, ez volt az első trófeám. Nagyszerű érzés volt, hogy felemelhettem, de összességében kicsi hiányérzetünk maradt abban a szezonban, mert a Scudettót nem sikerült elhódítani. Ez még a mai napig hiányzik a gyűjteményemből."

Coppa Italia – "Keserédes esemény volt. Közeledett a szezon vége, és ez volt az utolsó trófea, amit a megnyerhettünk abban a szezonban. Különösen azért volt nehéz pillanat, mert Gigi emelhette a magasba a kupát, de nem tudtuk, hogy maradni fog-e. Jó volt látni a boldogságot a szemében."

Amerikai túra – "Amerikai lévén mindig jó érzés hazajönni. A legtöbb Juventus-játékosnak Olaszországban, vagy Európa más országaiban van a családja, így nekik könnyebb játszani látni őket, de nekem vagy Weah-nak ilyen szempontból sokkal nehezebb dolgunk van. Hazai közönség előtt játszani mindig hihetetlen dolog."

Weah – "Ez fantasztikus. Egy ideig én voltam az egyetlen Olaszországban, most azonban már többen is vagyunk itt amerikaiak. Nagyszerű számára, hogy látja, a kemény munka meghozza az eredményét. Az édesapja hatalmas Juventus-szurkoló. Ha a tavalyi világbajnokságon azt mondtam volna, hogy ő és én egy napon együtt játszhatunk a Juventusnál, hát nem is tudom, hogyan reagált volna erre. Tim nagyon boldog, hogy itt lehet. Jó érzés, hogy valaki beszéli a nyelvet és érti a szlenget is. Egy társ, aki olyan érzést nyújt számomra, mintha visszatértem volna Amerikába."

100. mérkőzés – "Nem tudtam, hogy a Lazio elleni mérkőzés lesz a századik alkalom, hogy magamra ölthetem ezt a szerelést. Hosszú utat tettem meg ennél a klubnál. Ha három évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy ennyi mérkőzésen léphetek majd pályára, valószínűleg nem hittem volna neki. Ilyenkor mindig eszembe jut az egyik Pirlóval folytatott beszélgetésem. Azt mondta nekem, hogy bárkinek sikerülhet egy évet lejátszani egy olyan klubnál, mint a Juventus, ám ahhoz, hogy valaki kettő, három vagy akár négy szezont is itt játszhasson, kemény munka, rengeteg edzés és következetesség szükséges. Amikor megérkeztem, senki sem gondolta volna, hogy elérhetem ezt a hatalmas mérföldkövet, azonban ez egy olyan eredmény, amit immár senki sem vehet el tőlem."

Aki nem riad vissza az angol nyelvtől, az az interjút audio-vizuális formában is megtekintheti: