A Juventus egykori és a Lazio jelenlegi mestere, Maurizio Sarri tegnap éjjel terjedelmes exkluzív interjút adott a SportItalia újságírójának, Alfredo Pedullànak, melyben szót ejtett Max Allegriről, a Sasok jövő évi esélyeiről, Sergej Milinković-Savić lehetséges távozásáról, valamint arról is, hogy Cristiano Giuntoli Torinóba igazolása milyen veszélyekkel járhat a liga többi csapatára nézve. Az alábbiakban e beszélgetés érdekesebb részeit közöljük. 

"A Laziónál semmilyen tekintetben nem szólok bele a mercato alakulásába, sőt, valójában csak arra szorítkozom, hogy kifejtem, hogy az adott játékos alkalmas lehet-e a mi játékrendszerünkben, vagy sem. Ha van egy konkrét kiszemeltem, általában van lehetőségem szerződtetni, ugyanakkor nem lépek túl a saját hatáskörömön, s bizonyos szempontból annak idején éppen azért hagytam el a Chelsea-t, mert nem szerettem volna én irányítani az igazolásokat. A Kékeknek akkor nem volt valódi sportigazgatójuk, én pedig túlságosan is belekeveredtem olyan dolgokba, melyekkel nem szeretek foglalkozni, elvégre ezek túl sok energiát vonnak el a pályán zajló eseményekről" – fogalmazott a szakvezető. 

"Tavaly szerencsére a tabella második helyén végeztünk, ami már csak azért is jó, mert máskülönben egyből játszhatnánk a Real Madrid ellen idegenben. A bajnoki sorsolás ugyanakkor rendkívül kedvezőtlen számunkra, mivel előbb a Juve, később pedig a Napoli otthonába kell majd látogatnunk. Az első néhány hétben hét-nyolc remek csapattal fogunk találkozni, s bár természetesen magunkat is annak tartom, nem egy ilyen szezonkezdetről álmodik az ember. Azt viszont már nem tudnám megmondani, hogy azért lettünk-e másodikok, mert jó produkciót nyújtottunk, vagy pedig azért, mert csak követtük azoknak az együtteseknek a példáját, akik kevés dolgot csináltak az idényben, vagy csak éppen annyit adtak ki magunkból, amennyit tudtak. 

A jövő évben persze meg kellene ismételnünk ezt a produkciót, ami kifejezetten nehéz lesz. Az elsődleges célunk továbbra is a BL-helyek valamelyikének megszerzése lesz, azonban ez minden évben egy borzasztó összetett és bonyolult feladat. Más csapatok persze eddig inkább a kimenő-, mintsem a bejövő oldalon teljesítettek jól az átigazolási piacon: az AC Milan például 70 millió euróért cserébe eladta egyik legnagyobb értékét, Sandro Tonalit. A középpályás véleményem szerint remekül fog futballozni Angliában karakterisztikája miatt, főleg úgy, hogy alapvetően is egy nagyszerű környezetbe megy. A Newcastle-nak gyönyörű stadionja van, kiváló szurkolókkal, a vezetőedzőjük pedig igen magas szinten áll, a jövőkép tekintetében pedig a legjobb alakulatok közé tartoznak a Premier League-ben, míg Olaszországban mindenki össze van zavarodva és identitásválsággal küzd. 

Ruben Loftus-Cheek a kezeim alatt egy világklasszis játékos volt a Chelsea-nél, hiszen 11 gólt szerzett a bajnokságban és a különféle kupasorozatokban, miközben hatalmas intelligenciát és profizmust árasztott magából. Ha fizikailag jó állapotban van, továbbra is fantasztikus labdarúgó, akit én magam is elhoztam volna a Lazio kötelékébe, ám itt közel sem tudtunk volna neki annyi pénzt adni, amennyit Londonban keresett. Úgy vélem, hogy Ruben képes lesz majd pótolni Tonalit, ám mióta az Európa-liga döntőjét követő első barátságos meccsünkön megsérült az Achilles-íne, állandóan kénytelen egészségügyi gondokkal küzdeni. Bár nem szeretném, ha a Milan megerősödve kerülne ki ebből az álmeneti szakaszból, a velük kapcsolatba hozott Tijjani Reijnders ugyancsak egy nagyszerű igazolás lenne. Stefano Piolinak erős és megbízható labdarúgók kellenek, ha pedig ez megvan, képes egy roppant jó gárdát kovácsolni belőlük. 

Davide Frattesi egy kiváló játékos, aki az Interhez való igazolással egy hatalmas lépést tett előre a karrierjében. Tulajdonságait nézve elsősorban Nicolò Barellához tudnám hasonlítani őt, s úgy vélem, hogy szerződtetésével az Inter mindenképpen egy fontos tettet hajtott végre. Tavaly úgy láttam, hogy az átigazolási piac során tett lépések miatt a Nerazzurri a többiek elé került, ám a Napoli minden képzeletet felülmúlt a tőlük látható fantasztikus produkció által. Véleményem szerint a fekete-kékek középpályája európai szinten is az egyik legerősebb, Olaszországban pedig messze kimagaslik a mezőnyből, még annak ellenére is, hogy elveszítették a csapatrész motorját, Marcelo Brozovićot. 

Cristiano Giuntoli egyértelműen a megfelelő ember ahhoz, hogy újjáépítse a Juventust ebben a történelmileg is példátlan pillanatban. A sportigazgató egy igazi fenoménként teljesít ezekben a helyzetekben, ami miatt a lehető legjobb időpontban érkezik az Öreg Hölgyhöz. A Lazio szempontjából igen sajnálatos tény, hogy hamarosan mindent rendbe fog tenni a Bianconeri háza táján, s bár nem tudom, hogy ezt milyen gyorsan tudja majd megtenni, abban biztos vagyok, hogy ha valaki képes a feladatra, akkor az éppen ő. Cristiano fontos tulajdonságokkal bír, melyek közül a legfőbb az általa képviselt bátorság: a direktornak soha nem okozott gondot, hogy szükség esetén a piacra dobja a csapat egyik fontos tagját, ha éppen annak látta szükségét, s hogy egy aránylag ismeretlen futballistát hozzon a helyére, akiből később persze világklasszis lett. Szerintem mindig is ez volt a legnagyobb erőssége a számos egyéb érdemen túl. 

Federico Chiesa és Dušan Vlahović helyzete a mi szempontunkból igencsak aggasztó, mivel két nagyon erős futballistáról beszélünk, akik előbb-utóbb vissza fognak térni a rájuk jellemző formához, s egy nagyon magas szintű teljesítménnyel állnak majd elő. Az ilyen típusú labdarúgók gyakran rosszabb produkcióval szolgálnak egy-egy évadban, ám hosszú távon mindig meg tudnak felelni a velük kapcsolatos elvárásoknak, ami jó teljesítményt eredményez. Hasonló állapítható meg Massimiliano Allegrivel kapcsolatban is: egy ilyen szintű tréner nem változik meg egy vagy két év alatt, bár vannak pillanatok, mikor szükségét érezheti az akkumulátor feltöltésének. Én úgy láttam, hogy Max emberfeletti nehézségekkel szembesült az elmúlt idényben, értve ezalatt a rengeteg sérülést, vagy a Juventust érintő, mindenki számára ismert gondokat, a szezont pedig emiatt nem is lenne érdemes túlzottan nagy súllyal figyelembe venni. 

Az Öreg Hölgynél megváltoztak az értelmezési keretek az elmúlt évekhez képest. A klubnál nagy önbizalomra, s még nagyobb  elvárásokra adott okot, hogy a csapat nyolc éven keresztül egyeduralkodó volt a Serie A-ban, s néhány BL-döntő után mindenki azt gondolta, hogy a Scudetto elhódítása magától értetődő és természetes, ami ebből kifolyólag nem is jár nagy munkával. Mikor a Zebrákat irányítottam, gyakran felrótták nekem, hogy a Bajnokok Ligájában rossz teljesítményt nyújtottunk, holott hat győzelem mellett csupán egy döntetlent játszottunk az Atlético Madrid ellen, a legjobb tizenhat között pedig egy olyan párharcot tudtunk le egy igen erős Lyonnal szemben, ami a mai szabályok szerint hosszabbítást érdemelne. Ha jól emlékszem, a mindenki által lesajnált franciák a következő körben a Manchester Cityt is kiejtették, ám a Juventusnál akkortájt az volt az egyértelmű elvárás, hogy felüljünk a kontinens trónjára, ami azt nézve persze logikus volt, hogy a klub az adott pillanatban a kontinens tizedik, vagy tizenegyedik legjobb csapata volt bérek és pénzforgalom szempontjából. 

Sergej Milinković-Savić helyzete a klubnak okoz problémát, nem pedig nekem, mivel Sergej kétségkívül egy hatalmas erőforrást jelent számomra. Minden attól függ, hogy a srác mennyire vonja bele magát az őt érintő találgatásokba, s hogy ez milyen mértékben fog meglátszani az általa bemutatott futballon. Középpályásunk tiszta fejjel és kellő koncentrációval egy rendkívüli játékos, amit az is mutat, hogy az elmúlt két évben körülbelül negyven gólban vállalt szerepet valamilyen módon. Nem tudom, hogy a szerb kontraktusát övező huzavona milyen következményekkel járhat, ugyanakkor ez a klub pénzügyi problémája, nem pedig az én sportszakmai gondom, ugyanis ebből a szempontból továbbra is egyik legnagyobb erősségünkként tekintek a labdarúgóra. A végső döntést a vezetőség és a srác fogja meghozni, ebbe pedig, mint az interjú elején is említettem, nekem nincs sok beleszólásom" – összegzett Sarri.